Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: Ha már ezt sem lehet a miniszter úrtól kérni, akkor legalább abban az irányban, a cenzúrának azon a formáján csináljon valamiféle változtatást, amely 'bennünket az utolsó órában egy ilyen előadás előtt kész helyzet elé állít, amelyre semmiféle fellebbezés, semmiféle jogorvoslat nincs. Olyan valaki, aki egyáltalában semmit sem ért a dolgokhoz, ne okozhasson nekünk kiszámíthatatlan anyagi és erkölcsi károkat. Ha a miniszter úrnak ez a célja, akkor természetesen minden kapacitáció hiábavaló, ha azonban nem ez a célja, akkor méltóztassék ezen a dolgon sürgősen és gyökeresen javítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdeni a t. Házat, méltóztatnak-e a belügy. miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik: a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállanii. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Kéthly Anna 1 képviselőtársunk interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Din ich Ödön jegyző (olvassa): «Interpelláció a kultuszminiszter úrhoz egyes leventeoktatók brutalitásai tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy egyes leventeoktatók a reájuk bízott hivatalos hatalommal visszaélve, a leventéiket durva testi fenyítékben részesítik'? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arrólho'gy egyes leventeoktatók a leventéket olyan munkára kényszerítik, amely a leventeintézmény törvényben előírt céljainak meg nem felel és a leventék egészségét, ruházatuk épségét veszélyezteti! 3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy egyes levente csoportokban a leventék felett olyan egyének rendelkeznek, akiknek a leventetörvény értelmében erre joguk nincsen? 4. Tudja-e a miniszter úr, hogy a leventékkel való foglalkozás közben sok esetben baleset éri az ifjakat, a gyógyítás költségeit azonban semmiféle hatóság nem akarja vállalni? 5- Hajlandó-e a miniszter úr a leventeköteles fiatalság nevelésére alkalmatlan oktatókat azonnal felfüggeszteni, ellenük a fegyelmit, esetleg a bűnvádi eljárást megindítani? 6. Hajlandó-e a miniszter úr a törvényes kényszer alatt végzett levente foglalkoztatások idején beállott balesetek orvosi, kórházi és gyógyszer költségeinek vállalásáról rendeletben intézkedni? 7- Hajlandó-e a miniszter úr az alája rendelt levente hatóságokat utasítani, hogy az ifjúsággal való foglalkozásnál azokat a szempontokat tartsák szem előtt, amelyeket a törvény parlamenti tárgyalásánál az akkori kultuszminiszter és a javaslat hivatalos előadója a törvény céljaként megjelöltek? Kéthly Anna s. k.» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Ház! A leventetörvény gyakorlatáról szóló véleményünket már nem egyszer hoztuk a Képviselőház és ezen keresztül az ország nyilvánossága elé és elmondtuk számtalanszor, hogy a leventetörvény végrehajtása és annak gyakorlata homlokegyenest ellenkezik a törvény szavaival, a törvénynek ülése 193$ november 29-én, szerdán. 347 betűkkel előírt céljával, ellenkezik azzal, amit az akkori miniszter és az akkori előadó a törvény indokolásaként a parlamenti tárgyalás alkalmával elmondott. Mi azóta számtalanszor elmondtuk a Képviselőházban mindazt, aminek ez a törvény takarójává vált, de ebben a pillanatban nem erről akarok interpellálni, hiszen erre sor fog kerülni még a kultusztárca költségvetésének tárgyalásánál. Amit most szóvá akarok tenni, az a levente-köteles ifjakkal való és egyre jobban eldurvuló bánásmód, főleg azokkal szemben, akik valamilyen ok miatt elmaradnak a levente gyakorlatokról, ami az utóbbi időben bizony egyre sűrűbben előfordul ési könnyen megtörténik, először azért, mert a munkáltató nem engedi el őket, a kizsákmányolás utolsó percéig markában tartja őket és nem törődik azzal, hogy a leventeköteles fiatalnak ebből bajai és kellemetlenségei származhatnak. A másik ok, amiért elmaradnak, az a hiányos ruházat, amely ma a leventeköteles ifjak legnagyobb részének sorsa, az a ruházkodás, amiről a törvény elfelejtett gondoskodni és bizony rongyos ruhában és lyukas cipőben a leventegyakorlatra menni, nem tartozik éppen a legkellemesebb mulatságok közé. A harmadik ok pedig a sűrűn előforduló betegség, ami a rossz táplálkozásnak, a koplalásnak, a leromlottságnak következménye és aminek eredménye azután az, hogy a leventeköteles elmarad a gyakorlatrólEzekkel az elmondottakkal a levente oktatók és levente oktatással egyáltalában - meg nem bízott személyek olyan büntetési módszereket alkalmaznak, amelyeknek barbársága valóban legenyhébb, ha azt mondom, hogy ezek a módszerek Középkoriak. Ha egy fiatalkorú valamilyen főbenjáró bűnt követ el, meggyilkol valakit, vagy betör, vagy akármilyen rablást követ el, akkor ez a fiatalkorú a fiatalkorúak bírósága elé kerül, ahol jogászok és pedagógusok foglalkoznak vele a korához méltó hangon és módszerekkel. Ha ellenben a fiatalkorú egy leventeórát mulaszt, akkor a legkomiszabb őrmester veszi kezelésbe, akinek a fiatalkorú teste lelke valósággal szabad prédát jelenít. Néhány konkrét esetet akarok itt felsorolni ennek igazolására. Újpesti leventeköteles ifjak mondták el, hogy az októberi napokban a kora hajnali órákban rendőrközeg jelent meg a lakásukon, felzavarta őket és minden magyarázat nélkül az újpesti Csáky-laktanyába kísérte őket. Itt azután napokon keresztül 14—21 év körüli ifjakat tereltek össze, ahol ezeket az ifjakat levemteoktatók és különböző rangjelzésű katonák durva fenyegetések és brutális inzultusok közepette az újpesti Duna-ágban veszteglő terméskövekkel megrakott uszályhajók kirakodására kényszerítették. (Propper Sándor: Hallatlan!) Ezeket a fiatal, 14-től 21 évig terjedő korú fiukat 60—80 sőt 100 kilogramm súlyú kövek kirakodására kényszerítették kora reggeltől késő estig és egész napon át éhezve kellett nekik ezt a barbár munkát végezniök. Csupán október 24-én történt meg, hogy a hosszú követelődzésre délután két órakor adtak a fiataloknak körülbelül % kilogramm súlyú komisz, száraz kenyeret. Újpest gyárváros, ahol bizony ezek a leventeköteles ifjak nem jól táplált, jól kisportolt, jól ruházott fiatalok. Ezt a borzalmas munkát, ezt a kirakodást gyenge fizikumuknál fogva nem bírták és néhányan kö-^ „ zülük meg is tagadták ezt a törvényellenesen rájuk kényszerített munkát. Ezeknek azután