Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-221

I Az országgyűlés képviselőházának 221. minden oka meg van arra, hogy ne legyen elégedett a mai állapotokkal. Ezek a spiclik és ezek az agent provocateurök csinálták a felfordulást mesterségesen és utasításra ezekben a szavaló- és dalkórusokban és a miniszter úr ebbe kapaszkodva adta fei azt a rendeletet, amellyel a szavalókórusokat feloszlatta, hivatkozván arra, hogy a munkásszervezetek illetékes vezetői nem jártak el vagy pedig nem tudtaík eljárni azok ellen az elemek ellen. Nos, igenis a munkásvezetők is és a szayalókórusok munkásfiatalsága is akart volna és tudott volna rendet csinálni, de a belügyminiszter úrnak, illetőleg közegeinek egyáltalán nem a rend volt a fontos, hanem az az ürügy, amely a feloszlatásnak alapjául szolgált. Nem is engedtek időt sem nekünk, sem a szavalókórusok vezetőségének arra, hogy ezt a rendcsinálást végrehajtsák. Ha a miniszter úrnak valóban az lett volna a szándéka, hogy a bolsevista agitációt nyomja el ezekben a testületekben, akkor ezzel a rendelettel úgy járt el, mint aki egy pókháló miatt lerombolja az egész házat. De mondom, ez a rendcsinálás csak ürügy volt a miniszter úrnak és közegeinek a munkásság ezen^ kultúrszerveinek szétrombolására és szétverésére. Mert ezzel a rendelettel több legyet akartak ütni egy csapásra. Az egyik légy az volt, hogy kényelmessé akarták tenni a rendőrség dolgát; a másik az, hogy el akarták fojtani a munkásegyesületeknek és a pártnak kultúrmunkáját azzal a hátsó gondolattal, hogy minek r ezeknek a csoportoknak a számára bármiféle eszköz, amellyel a maguk területén kultúrát teremthetnek ; a harmadik indok, a harmadik légy, amelyet ezzel a rendelettel ütöttek az. volt, hogy megmutassák, hogy valóban érdemes a spicli-hadsereget fenntartani a rendőrség körében, amelynek ime, ilyen országraszóló eredményei vannak. A rendőrség az utolsó időben különben is összes melléktestületeivel együtt átteszi működését a politikai frontra. Nemcsak a rendelet előzménvei azok, amelyek miatt interpellálnom kell. hanem az a gyakorlat is, amelyet a •munkásság kultúrmunkájával kapcsolatban egyébként is a rendőrség működésébe bevezettek. A rendőrség a munkáselőadások műsorát egészen érthetetlen és értelmetlen módon végigcenzurázza. teljesen vagy részben törli a műsorszámokat vagy dilettáns módon betoldásokat esizközöl. Tűrhetetlen és pártpolitikai elfogultsággal telített az a gyakorlat, amelvet az utolsó időben^ a rendőrhatóságok a munkásság kultúrmunkájával szemben gyakorolnak- Amikor ezt a rendeletet olvasom, szinte nem is tudom, hogy érdemes-e a miniszterhez fellebbezni éhben a kérdésben, érdemes-e interpellálni és megkérdezni a miniszter urat, hogy nem volna-e hajlandó leépíteni ezt a hatalmas spiclihadsereget. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért tulajdonképpen a pénzügyminiszter úr is hálás lenne neki. hiszen rengeteg összeget megspórolnának vele és ő maga is hálás lehetne Önmagának ezért a lépésért, mert éppen azokat a bacUlushordozókat tüntetné el a társadalom testéből, akik terjesztik a bolsevizmust, mert csak úgy tudnak megélni, ha ilyen mérgezett levegőt terjesztenek és teremtenek. (Propper Sándor: Der grösste Schuft im ganzen Land ist und bleibt der Denunziant!) Nem tudom érdemes-e a miniszter urat arra kérni, hogy az alája rendelt közegeket utasítsa arra, hogy művészi hajlamaikat éljék ki ülése 1933 november 29-én, szerdán. 345 csak a nótaköltésben és bennünket hagyjanak a saját művészi elgondolásaink szerint dolgozni. Nem tudom, hogy érdemes-e mindezek miatt a miniszter úrhoz fordulni, mert nem tudom megállapítani, hogy ezeknek az intézkedéseknek mennyiben forrása a miniszter úr és mennyiben csak egyéni akciója ez azoknak az uraknak, akik nem tudják nézni azt, hogy a munkásság valóban nem akar megmaradni kocsmatölteléknek, hanem a maga erejéből, a maga akaratából, a maga törekvéseivel akar többet megkapni a most is megszerezhető szépségekből és jóságokból, mint amennyit ennek a társadalomnak osztály oktatás a neki kimér. A spiclikre pedig külön is felhívom a miniszter úr figyelmét és azt mondom : ha nem lesznek, akik állandóan lázra bujtogatják a közvéleményt, állandóan lázra bujtogatják a munkásfiatalságot, ha ezeknek az agent provocateurőknek a munkái a megszűnik, akkor a közvélemény önmagától meg fog nyugodni. Éppen ezért a miniszter úrhoz mégegyszer utoljára (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Igazán utoljára?) ezt az interpellációt intézem abban a reményben, hátha ő ebiben a kérdésben valamiféle rendet fog teremteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Mióta miniszter vagyok, sok vádat vágtak már a fejemhez, de arra igazán nem voltam elkészülve, amit most kaptam, hogy tudniillik én terjesztem Magyarországon a bolsevizmus! (Derültség jobbfelől. — Propper Sándor: Közvetve igen! — Zaj.) Azt hiszem, a t. Ház és a közvélemény fel fog engem menteni az alól, hogy ez ellen a vád ellen védekezzem. (Propper Sándor: Pal^ologue megállapította, hogy ilyenmódon rakták le az orosz bolsevizmus alapját!) Elnök:" Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ami már most az interpelláció tárgvát illeti, legyen szabad röviden a következőket kijelentenem. Én abszolúte nem vagyok azon a nézete.n, hogy a szociáldemokratapártnak és a szociáldemokrata szakszervezeteknek kultúrmunkája lehetetlenné tétessék. Nagyon szívesen nemcsak tűröm, hanem támogatom is ebben a munkáiukban. (Kabók Laios: Nem tapasztaltuk!) Ezért a legnagyobb türelemmel néztem való- és dal kórusok működését, annak ellenére, hogy már hosszabb idő óta konstatál tátott az, hogy ezeknek a szavaló'- és dalkórusoknak útján és azoknak kebelében igen veszedelmes és igen nagyméretű bolseviki propaganda van kifejlődőben. (Zaj a, jobboldalon.) Erre ismételten és ismételten figyelmeztettem a szociáldemokratapártot és felhívtam arra, tegyen róla, szüntesse meg ezt az agit á ci ót. A s zoci áldemokratapárt, nem állítom, hogy nem akart, de nem tudott eleget tenni ennek a kívánságnak (Kéthly Anna: A rendeletben az van. hogy nem akart!) és egyre sorozatosabban fordultak elő azok az esetek, hogy ezek a szavaló- és dalkórusok nagyobbrészt titkos, be nem _ jelentett előadásokon a legsúlyosabb kommunista propagandát tartalmazó — mondjuk — irodalmi termékeket adtak elő. (Egy hang jobbfelől: Hazafias kultúrmunka!) Nem akarom ilyen késni órában a t. Házat fárasztani ezeknek a dolgoknak rés7W,pivel. csak pár adatot óhajtok felsorolni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.)