Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. különfélébb megállapítások történtek. Sokan rámutattak arra, hogy a törvényjavaslat, illetőleg a rendelet nyomán várható ezirányú intézkedések voltaképpen nem annyira a gazdatársadalomnak fognak könnyítéseket jelenteni, mint inkább a bankok helyzetén alkalmasak javítani. Sajnos, sem az egyik, sem a másik célkitűzés nem áll meg. Én a mai viszonyok között nagyon meg volnék elégedve, ha legalább az következnék be, amire Farkas Géza t. képviselőtársam olyan temperamentumosán szokott rámutatni, hogy ez a bankok érdekét szolgálja. Amikor e törvényjavaslat ezirányú kihatásait vizsgálom, őszintén megmondom — hiszen ezt Sándor Pál képviselőtársam már előttem, megtette — nem arra akarok hangsúlyozottan rámutatni, hogy a jövő gazdasági kibontakozás szempontjából milyen nagy jelentősége van annak, hogy hitelszervezetünk sértetlenül megmaradjon. Ez olyan tétel, amely felett bajos is volna vitatkozni. Én csak arra kivánom gazdaképviselőink figyelmét felhívni, hogy amennyiben nem találunk modus divendit arra, hogy a pénzintézetek, elsősorban pedig a vidéki pénzintézetek megmaradjanak, ha ezek összeomlanak, akkor ez a bekebelezett adósságokkal bíró gazdák részére aligha jelent könnyebbséget. Mert méltóztassanak a gondolatot végigvezetni. Ez a bankösszeomlás jelentené az amúgy is silány magyarországi tőkeképződés megállását, a nehezen összekuporgatott fillérek elvesztését, mert a pénzintézeti likvidációkkal kapcsolatban internacionálisan érvényesülő gyakorlat az, hogy az aktívumok a likvidáeió folyamán eltűnnek, azok, akiknek követelni valójuk van, a betétesek, nem kapják meg a pénzüket. Ellenben a bankügyészek megmaradó erélye ezesetben is elég lesz arra, hogy a gazdatársadalmon a birtokára bekebelezett terheket hehajtsák. Engem tehát egyáltalán nem zavarna, ha ennek a javaslatnak nyomán ez a pénzintézeti helyzet javulás bekövetkeznék. Ez azonban nem

1 következik be, sőt ellenkezőleg a magyar pénzintézeteknek, különösen a_ vidéki pénzintézeteknek amúgy is gyenge likviditása még kedvezőtlenebbé válik, amin egyáltalában nem változtat a könyvadósságok formájában való állami átvállalás. De nem valósul meg az az elengedhetetlenül szükséges másik cél sem, hogy végre ne az élet megfagyasztásában, ne a mai állapot megmerevítésében keressük a kiveztő utat, hanem hogy valójában meginduljon itt a termelő élet, aminek fontos feltétele volna a ma nem funkcionáló hitelélet felélesztése. De kérdem: honnan merítsen a magyar hitelszervezet újabb tőkéket kihelyezésre és főkép honnan vegye a bátorságot arra, hogy ezeket a kihelyezhető tőkéket a magyar agrár társadalom rendelkezésére bocsássa, amikor úgyszólván napról-napra új helyzetet jelentő, jogbizonytalanságot kiváltó ilyen intézkedések történnek? Sorravéve tehát a célkitűzéseket, arra a konklúzióra kell tehát jutnom, hogy ez a rendelet nemcsak az igazi célt, a termelés rentabilitásának visszaállítását nem szolgálja, hanem nem alkalmas ez a rendelet, illetőleg törvényjavaslat arra sem, hogy átmeneti időre, két évre előkészítse a talajt a végleges rendezés céljára. (Úgy van! balfelol.) Osztozom azoknak a t. képviselőtársaimnak felfogásában, akik ^ azt mond iák, hogv a végleges rendezés érdekében indokolt lett volna a magyar gazdasági életet, a magvar társadalmat ennél a sok'kal fokozottabb erőkifejtésre is serkenteni és erre igénybe venni, de ennek az ideiglenes megoldásnak érdekében nemcsak ülése 1933 november 29-én, szerdán. 283 hogy nem látom arányban állónak azt a 175 millió állami kölcsönvállalást, {Zaj a baloldalon) amelyet ez a törvényjavaslat jelent, hanem azt egyenesen károsnak is tartom. Mert ne induljunk ki abból, amit néhány képviselőtársam talán nem mondott ki ugyan, de érintett, hogy tudniillik ez a 175 millió nem egyszerre vétetik igénybe, másik része pedig voltaképpen nem is tényleges igénybevétel, hanem átkönyvelés. Nem szeretném, hogy miután a magyar gazdasági 'közvélemény hosszú éveken át az erre legkevésbé alkalmas időkben arra neveltetett, hogy adósságot hogyan kell csinálni, most arra neveltessék, hogy az igénybevett kölcsön visszafizetése a rendkívüli körülményekre való tekintettel, nem elsőrendű gazdasági kötelesség, és főként, hogy erre nézve a magyar állam adjon példát. En ebből a nevelésből — ha már rá vagyunk nevelve — kinevelendőnek tartom a magyar társadalmat, mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a nemzetközi viszonyok várható alakulása mellett ez az ország külső hitelre hosszú^ ideig igényt nem tarthat, tehát a belső termelésnek kell kitermelnie a szükséges értéktöbbleteket, hogy a belső tőkeképződés rendelkezésére bocsássa a termelőéletnelk azokat a hiteltőkéket, amelyek nélkül termelni nem lehet. Nekünk tehát nem mindig az adós szemüvegén át, a ma kétségtelenül nagyon kedvezőtlen képet mutató szemüvegén át kell néznünk a helyzetet, hanem a hitelező szemüvegén keresztül is, mert ha végig méltóztatnak vezetni a szóban forgó gondolatot, akkor sohase a pénzintézetet, ezt a nagy gazdasági alakulatot méltóztassanak nézni, hanem azokat a kis gazdasági egyedeket, akik nehezen megtakarított filléreiket bízták a pénzintézetre, hogy az azután a gazdasági életben megfelelő elhelyezkedést találjon. (Gallasz Ágost Rudolf: Szakácsnők mögé bújtak!) Nem szakácsnők mögé bújtak, t. képviselőtársam, mert ha a magyar takarékpénztárak és ibaniko'k betétállományát a statisztika tükrén keresztül méltóztatik megnézni, akkor arra a szomorú megállapításra fog jutni, t. kép viselőtársam, hogy igenis túlnyomóan kisgyüjtőkről és kis megtakarításokról van szó. (Meskó Zoltán: Mert a nagyok kisíbolják Svájcba! — Zaj.) Ebben a pillanatban nem akarok a témától eltérő problémákkal foglalkozni, de méltóztassanak elhinni, a magyar gazdasági jövő szempontjából nincs egészségesebb elgondolás, mint hogy minél több ilyen kisgyüjtő legyen, mert a Mstőkéknek ez a felhalmozása ad egészséges gazdasági konstrukciót. (Meskó Zoltán közbeszól.) Elnök: Meskó képviselő úr, méltóztassék csendben maradni! Magyar Pál: Ha pedig számokkal kell dolgoznom, t. Képviselőház, akkor Meskó t. képviselőtársammal szemben azt tartanám inkább az ország érdekében állónak, hogy inkább egymillió betétesem legyen 100 pengős betéteikkel, mint 100 betétesem 1 milliós betétekkel. (Meskó Zoltán: Ebben egyetértünk, csak be akarom hozni a kisibolt vagyonokat! — Bródy Ernő: Akkor menjen ki repülőgépen Svájcba! — Meskó Zoltán: Hogy leessek magának, mi? — Derültség. — Bródy Ernő: Nem kívántam. Nem veszélyes!) Csak az a gazdasági strutkúra helyes, amely a Msgazdasági egyedekre van felépítve. Én e törvényjavaslattal szemben felhozott minden aggályoskodás ellenére is a magam részéről a legnagyobb örömmel üdvözlöm annak a