Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

â?2 Az országgyűlés képviselőházának 22( Pintér igen. t. képviselőtársammal nem tudok egyetérteni — hogy a gazdasági liberalizmus korszaka valóban igen termékeny korszak volt. Méltóztassanak csak elvonultatni szemük előtt azt a korszakot, amely a francia for.ada.om után egészen a háború bekövetkezéséig letelt. Ez a korszak a világ vagyonosodásanak, sőt továbbmegyek, nagy kulturális javaknak forrása, okozója, az ember emberré levésének gazdag korszaka volt; ezt dokumentumok bizonyítják, ezt nem lehet tagadni. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ez a liberalizmus sem örök igazság, mintahogy a gazdasági tudománynak legtöbb tanítása mindig sub hic et nunc igazság, az adott körülmények között való igazság. Hiszen Éber Antal igen t. képviselőtársain mivel sem bizonyítja ezt jobban, mint azzal, hogy elfogadta ezt a javaslatot, amely javaslat az abszoiút intervenciónak a javaslata. Ha ő konzekvens akart lenni a liberalizmus tanításaihoz, melyekről a maga brüliáns módján Igen érdekeseket mondott, akkor neki ezzel a javaslattal szemben azt kellett volna mondania és azt kellett volna mondania ínkey báró t. képviselőtársamnak is, hogy: én pedig azt, hogy a gazdaadósságok rendezése olyan módon történjék, hogy az állam a maga anyagi eszközeivel adósnak és hitelezőnek rendelkezésére áll, hogy az állam a maga hatalmi eszközeivel SL7 elintézésbe beavatkozik, nem tartom megengedhetőnek: itt a laisser faire, laisser passer eiveiiek kell győzedelmeskednie, tehát győzedelmeskednie kell annak az elvnek, hogy az a hitelező, áki könnyelműen hitelezett, viselje ennek minden konzekvenciáját, az az adós pecii aki kölcsönvett, szintén viselje ennek konzekvenciáját, ez nem tartozik az államhatalomra, ez a hitelezőnek és az adósnak s legfeljebb a bíróságnak a kérdése. Ő ezt az álláspontot nem foglalta el, mert nagyon helyesen belátta, hogy lehetetlen ezt az álláspontot elfoglalni, lehetetlen azt mondani, hogy hagyjuk a dolgok fejlődését a maguk szabadjára. Amikor a magyar társadalom egyik értékes eleméről van szó, amikor a magyar társadalomnaïk egy olyan kategóriájáról van szó, amely az ország gazdatársadalmainak a 40%-át teszi ki, akkor valóban nem mondhatja senki jó lelkiismerettel, hogy én pedig helytelenítem a.z intervención izmust és mindent a gazdasági liberalizmus dogmáira építek fel. aminthogy egészen sohasem volt ez így. Maga a vámpolitika az intervencionizmus legerősebb fajtája és ha egyik-másik képviselőtársam kifogásolt is bizonyos vámtételeket, magát a vámpolitikát még ebben a Házban senki sem kifogásolta. De hiszen a szociálpolitika, amelyet a szocialisták joggal követelnek és amelyet mi éppen olyan meggyőződéssel akarunk megadni a munkásnak, mint ahogy ők követelik, az szintén az intervencionizmusnak egy fajtája, sőt a szakszervezetek működése is az intervencionizmusnak egy fajtája, mert hiszen a szakszervezeteknak az^ a törekvése: nem bízni a béreket a kínálat és kereslet törvényére, hanem megfelelő beavatkozással, intervencióval, ezúttal nem állami, hanem szakszervezeti intervencióval ezeknek kialakulását elősegíteni. En tehát, bár el vagyok ragadtatva azoktól az eredményektől, amelyeket az elmúlt száz év alatt a liberalizmus érlelt és bár félek attól, hogy az intervenció terén az állam messzebbre menjen előre, mint az feltétlenül szükséges, magam is vallom, hogy számos vonatkozásban a háború után bekövetkezett szociális és gazdasági viszonyok között, ebben a bellum omnium contra, omnes állapótá>. ütése 198$ november 28-án, kedden. ban az állam nem mondhatja azt, hogy én pedig ezentúl az éjjeli bakter szerepét játszom, aki vigyázok a te biztonságodra, hanem igenis, ahol rendkívül fontos gazdasági és szociális kérdések igénylik, ott megfelelően^ beavatkozik. Hogy milyen legyen ennek a mértéke, hogy milyen módon avatkozzék be az állam, bevallom, rendkívül nehéz kérdés. Barátja vagyok minden intervencionizmusnak, amelyet én gondolok el és gyanakvással fogadok minden intervecionizmust, amelyet mások gondolnak el; magának az intervencionizmusnak bizonyos mértékben való jogosultságát azonban magam is vallom. Ezzel körülbelül be is fejeztem felszólalásomat. Mégegyszer azt kérem a pénzügyminiszter úrtól, méltóztass '& megfontolás tárgyává tenni enrek a javastatnak különösen azokat a vonatkozásait, amelyek szociális szempontból rendkívül fontosak. Mégegyszer kérem, méltóztassék tehát megfontolás tárgyává tenni, nem volna-e 'helyesebb, ha kiterjesztené a tízholdas gazdáknak adott kedvezményt egészen 30 holdig és erre fordítaná a prémiumokra szánt összeget. Arra pedig különös súlyt helyezek, hogy méltóztassék a Falusi Kislakásépítő Szövetkezetnél fennálló tartozásokat bevenni a védettség kategóriájába. Méltóztassék továbbá gondoskodni arról, hogy az adókedvezmények, a hátralékos adórestanciák kedvezménye a védett birtokon — és ezt már nem kötném a kisbirtok kategóriájához, hanem minden védett birtokosnak megadnám — megillesse a gazdát akkor is, ha adófizetési kötelezettségének a gazdasági viszonyaiban beállott nehézségek folytán nem tesz eleget. Méltóztassék továbbá az adófizetési kedvezményt kiterjeszteni a védett birtokokon kívül az egész mezőgazdaságra és az * egyéb termelő ágakra. Meg vagyok róla győződve, t. pénzügyminiszter úr, hogy ez jó üzlet lesz az állam részére, mert mindenki igyekezni fog erején felül is kifizetni a folyó adót csak azért, hogy a hátralékokra nézve ezeket a kedvezményeket élvezhesse. Általában egy ilyen nagy javaslatnál, mint amilyen ez, az országra 175 milliós terhet hárító javaslat, a. szociális szempontok és átfogó gazdasági szempontok maximális figyelembevételét óhajtanám. De különösen figyelembe aján lom ennek a kérdésnek eldöntésénél a, kisemberek, a 20—30 holdon aluli birtokosok dolgát, akiknek gazdasági viszonyai ma rendkívül súlyosak és akik a mai értékesítési viszonyok között a legnagyobb nehézségekkel küzdenek. Mert méltóztassék figyelembevenni azt, hogy ennek a kategóriának a megerősítése nélkül, amely valóban az egész magyar jövendő egyik erős oszlopa, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) soha gazdasági bajainkból ki nem lábalhatunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az ilyen reformoknál a népi szempontokra komoly ügyet kell vetnünk. Mély sajnálattal látom t. Ház, hogy az elmúlt hónapban egy rendkívül fontos népesedési problémát felvető és fiatal magyar író tollából származó írás, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy a Dunántúl három megyéjében a németség előretörése a magyar kisbirtokost megsemmisítéssel fenyegeti, minden visszhang nélkült múlt el a Házban, holott ezen a magyarságon, ennek a kisbirtokos magyarságnak egészséges szaporodásán nyugszik az egész magyar jövendő és ez a szaporodás megint gazdasági ellátottságának szükségszerű következménye. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Legyen szabad a t. Ház figyelmét