Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-221

284 Az országgyűlés képviselőházának gazdasági célkitűzésnek érvényesülését, amely helyes szociálpolitikai meglátással a kisegyedeknek, a gazdatársadalomnak, mondjuk a 30, 40 holdig terjedő birtokos rétegnek minden körülmények között való megmentését feladatává teszi. Ennek nemcsak gazdasági, hanem igen jelentős és messze kiható politikai jelentősége is van. En a mai viszonyok között foikozott jelentőségűnek tartom, hogy a társadalmi rend és a társadalmi egyensúly megőrzésére minél több olyan konzervatív, nemzeti érzésű egyedeket tartsunk .meg magunknak, akik nem engedik magukat hangzatos szélsőséges jelszavaknak odadobni. Erre való tekintettel egy ideiglenes rendezés helyett sokkal nagyobb örömmel üdvözöltem volna olyan megoldást és — úgy formulázhatnám meg — semilyen áldozatot nem sokalltam volna ilyen megoldással szemben, amely a 30 holdig terjedő birtoktulajdonosoknak végleges rendezést biztosít, míg a 30— 100 holdig terjedő középbirtokon az individuális szempontok érvényesülését juttatja érvényre, kellő állami kontroll mellett, a 100 holdon felüli birtokoknál pedig a magángazdasági életben szokásos erők érvényesülését láttam volna indokoltnak. Ennek a folyamatnak le kell folynia. Azzal, hogy a mai állapotot megfagyasztjuk, azzal, hogy ennek a kérdésnek megoldását két évre kitoljuk, nem szolgáljuk a célt, mert így a gyógyításnak azt a módját választjuk, hogy amikor a vér meg van

( fertőzve és a vérfertőzés nyomán külső ismérvek is tapasztalhatók, akkor mi a külső ismérveket jelentő sebeket leragasztjuk, ahelyett, hogy belső gyógykezeléssel magát a vérfertőzést gyógyítanók. T. Ház! Legyen szabad tíz perc meghoszszaibbítást kérnem. Elnök: Méltóztatnak megadni a tíz perc meghosszabbítást? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezte. Magyar Pál: T. Ház! Okfejtéseim nyomán azt akartam igazolni, hogy engem val óban a gazdatársadalom iránti megértés, de ezen túlmenően a mezőgazdasági termelés jelentőségének felismerése is vezet; sem pártpolitikai állásomtól, sem viiágfelfogásomtól és legkevésbé a gazdaságtudományok törvényeitől ebben az elképzelésemben magamat befolyásolni nem engedtem. Elégtétellel állapíthatom meg, hogy az a képviselőtársunk, akit itt törhetetlen képviselője a gazdasági liberalizmusnak, aki a gazdasági liberalizmusnak a mai viszonyok között nem mindig alkalmazható elveinek rideg alkalmazása mellett tör lándzsát, ezzel a törvényjavaslattal szemben arra az álláspontra helyezkedik, hogy azt elfogadja, holott kétségtelen. hogy az állami intervencionizmusnak az a mértéke, amely itt érvényesül, egészen szokatlan. Viszont Ulain t. képviselőtársam, aki elvileg elfogadja a gazdasági liberalizmussal szemben az intervencionizmusnak jogosságát, ezt a törvényjavaslatot visszautasította. Amikor tehát ezzel a helyzettel találkozom, én, aki a gazdaságtudomány törvényeit örökértékűnek tartom, örökértékűnek olyan értelemben, hogy mindig az élet adottságai között keresem és igyekezem megállapítani azok alkalmazási lehetőségét, de amikor az elméleti elképzelés a gyakorlati adottságok szerint több bajt okozna, mint hasznot, nem helyezkedem egy elvi álláspont törhetetlenségére és megadom magam avégből, hogy a bajokból kikerülve, a normális gazdasági erők érvényesülésével a gazdasági törvények ismét a maguk töretlenségükben érvé. ülése 1933 november 29-én

3 szerdán. nyesüljenek. Es ha itt elvi vita folyt akörül, hogy vájjon a mai viszonyok között a szabad gazdálkodás rendszerének, vagy pedig az intervencionizmusnak van-e itt az ideje, én nagyon szeretném, ha a gazdasági liberalizmus nem régi formáiban érvényesülne, mert én a gazdasági fejlődés és szociális belátás mai korszakában a kapitalizmusban bekövetkezett óriási arányú centralizálások után nem látnám megnyugodva a gazdasági liberalizmus eredeti tanításainak, a manchesteri liberalizmusnak töretlen érvényesülését. De a túlzásba vitt és sokszor indokolatlan intervencionizmus helyett a mai állapotok mellett mindenesetre sokkal szivesebben látnám a gazdasági szabadságnak azt az érvényesülését, amely az egyes nemzetek között a gazdasági érintkezés lehetőségét helyreállítja, hogy ismét a nemzeti munkamegosztás józan elvei érvényesüljenek, hogy minden ország ismét azt termelje, amire természeti adottságai predesztinálják. Amikor azonban azt látom, hogy nálunk sokkal hatalmasabb gazdasági egységek nem erre rendezkednek be, amikor azt látom, hogy közvetlen szomszédaink az észszerűtlen autarkia szélsőségeire rendezkednek be, akkor mi sem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy ezzel ellentétben mi pedig a gazdasági liberalizmus nevében eltekintünk mindenféle kötöttségtől és odaállunk megvívni ezt a nemzetek között folyó küzdelmet azoknak a védőeszközöknek igénybevétele nélkül, amelyek ideig-óráig mégis megvédettséget jelentenek. En nem tartom, célszerűnek azt, hogy a gazdasági intervencionizmus a termelés szabályozásán és irányításán felül a termelés területéig elkalandoiziik. Nagyon nehezen lehet megállapítani azt a végső határt, ameddig az állami intervencionizmusnak megvan a jogosultsága, de odáig — azt hiszem — semmi körülmények között sem szabad eljutnunk, hogy az állam a magántermelő feladatára vállalkozzék. A nemzetközi érintkezésben ellenben Magyarország a maga niegsizűkített gazdasági lehetőségeivel, a maga rossz gazdasági erőivel nem lehet az az irányító erő, amely Európa, vagy akár Közép-Európa gazdasági struktúráját is megadja. Nekünk a gazdasági metódusok tekintetében alkalmazkodnunk kell azokhoz a módszerekhez, amelyeket a velünk gazdaságilag érintkező államok alkalmaznak, mert különben abba a szerepbe jutunk, imintha úgy folytatnánk egy párbajt, míg ellenfelünk bandazsirozva van, mi meztelen testtel állunik ki a párviadalra. A mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr ' — mint ezt rnár voltam bátor kifejezni — úgy terjesztette ezt a törvényjavaslatot a Ház elé, hogy a legnyugodtabb lélekkel merem állítani az ő természetének ismerete mellett feltehető felelősiSiégérraetére való tekintettel, hogy nagyobb felelősséggel miniszter még nem képviselt javaslatot, mint ahogy ő ezt képviseli. Ha az én fiatal és nálamnál sokkal temperamentumos abb barátom, Sándor Pál (Bródy Ernő: Éljen!) .az ő ezirányú eljárásával szemben az indítóokokat keresve, arra a konklúzióra jutott, hogy őt ebben az elhatározásában elsősorban a fiskus érdekeinek képviselete késztette és az a szempontja, hogy a magyar államháztartás egyensúlyát minden körülmények köizött fenn kívánja és fenn fogja tartani, akkor én a magam részéről a [következőket vagyok bátor mondani. Higyje el a pénzügyminiszter úr, hogy sokkal nagyobb szolgálatot tesz a mind-