Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-221

342 Az országgyűlés képviselőházának 221 érdekeit érintik, már ól-holnapra, nem tudja megoldani. De mégsem dőltünk be — hogy úgy fejezzem ki magamat — az úgynevezett stílusnak és nem szédített meg bennünket a gyorsvonat sebessége. Sokkal többet vártunk az igen t. kormánytól, mert vártuk azt, nogy ígéreteit be fogja váltani. Nem hiszem, hogy aki a helyzetet egy kissé is ismeri, nyugodt lelkiismerettel azt merné állítani, hogy a jelenlegi kormányrendszer mellett a mai gazdasági helyzet akár belpolitikai, akár külpolitikai szempontból kedvezőbb volna, mint amilyen volt akkor, amikor ez a kormám' az előző kormánytól átvette a hatalmat. (Orgr. Pallavicini György: Ügy van!) Bármennyire is csalódtunk azonban már akkor, ez a csalódás állandóan fokozódott. Jól emlékszem rá és ma is fülembe cseng Apponyi Albert, gróf legutóbbi beszéde — aki szintén egyetlenegy szalmaszálat sem tett a kormány működése elé — amelyben azt mondotta: vigyázzon a kormány, hogy ne ébredjen keserves csalódásra ez a nemzet, mert nem tudjak, hogy mi lehet ennek a következménye. Amikor mi mindig csak csalódásról és csalódásról beszélhetünk, meg kell állapítanom, hogy volt egy momentum, egy biztos érzés bennünk, és pedig az, hogy ez a kormányzat a rendet fenn tudja tartani, fenn tudja tartani a személy- és vagyonbiztonságot. Meg kell állapítanom, hogy a Gömbös-kormány ideje alatt, különösen a legutóbbi hetekben az egyetemi és az Ottó-vacsora alkalmából történt tüntetések nyugtalanítanak bennünket, mert arra mutatnak, hogy nem olyan erős ebben az országban a közbiztonság, mint amilyen erős annakidején volt. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mindig prédikálják! — Zaj.) Tényeket állapítok meg. Ennek oka nem az, .mintha a kormánynak nem állana rendelkezésére a rendfenntartó erő, amely a múltban is teljesítette a maga kötelességét, hanem oka ennek egyesegyedül az, hogy ebben a kérdésben a múlt kormánnyal szemben a jelenlegi kormányzat más alapra helyezkedett, hogy úgy fejezzem ki magamat, itt ezen a téren új stílust vezetettt be. Mert az, hogy a múltban rend, személy- és vagyonbiztonság volt és most egyes esetektől elvonatkozva ez szintén fenntartható volna, nem a miniszterelnök úrnak és nem kormányzati rendszerének az eredménye, hanem szintén az eddigi belügyi kormány helyes intézkedésének a következménye. A legutóbbi időkben — sajnos — szomorú tapasztalatokra jöttünk rá. Ml népgyűléseken és beszámolókon, a kerületekben és egyéb helyeken mindig ostoroztuk és éles kritika alá vettük — és fogjuk is mindig venni, ha arra rászolgál — a kormány ténykedéseit, de emellett mindig megállapítottuk, hogy amikor a rendnek, a személy- és vagyonbiztonságnak fenntartásáról van szó, akkor mindig ott állunk a kormányzat mellett és ebben segítségére leszünk. Sajnálatosan kell megállapítanunk azonban, hogy a legutóbbi időben szerintem különböző mértékkel mért a kormány, (őrgr. Pallavicini György: Ez így van!) legalábbis azok a közegek, akik ezt az ocsmány tüntetést elkövetni engedték, vagy maguk követték el. Nem mondok mást, csak a két legutóbbi esetre alludálok. Itt volt legutóbb — nem kívánok részletesen foglalkozni vele — az egyetemi tüntetések esete. Pár nappal ezelőtt ott volt a. turbulens elemeknek az ő felsége II. Ottó király tiszteletére rendezett vacsora utáni tüntetése. Nem tudja az ország közvéleménye, mégülése 1933 november 29-én, szerdán. kevésbbé a serdülő egyetemi ifjúság megérteni azt, hogyan van az, hogy míg bizonyos, talán elnézésből vagy sugalmazásra, a hatóságok szemeláttára, JL hatóságok szemhúnyása mellett, akár félrevezetett egyetemi hallgatók részéről, akár közéjük betolakodott suhancok részéről ablakokat vertek be, papokat inzultáltak, ócsároltak, magasrangú katonatiszteket dobáltak meg képviselőtársaim mellett fával és kövekkel. Amit tehát szabad volt két héttel ezelőtt megtenni, két hét után nem szabad. Igen t. Ház! Rendkívül csodálkozom azon, hogy ilyen jelenetek történhetnek, amelyek nem szeretném, hogy megismétlődjenek és várom az igen t. miniszterelnökhelyettes úr megnyugtató válaszát. Hiszem, hogy nem fognak megtörténni, de mégis felmerül a kérdés, hogy ha az utóhbi időben az egyetemi tüntetéseknél sorozatosan tartóztattak le fiatalembereket és igazoltatták őket, miért nem történt meg ugyanez az eljárás akkor, amikor a 20-iki vacsorát rendeztük. Mi azt vártuk, hogy az igazságügyminiszter úr az ő vizsgálóbíráj át utasítani fogja az ügyészség útján arra, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg, mert úgy egyes személyek ellen, mint a vagyonbiztonság szempontjából olyan súlyos bűncselekmények történtek, amilyenek egy olyan országban, ahol a rend- és személybiztonság fennáll, elő nem fordulhatnak. Ennek épp az ellenkezője történt. Pallavicini t. képviselőtársam rámutatott arra és a miniszter úr válasza ebben a kérdésben megnyugtató volt, hogy a legitimisták üldöztetésének véget vet. De mégis meg kell állapítanom azt, hogy a kormányzat és az alája tartozó hatóságok ne közöttünk keressék a bűnözőket, mert mi itt állunk s amit tettünk és teszünk a parlamentben és parlamenten kívül, azért mi helytállunk, — és talán mégsem kell félni attól, hogy Apponyi Albert méltó utódja, Károlyi József gróf, vagy mi ebben az országban a rendet veszélyeztetni fogjuk, — hanem keressék ott a vacsorát zavaró bűnösöket és a kihágásokat elkövetőket, ahol aeok vannak. Ügy tudom, hogy az igen t. igazságügyminiszter úr adatok hiányában nem óhajt a kérdéssel addig foglalkozni, amíg adatokat nem bocsátunk rendelkezésére. Ez a kifogás merült fel Apponyi igen t. képviselőtársam interpellációjával kapcsolatban. En adatokkal óhajtok a Ház elé jönni, s kérem az igazságügyminiszter urat, indítsa meg az illetőkkel szemben az eljárást, mert nem egy, a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekménnyel állunk szemben, amelyeket igazolni lehet részben tanúkkal, résziben pedig a kezeink között levő röpiratokkal. Itt van az országos Habsburgellenes Liga, mint felelős kiadó által, Szalay, Tavaszmezőutea 8. szám alatti nyomdában nyomatott, «Követeljük a törvények megtartását és megtart atását» című röpirat azon kitétele, hogy (olvassa): «A hazaárulók, törvénytiprók meghívójukon őfelsége II. Ottó király néven nevezik a magyarságot 400 esztendőn át gyilkoló család csemetéjét.» Továbbá ez a kitétel (olvassa): «Azon tízezer meg tízezer magyar nevében, kiket a Habsburg-királyok küldtek a bitófára és lövettek főbe.» Ezek a kitételek az 1913. évi XXXÏV. t.-c. 2. §-ában megállapított feirálysértés tényálladékát kimerítik. A jelzett röpirat kimeríti a büntetőtörvénykönyv 171. §-ában megállapított «felhívás bűntett, vagy vétség elkövetésére» fogalmát, és tekintettel arra, hogy ez meg is történt, a büntetőtörvénykönyv 175. és 176. §-aiban megállapított magánosok elleni