Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-221

344 Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1933 november 29-én, szerdán. való- és dalkórusok betiltása és a rendőrségi cenzúra tárgyában. „ Kérem a jegyző urat, szíveskedjek azt telolvasni. iti'-'.jHéjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a szavaló- és dalkórusok betiltása és a rendőrségi cenzúra tárgyában. 1. Hajlandó-e a miniszter úr 147.200/1933. B. M. VÍII. A. számú rendeletét, amellyel a munkás dal- és szavalókórusokat feloszlatta, hatályon kívül helyezni és lehetővé tenni, hogy ezen kórusok a munkásegyesületek és szakszervezetek keretében továbbra is működhessenek'? 2. Van-e tudomása arról a miniszter úrnak, hogy a m. kir. államrendőrség egy indokolatlan cenzúralázban nem kíméli az irodalmi értékű és jelentőségű előadásokat sem és versek, prózai művek és színdarabok szövegén dilettáns változtatásokat eszközöl vagy azok előadását egyáltalán megtiltja? 3. Hajlandó-e a miniszter úr az államrendőrségnek ezt a politikai elfogultsággal telített gyakorlatát megszüntetni?» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Előbb az ifjúsági kérdésben nagyon helyesen jegyezte meg az adott válaszra Tabódy képviselő úr, hogy a kultuszminiszter úr mint egy gondos apa beszélt az ifjúságról. Emlékszem, hogy a múlt héten ugyancsak egy ifjúsági zavargás ügyében adott válaszban a belügyminiszter úr régi gyakorlatra hivatkozott, amikor gyöngéd elbánásról beszélt, «fiatalság, bolondság» jelszóval iparkodott őket mentegetni. De az események azt mutatják, hogy az a gyöngédség, az az elnézés, amelyet a fiatalsággal szemben gyakorolnak, megáll a miniszter úr saját osztályának fiataljainál azon a határon, ameddig saját osztálya terjed. Ennek az állításnak a belügyminiszter úr döntő 'bizonyítékát adta azzail, hogy az utóibibi időben a^ munkásfiatalság ellen egyre hevesebbé válik az üldözés. Ennek az üldözésnek egyik fázisáról, a munkás fiatalság szavaló- és dalkórusainak feloszlatásáról akarok ebben a (késői órában a képviselőház előtt néhány szót szólani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszter úr nagyon jól tudja éppen közegei révén, hogy erre a proletárfiatalságra .a kivégzett és eltemetett szocializmus az utóbbi ddőben még az eddiginél is sokkal erősebb vonzóerőt gyakorol. Ezek itt állanak a szocializmus eszméje mellett; új eszközökkel, új módszerekkel állanak azok niellé, akik valamikor a bismarcki, később a Bánffy—Perczel-érának, azután az ellenforradalmi időknek üldöztetéseit átélték. Nem kell, hogy ezt az ifjúságot az erőszak állítsa mellénk. Nincs szükség körtelefonra, névsorolvasásra. Jönnek, itt vannak, tanulnak és tanítanak s a felvilágosításnak és az agitációnak új eszközeit találják meg elsősorban és legfőképpen a ikultúrmunka területén. Egészein csodálatos az a 'leleményesség és frissesség, amellyel ezek a fiatalok minden anyagi eszköz nélkül a leghatásosabb és leger edményesebh irmunkat végzik. Ennek során kiépítették a munkásszervezetekben a szavaló- és dalkórusokat, valósággal iskolát csináltak ezen a területen, utat törtk az elavult formák között és

1 nagyon jó mutokát végeztek, mert nia már azt, amit ők elkezdtek, más polgári rétegekiben is utánozzák, más polgári rétegekben is igénybeveszik azokat az eszközöket, amelyeket ők hoztak a magyar munkásmozgalomba. Dalokat, verseket, játékokat, új előadási formákat teremtettek és az üres és ostoba műk ed velős di helyébe teljesen új művészeti kifejező formának adtak életet. Ennek hihetetlen hatása volt kifelé, nemcsak a mii köreinkben, hanem polgárok is, akik a mai színház lapos és buta ugrabugrájától megundorodva, valami újat kerestek, ennek a nagyszerű új eszköznek vonzóerejétől elkapva, érdeklődni kezdtek a mi törekvéseink, a tmá eszméink iránt. Mireánk nézve azonban ebben a kérdésben elsőrangúain az volt fontos, hogy a szocializmus igazságainak új és erőteljes közlési lehetőségei támadtak a munkásifjúságnak ezzel az alkotásával, amellyel szemben a rendőrség kétféle magatartást tanúsított. A budapesti rendőrség az előző esztendőkben eleinte tűrte ezeknek ^ a szavaLókórusoknak alakulását és munkáját, a vidéki rendőrség azonban már az elején is megriadt az ebben az agitációs eszközben rejlő hatailmas erőtől, megriadt attól az újságtól, amely előtt értetlenül állott. Ennek legjellemzőbb kifejezője volt az, mikor az egyik győri rendőrihatósági közeg; azt mondotta, hogy a szavalókórus által még a Miatyánkot sem engedi előadatni, mert hiszen 'ebben az új előadási formában a mindennapi kenyerünk kérelme ds sokkal erőteljesebben, sokkal élesebben és hatásosabban jön ki, mint az egyhangú, lassú mo-rmolásban. Később azután, amikor a budapesti rendőrség átszervezése is megkezdődött, a budapesti rendőrtiszteket elhelyezték vidékre, helyettük vidékiekkel árasztották el Budapestet is, ezek elhozták magukkal azt a vidéki megriadtságot és gyakorlatot Budapestre is. Elhozták magukkal azt a szellemet, amely Budapestben valóban egy bűnös várost látott, ahol az ipari munkás nem alázatos Fejhajtó János, mint a vidéki földmunkás. Elhozták ezt a. provinz-levegőt, amely azután kettős okból ráfeküdt a munkásifjúság szavaló- és dalkórusaira- Az első ok az volt, hogy majd ők megmutatják, hogy rendet teremtenek ott, ahol a régebben Budapesten szolgáló, a budapesti helyi szellemet, a budapesti lelket ismerő rendőrtisztek szerintük nem tudtak kellőképpen rendet teremteni; a második ok, amiért ráfeküdtek ezekre a szavaló- és dalkórusokra, clZ cl szellem volt, amelynek következtében a vidéki városokban tönkremegy a színház, nines hangversenypublikum, nem fogy a könyv, nem él meg az újság és amely szellem itt Budapesten sem bírta el a magasabb szintet, általában a 'művészetet, különösen pedig azt az új művészetet, amelyet ezek a szavaló- és dalkórusok reprezentáltak. Hát még akkor, hogyan bírja el, amikor azt az új művészetet a munkásifjúság terjeszti és teremti imeg

% Ez a szellem azzal az elgondolással feküdt rá ezekre az új alkotásokra, hogy a munkásifjúság menjen vissza a snapszbutikba, oda, ahonnan elődeit az öntudatraébredés kiemelte. Ezeket a szavaló- és dalkórusokat ettől a pillanattól fogva a spicliknek egész serege lepte el. A spiclik és agent provocäteurök a legradikálisabb fiatalon is túltéve, radikálisak voltak, szí diáik a pártvezetőséget, a szaktanácsot. Könynyű volt ezek között a fiatalok között nyugtalanságot kelteni, annál is inkább, mert annak a fiatalságnak sokkal inkább van oka a 'nyugtalanságra, mint a diplomás fiatalságnak, amelyről éppen az előbb ismerte el nagyon gyengéden és elnézően a kultuszminiszter, hogy