Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. nagy részét kénytelenek a mélyen t. Államvasutak kasszájába befizetni. T. Ház! A mi kérelmünk, illetve a munkások kérelme az, Ibogy a kereskedelmi kormány, illetve az Államvasutak mérlegeljék ezt a helyzetet és

1 szállítsák a munkás hetijegyek nívóját a keresetek nívójára, tegye lehetővé a kormány és az Államvasutaik, hogy a munkások az utazás költségeit meg tudjiák fizetni. Mégis lehetetlen állapot az, hogy a technika mai fejlettségének korszakában, a technikai forradalom idejében a munkások a robogó vonatok mellett gyalog

1 kutyagoljanak a környéken levő községekből Budapestre és vissza, mert számtalan ilyen eset van. Tessék egyszer reggel a korai órákban kiimenni ezekre az útvonalakra, .meg méltóztatnak látni, hogy egész munkásesapatok járnak, he gyalog vagy biciklin, rossz utakon, sötétben és töltik az idejüket és fáradnak már ki, mielőtt még elkezdték volna a munkát. Azt hiszem, ez olyan kérdés, amelyet érdemes megszívilelni ^és amelyen segíteni kell. Ajmásik kérdés az, !hogy tessék a muinkakeresőiknek adott kedvezményt a nem szakmunkásokra, a segédmunkásokra és,- a betanult munkásokra is kiterjeszteni. Ebiből is az világlik ki, hogy minél lejjebb áll a társadalmi ranglétrán valamelyik társadalmi osztály vagy réteg, 'annál inkább érzi a kormány sújtó kezét. Azután tessék 'kiterjeszteni a tanulóknak adott — szerintem igen 'helyes és szükséges — kedvezményt az ipari tanoncokra is, akik szintén tanulók, akik szintén esztendőket fektetnek be vagy teljesen díjtalanul vagy néhány fillér órabér ellenében abba, hogy szakmát tanuljanak és hasznos imunlkásai legyenek később a termelésnek, akik tehát szintén tanainak, szintén tanulók. Ezek javára is tessék ezt a kedvezményt kiterjeszteni, ezeknek is adják meg a tanulóknak, adott havi jegyeket és terjesszék kii rájuk a kedvezményeket. Végtelenül sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, amikor muukáskérdésről van szó, imindig úgy el van foglalva, hogy ezt a kérést még meghallgatni sincs ideje, és mint ahogy a nyáron nem volt ideje a küldöttséget fogadni és meghallgatni, ugyanúgy nem volt most ideje, megint valamilyen bokros elfoglaltsága következtében, arra, hogy ezt az interpellációmat (meghallgassa. Talán vadászik valahol, nem tudom, de bizonyára nagyon fontos dolog lehet, amiért nem vesz részt a képviselőház ülésén. Amikor 'néhány tízezer nyomorgó, szenvedő, nélkülöző munkás érdekéről van szó, és tudta, hogy az interpelláció be van jegyezve, mert annak szövege a kezéhez^ került, igen helytelen, hogy nem tartotta érdemesnek és szükségesnek eljönni a képviselőháziba meghallgatni az Interpellációt és megnyugtató kijelentést tenni több tízezer szenvedő és nyomorgó munkás részére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következik Homonnay Tivadar 'képviselő úr interpellációja az igazságügyimdniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa); «Interpelláció az igazságügyminiszterhez. 1. Van-e tudomása az igazságügyminiiszter úrnak arról, hogy a folyó évi november hó 20-án megtartott Ottó vacsoráról távozó egyes egyének ellen tüntető «suhancok a büntetőtörKÉPVISELÖHÁZJ NAPLÓ XVIII. ülése 1933 november 29-én, ezerdán. 341 vénykönyvbe ütköző osztály elleni izgatás, testi sértés, idegen ingó dolgok rongálása, felhatalmazásra és kívánatra üldözendő cselekményeknek nyilvánított becsületsértés bűntettét, illetve vétségét sorozatosan követték el? 2. Ezen túlnyomórészt hivatalból üldözendő bűncselekmények megtorlására megtette-e a miniszter úr a szükséges intézkedéseket s utasította-e a magyar királyi ügyészséget, illetve az arra illetékes vizsgálóbírót az ilyenkor szokásos törvényszabta eljárás megindítására? 3. Utasította-e a magyar királyi ügyészség vagy a vizsgálóbíró a magyar királyi államrendőrséget az eljárás haladéktalan megindítására és a tettesek kinyomozására'? 4. Szándékozik-e a miniszter úr a vizsgálatot a felbujtókra is kiterjeszteni és világosságot vetni azoknak a köztudatban élő híreszteléseknek a forrására, miszerint a tüntetésen résztvevők eddig meg nem határozott helyről törvénybe ütköző cselekedeteik fejében napidíjat vagy egyéb remuneráeiót kaptak volna? Homonnay Tivadar s. k. országgyűlési képviselő.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy a kormánynak egyetlenegy tagja sincs jelen. Ügy látszik, hogy azok a kérdések, amelyeket én itt a Ház elé akarok hozni, az igen t. kormánynak egyik tagját sem érdeklik. Ezért csak sajnálatomnak adok kifejezést, és az a tény, hogy a kormány e pillanatban nincs jelen, arra kényszerít, hogy ne abban a tenorban beszéljek, mint ahogyan beszélnék akkor, ha szemtől-szembe állanék vele. (Rassay Károly: Éjféli ülés, és nincs kormány!) Előttem szólott Pallavicini György őrgróf igen t. képviselőtársam rendkívül megkönnyítette a helyzetemet, mert hiszen a 'kérdést minden részletében ismertette. En az ő álláspontjához csatlakozom és már eleve kijelentem, hogy a további könnyítést az igen ti. belügyminiszter úr adta, meg, aki a kérdésnek úgyszólván méregfogat igyekezett — és talán eredményesen — kihúzni. Az én szerény véleményem szerint a kérdést arra a helyes vágányra vitte, amely helyes vágányra ha állította volna szerencsétlen nyilatkozatában a miniszterelnök úr annakidején, akkor a jogfolytonosságról, a restaurációról sokkal kevesebb szó esett volna, ebben a Házban, mint amennyi eddig esett és ezután még fog esni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Igen t. Ház! A kormány, élén a miniszterelnök úrral itt bent a Házban és a Házon kívül, a rádió hullámain át, a szakértekezleteken és népgyűléseken oly gyakran bemutatkozott szép^ szólamokkal, rengeteg Ígéretekkel, bogy — őszintén mondom — nagy várakozással néztünk a kormány ténykedése elé. Ezekben a, várakozásokban rendkívül csalódtunk. Az igen t. kormány az Ígérgetés terén igen messze ment el (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagy rekordot ért el!), de vajmi keveset valósított meg abból, amit bent a Házban és a Házon kívül ígért. Hogy ezeknek az ígéreteknek nem volt kellő eredménye, azt meg tudjuk érteni, mert hiszen nagyon jól tudtuk, hogy milyen súlyos és nehéz kérdések megoldása tornyosul feladataképpen a kormány elé. Nagyon jól tudtuk, hogy a kormányzat ezeket a kérdéseket, amelyek sokszor egész társadalmi rétegek vitális 49