Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-221

344 Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1933 november 29-én, szerdán. való- és dalkórusok betiltása és a rendőrségi cenzúra tárgyában. „ Kérem a jegyző urat, szíveskedjek azt tel­olvasni. iti'-'.j­Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a szavaló- és dalkóru­sok betiltása és a rendőrségi cenzúra tárgyá­ban. 1. Hajlandó-e a miniszter úr 147.200/1933. B. M. VÍII. A. számú rendeletét, amellyel a munkás dal- és szavalókórusokat feloszlatta, hatályon kívül helyezni és lehetővé tenni, hogy ezen kórusok a munkásegyesületek és szak­szervezetek keretében továbbra is működhes­senek'? 2. Van-e tudomása arról a miniszter úrnak, hogy a m. kir. államrendőrség egy indokolat­lan cenzúralázban nem kíméli az irodalmi ér­tékű és jelentőségű előadásokat sem és versek, prózai művek és színdarabok szövegén dilet­táns változtatásokat eszközöl vagy azok elő­adását egyáltalán megtiltja? 3. Hajlandó-e a miniszter úr az államrend­őrségnek ezt a politikai elfogultsággal telített gyakorlatát megszüntetni?» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat il­leti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Előbb az ifjúsági kérdésben nagyon helyesen jegyezte meg az adott válaszra Tabódy képviselő úr, hogy a kultuszminiszter úr mint egy gondos apa beszélt az ifjúságról. Emlékszem, hogy a múlt héten ugyancsak egy ifjúsági zavargás ügyében adott válaszban a belügyminiszter úr régi gyakorlatra hivatkozott, amikor gyöngéd elbánásról beszélt, «fiatalság, bolondság» jel­szóval iparkodott őket mentegetni. De az ese­mények azt mutatják, hogy az a gyöngédség, az az elnézés, amelyet a fiatalsággal szemben gya­korolnak, megáll a miniszter úr saját osztályá­nak fiataljainál azon a határon, ameddig saját osztálya terjed. Ennek az állításnak a belügyminiszter úr döntő 'bizonyítékát adta azzail, hogy az utóibibi időben a^ munkásfiatalság ellen egyre heve­sebbé válik az üldözés. Ennek az üldözésnek egyik fázisáról, a munkás fiatalság szavaló- és dalkórusainak feloszlatásáról akarok ebben a (késői órában a képviselőház előtt néhány szót szólani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszter úr nagyon jól tudja éppen közegei révén, hogy erre a proletárfiatalságra .a kivégzett és eltemetett szocializmus az utóbbi ddőben még az eddiginél is sokkal erősebb vonzóerőt gyakorol. Ezek itt állanak a szocia­lizmus eszméje mellett; új eszközökkel, új mód­szerekkel állanak azok niellé, akik valamikor a bismarcki, később a Bánffy—Perczel-érának, azután az ellenforradalmi időknek üldöztetéseit átélték. Nem kell, hogy ezt az ifjúságot az erő­szak állítsa mellénk. Nincs szükség körtele­fonra, névsorolvasásra. Jönnek, itt vannak, tanulnak és tanítanak s a felvilágosításnak és az agitációnak új eszközeit találják meg első­sorban és legfőképpen a ikultúrmunka terüle­tén. Egészein csodálatos az a 'leleményesség és frissesség, amellyel ezek a fiatalok minden anyagi eszköz nélkül a leghatásosabb és leg­er edményesebh irmunkat végzik. Ennek során kiépítették a munkásszerveze­tekben a szavaló- és dalkórusokat, valósággal iskolát csináltak ezen a területen, utat törtk az elavult formák között és 1 nagyon jó mutokát végeztek, mert nia már azt, amit ők elkezdtek, más polgári rétegekiben is utánozzák, más pol­gári rétegekben is igénybeveszik azokat az eszközöket, amelyeket ők hoztak a magyar munkásmozgalomba. Dalokat, verseket, játéko­kat, új előadási formákat teremtettek és az üres és ostoba műk ed velős di helyébe teljesen új művészeti kifejező formának adtak életet. Ennek hihetetlen hatása volt kifelé, nemcsak a mii köreinkben, hanem polgárok is, akik a mai színház lapos és buta ugrabugrájától megun­dorodva, valami újat kerestek, ennek a nagy­szerű új eszköznek vonzóerejétől elkapva, ér­deklődni kezdtek a mi törekvéseink, a tmá esz­méink iránt. Mireánk nézve azonban ebben a kérdésben elsőrangúain az volt fontos, hogy a szocializ­mus igazságainak új és erőteljes közlési lehető­ségei támadtak a munkásifjúságnak ezzel az alkotásával, amellyel szemben a rendőrség két­féle magatartást tanúsított. A budapesti rend­őrség az előző esztendőkben eleinte tűrte ezek­nek ^ a szavaLókórusoknak alakulását és mun­káját, a vidéki rendőrség azonban már az ele­jén is megriadt az ebben az agitációs eszköz­ben rejlő hatailmas erőtől, megriadt attól az újságtól, amely előtt értetlenül állott. Ennek legjellemzőbb kifejezője volt az, mikor az egyik győri rendőrihatósági közeg; azt mondotta, hogy a szavalókórus által még a Miatyánkot sem engedi előadatni, mert hiszen 'ebben az új elő­adási formában a mindennapi kenyerünk ké­relme ds sokkal erőteljesebben, sokkal éleseb­ben és hatásosabban jön ki, mint az egyhangú, lassú mo-rmolásban. Később azután, amikor a budapesti rendőr­ség átszervezése is megkezdődött, a budapesti rendőrtiszteket elhelyezték vidékre, helyettük vidékiekkel árasztották el Budapestet is, ezek elhozták magukkal azt a vidéki megriadtságot és gyakorlatot Budapestre is. Elhozták maguk­kal azt a szellemet, amely Budapestben valóban egy bűnös várost látott, ahol az ipari munkás nem alázatos Fejhajtó János, mint a vidéki földmunkás. Elhozták ezt a. provinz-levegőt, amely azután kettős okból ráfeküdt a munkás­ifjúság szavaló- és dalkórusaira- Az első ok az volt, hogy majd ők megmutatják, hogy rendet teremtenek ott, ahol a régebben Budapesten szolgáló, a budapesti helyi szellemet, a buda­pesti lelket ismerő rendőrtisztek szerintük nem tudtak kellőképpen rendet teremteni; a máso­dik ok, amiért ráfeküdtek ezekre a szavaló- és dalkórusokra, clZ cl szellem volt, amelynek kö­vetkeztében a vidéki városokban tönkremegy a színház, nines hangversenypublikum, nem fogy a könyv, nem él meg az újság és amely szellem itt Budapesten sem bírta el a magasabb szintet, általában a 'művészetet, különösen pedig azt az új művészetet, amelyet ezek a szavaló- és dal­kórusok reprezentáltak. Hát még akkor, hogyan bírja el, amikor azt az új művészetet a munkás­ifjúság terjeszti és teremti imeg % Ez a szellem azzal az elgondolással feküdt rá ezekre az új alkotásokra, hogy a munkásifjúság menjen vissza a snapszbutikba, oda, ahonnan elődeit az öntudatraébredés kiemelte. Ezeket a szavaló- és dalkórusokat ettől a pillanattól fogva a spicliknek egész serege lepte el. A spiclik és agent provocäteurök a legradi­kálisabb fiatalon is túltéve, radikálisak voltak, szí diáik a pártvezetőséget, a szaktanácsot. Köny­nyű volt ezek között a fiatalok között nyug­talanságot kelteni, annál is inkább, mert annak a fiatalságnak sokkal inkább van oka a 'nyug­talanságra, mint a diplomás fiatalságnak, amelyről éppen az előbb ismerte el nagyon gyengéden és elnézően a kultuszminiszter, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents