Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
Az országgyűlés képviselőházának Û2Ô. niszter úrtól. Nevezetesen az 5—7. szakaszok ál'apítják meg a védett birtokkal járó kötelezettségeket. Megállapítják azt, hogy ezeknél 4% kamat és 1% tör esztés fizetendő, megállapítják az adófizetési részletkedvezményt is. A szankciókról a 9. §. intézkedik, kimondván, hogy amennyiben a védett adós az 5—7. §. kötelezettségeit teljesíti, ellene végrehajtást elrendelni, foganatosítani nem lehet, vagyis ha nem teljesíti, akkor a contrario ellene végrehajtás, árverés kitűzhető. Tegyük fel már most a következő esetet: ez a védett adós, akinek ki kell fizetnie fo yó adóját, elmarad adójával, már pedig ha egy kisgazda — ezt megint csak tapasztalatból tudom — egyszer elmarad negyedévi adójával, sohasem tudja magát utóiérni (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ki kell tehát fizetnie folyó adóját, ezenfelül még adórestanciájának 10%-át is, ha azután mégis az adódik, hogy a második vagy harmadik negyedben elmarad az adófizetése, ha nem egészen tudja adórészletét kifizetni, a fo.yó adót, vagy a folyó adót talán kifizeti, de a 10%-nak negyedévi részletét nem fizeti ki: vájjon igazságos-e az, hogy reá nézve most már bekövetkezzék az a hátrány, amelyet a szankciókról intézkedő 9. §. mond ki, hogy t. i. ezzel a védettség jellege teljesen megszűnik. Szeretném, ha ezeket a kérdéseket méltányosan intéznék el és ha olyan utasítások mennének a hatóságokhoz, hogy ezt a kérdést az adott körülmények, az il'ető vidéken megvolt termés, a bekövetkezett elemi csapások vagy egyéb körülmények figyelembevételével bírálják el és ha be is következik az, hogy a gazda az adóját nem fizeti meg, ennek akkor is legfeljebb csak az a szankciója legyen meg, hogy adófizetési kedvezményét veszítse el, de egyébként a védettség egyéb kedvezményeit erre a birtokosra ne szüntesse meg. Itt térek rá, t. Ház, a javaslat némely különbségtevésére, amelyekben én — és ugyanezt hangoztatta számos előttem szólott t. képviselőtársam is, — súlyos igazságtalanságot látok. Nevezetesen ez a javaslat bizonyos kedvezmények tekintetében különbséget tesz mezőgazdaság és egyéb termelési ág között, azután magában a javaslatban hitelező és hitelező között. Legyen szabad előbb az első differenciára hivatkoznom. Tudjuk, hogy ez a javaslat az adófizetési kedvezményt, az adóhátralékoknak tízévi részletekben való törlesztését egyedül a mezőgazdáknak adja meg, vagy hogy objektív legyek, nem is a mezőgazdáknak, hanem a mezőgazdák egy kategóriájának, a védett birtokosoknak. Itt tehát fel kell szólalnunk egyrészt azoknak a mezőgazdáknak érdekében, akik nem kérik a védettséget, de akiknek azért súlyos adóhátralékaik vannak és fel kell szó'alnunk egyéb termelési ágak érdekében is. Én nem is kívánom azt, hogy a pénzügyminiszter úr ebben a rendeletben intézze el ezt a kérdést, hanem csak azt kérem, amire bizonyos mértékig a pénzügyi bizottságban tett kijelentéséből merek következtetni, anélkül, hogy állítanám, hogy ő erre határozott ígéretet tett volna, hogy t. i. az adókezelés reformjánál tegye ezt megfontolás tárgyává és adja meg ezt a kedvezményt az egész vonalon, úgy a mezőgazdaságban, mint egyéb termelési ágakra is kiterjedően. (Helyeslés a baloldalon.) A másik különbségtevés abból áll, hogy a 14.000. számú rendeletben megkülönböztetés történik hitelező és hitelező között. Egészen másitese 19$$ november 28-án, kedden. 271 kép bánik ez a rendelet a pénzintézeti hitelezővel, mint ahogyan az áruhitelezővel bánik, sőt hogy úgy mondjam, az áruhitelezővel elbánik, így nevezetesen azt a kamatmegí éri test, amelyet az 5* 5%, illetőleg a 4% után vállal, egyedül a pénzintézeti hitelezőnek adja meg; a túlságosan eladósodott kisgazdánál a tőkehozzájárulást egyedül a pénzintézetnek adja meg; a prémiumokat a gyorsabb fizetésre megint csak olyan adósnak adja meg, aki a pénzintézetnek fizet gyorsabban, ellenben azoknak az áruhitelezőknek, mezőgazdasági gépgyárosoknak v boltosoknak és mindazoknak, akik a gazdának árut hiteleztek, ezt a kedvezményt nem adja meg. Már most, ez a kategória meglehetősen súlyos helyzetbe kerül. Különösen legyen szabad felhívnom a t ; Ház figyelmét a gazdasági gépgyárak rendkívül súlyos helyzetére, amelyekre ebből a rendeletből a következő hátrányok adódnak. Az egyik az, hogy vele szemben a nem védett mezőgazdasági adósnak kamattartozása leszállíttatik 5'5%-ra,a védetté 4%-ra, anélkül, hogy ezt a differenciát az állam neki megtérítené, mint ahogyan megtéríti a pénzintézeteknek. Ellenben, minthogy ezek a gazdasági gépgyárak a maguk bankjainál súlyosan el vannak adósodva és mint ahogy, azt Eszterházy Móric mondotta, adósságaik után 9%-os kamatot fizetnek, míg tőkeköveteléseik után 4, vagy 5'5%-ot kapnak, szükségszerűen következik, hogy a gazdasági gépgyárak rövid idő alatt teljesen felélik megmaradt vagyonukat, amelyet állagában már úgyis súlyosan fenyeget az a körülmény, hogy ha az a mezőgazdasági gépgyár az ő váltóállagával elmegy a jegybankhoz és ezeket a váltókat ott le akarja számítoltatni, vagy amennyiben már ott volt az a váltó, azt prolongálni akarja, igen gyakran azt a választ kapja a jegybanktól, hogy védett birtokról lévén szó, a jegybank nincs abban a helyzetben, hogy ezt a váltót leszámítolja, vagy prolongálja. Ez tehát mind a két végén égő gyertya: egyrészt pusztítja ezeket a vállalatokat a kamatleszállítás, amelynek ellenében ők súlyos kamatteherrel tartoznak, másrészt lehetetlenné teszi üzletvitelüket az, hogy nem tudnak váltóik leszámítolásáról, illetőleg a leszámítolt váltók prolongálásáról gondoskodni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Fenyő Miksa: Tisztelettel^ kérem beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni. (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Fenyő Miksa: Legyen szabad ebből az alkalomból még rátérnem azokra a fejtegetésekre is, amelyeket felszólalt képviselőtársam részéről e probléma megvitatása során a gazdasági liberalizmus kérdésében halottunk. Igen érdekes beszédében Inkey Pál báró igen t. képviselőtársam tárgyalta ezt a kérdést és meglehetős élességgel és igen szellemesen Éoer Antal t. képviselőtársam. Éber Antal t. képviselőtársamnak az volt az álláspontja, hogy a világ minden baja attól van, hogy a gazdasági liberalizmus tanításaitól, azoktól a tanításoktól, amelyeket kiváló tudósok, mint Smith, Ricardo. Thünen és hasonló tudósok állapítottak meg és vallottak, eltántorodtunk és hogy bekövetkezett az egész világon az állami intervencionízmus, vagyis a gazdasági szabadság megkötése, amely lehetetlenné teszi, hogy ebből a katasztrófától valaha is kilábolhassunk^ Már most el kell ismernünk azt — és e tekintetben