Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

270 Az országgyűlés képviselőházának 220. ütése 1933 november 28-án, kedden. éppúgy földhözragadt szegények, éppenolyan nyomorúságos viszonyok között vannak, mint azok, akik kataszteri jövedelmük tizenötszörösével vannak megterhelve. (Egy hang balfelöl: Lesznek azok is nemsokára, csak idő kérdés'e!) Mivel azonban ez a kérdés gyors elintézést igényel és mivel én ezt az elintézést a gaztatársadalom megbékülése, a gazdatársadalom erőinek összeszedése szempontjából rendkívül fontosnak tartom és mivel a kormányzat részéről kijelentések is történtek, hogy megfelelő összegek rezerváltatnak birtokpolitikai célokra, habár számos kétellyel lelkemben, mégis honorálván a kormányzatnak a gazdákkal szemben tanúsított törekvését, (Egy hang bal felől: A bankokkal szemben!) ~ a bankokkal szemben is, amelyeknek fontosságát kifejtettem — én magát a javaslatot a tárgyalás alapjául elfogadom. De legyen szabad elmondanom, t. Ház, hogy elfogadván ezt a javaslatot, rendkívül fontosnak tartom, hogy azon bizonyos részletekben határozott változtatások történjenek. A. javaslat céljai részben gazdaságiak, részben szociálisak, amely szociális szempontok honorálását én abban látom, hogy maga a l4.büo. számú rendelet is bizonyos megkülönböztetéseket tesz birtokkategóiiak szerint. Ezek a megkülönböztetések azonban igen szűk térre szorultak és nem vonják le mindazokat a konzekvenciákat, amelyek levonása a mai nehéz gazdasági és szociális viszonyok között feltétlenül szüKséges. Így tesz ugyan a javaslat megkülönböztetést, amikor nagyobb prémiumot ad annak a kisbirtokosnak, aki gyorsabban iizet, mint a nagyobb birtokosnak és van egy bizonyos szociális elgondolás a 27. és 28. §-ban is, amelyről méltóztatnak tudni, hogy a tíz hokLg terjedő gazdakategóriáknál, amennyiben az eladósodottság a kataszteri jövedelem harmincszorosát, illetőleg a 28. § esetében negyvenszeresét felülmúlja, a tőketörlesztéshez megfelelő. sőt elég tekintélyes összeggel hozzájaiul. Én, t. Ház, ennek a kategorizálásnak egy további kiépítését kérném a t. pénzügyminiszter úrtól. Nevezetesen kérném azt — és erre helyezném a legnagyobb súlyt — hogy a tíz holdas kategórianajt adott kedvezményt terjessze ki legalább harminc holdig; nem is igényel ez túlságosan nagy anyagi áldozatot. Én kiszámítottam, hogy a tíz holdon aluli birtok egyötödét teszi az egész adós birtokkomplexumnak, ha pedig feljebb megy egészen 30 holdig, akkor egyharmadát teszi, de persze ennek csak egy része esik a túlságosan — a kataszteri jövedelem harmincszorosa és negyvenszereséig eladósodott kisgazdáknak. A megoldásra van pénzügyi lehetőség és én bátor vagyok megjelölni azt a forrást, amelyből ennek a kategóriának ez az igen fontos problémája elintézhető. A t. pénzügyminiszter úr felvett a javaslatban a prémiumokra, ha jól tudom, 10 vagy 15 millió pengőt. Én ezt a prémiumos megoldást nem tartom a legszerencsésebb elgondolásnak. Meg vagyok győződve, hogy az a gazda, aki ezek mellett a feltételek mellett — tehát 4%-os kamat, 1%-os törlesztés — fizetni tud, az úgyis igyekezni fog ettől a nyomasztó adósságtehertől megszabadulni. (Ügy van! jobb felől.) Én sokkal szerencsésebbnek tartanám, jelentős mértékben javítaná ezt a javasiatot, mert jelentős mértékben szociálissá tenné, ha a pénzügyminiszter úr rá tudná szánni magát aira, hogy ettől a prémium-gondolattól eltekint és a sokkal fontosabb megoldást, a 30 holdas, túlságosan eladósodott gazdáknak a 27. és 28. §§-ok kategóriáiba való felvételét megcsinálja. (Farkasfalvi Farkas Géza: Még nagyobb biztosítás. hogy a bankok még többet vegyenek át! — LYiagyar Jfai: Nem íontus az, hogy az adósság reiiue^udjek és a Dank íuegKapja a pen^eU) En, t. képviselőtársam, elsősorban nem a bankóit erdetet, nanem anua& a j^suürtokosuak az erueket nézem, am tuisagosan el van adósodva, mert abban teljesen egyetértek Eckhardt Tibor képviselőtársammal, nogy ha mi egyszer azt mondjuk, nogy euben az országban telepítési poiiaisat aüarunk, akkor a telepítési pouUkat ugy kell kezuenünk, nogy legaiaub azokat a kisgazuákat, — bármennyire is. el vannak adósodva, szerencsétlen körülmények iolytan — akik ott ülnek a birtokban, nem euötdjük a birtokból kimozdítani, hanem még áldozatok árán is ebben a bútokban benntartjuk okét. En íenát nagyon kérem a pénzügyminiszter uiat, hogy ezt a 1U vagy Iá miiiiot erre a célra használja tel. Van egy továobi igen fontos problémája a gazdaauóssagok rendezésének, amelyet nem tudom miért, mellőzött ez a javaslat. Nevezetesen a 14. § kiveszi a védetcseg alá helyezhető adósságok sorából a gazdáknak a falusi kisiakásepítő szövetkezetnél kontrahált adósságait. (JLazár Miklós: Egyáltalában a szövetkezetek ki vannak véve!) Bocsánatot kérek, itt nem szövetkezetről van szó, mert hiszen a Eaksz, 100,^-ig állami vagyon, — tehát azt mondom, hogy ha a kincstar egyrészről ilyen áldozatot hoz, hogy 175 milliót lordit e fontos kérdés megoldásának céljaira, akkor bocsánatot kérek, én bizonyos mértékig kicsinyességnek tartom, hogy viszont a .b'aksz.-aüósságokat nem veszik be a védettség állapotába. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a 1 aksz.-követeléseket méltóztassék a 14. §-ból kiemelni és amennyiben ezek az adósságok mint bekebelezett tartozások megfelelnek a rendelet által * előírt kritériumnak, nevezetesen, amennyiben többet tesznek ki, mint a kataszteri tiszta jövedelem 15-szöi'ösét, ezekre is terjesztessék ki a védettség lehetősége. A harmadik kérelmem talán nem is ehhez a rendelethez tartozik, de a gazdaadösságok kérdésével szorosan összefügg. Ez a vagyonváltságföldek rendkívül magas váltságdíja. (Gallasz Ágost Rudolf: Ügy van!) Én merem állítani, — bejártam most kerületem öt községét — hogy rendkívül súlyos panaszokkal fordult hozzám a lakosság. Bebizonyította, hogy ezek a váltságbérek olyan súlyosan terhelik, hogy képtelen ezeknek eleget tenni. Meggyőződtem erről és különcsen felhívom erre a pénz ügymiuiszter úr figyelmét, hogy például egyholdas gazdának — fel is írtam a nevét magamnak, Boros Elek tuzséri lakos — 1600 négyszögöl, tehát egy kat. hold után 31 pengős váltságdíjat és 6 pengő adót kell fizetnie. Teljesen lehetetlen, hogy ennek a felét vagy akár a negyedét is ezen a földön megkereshesse. Elismerem, hogy ezeknek a váltságbéreknek leszállítása dolgában a kormányzat a múltban is^megértést tanúsított, folytassa ezt, jelentős mértékben elősegítené azt, hogy a mezőgazdasági lakosság minden kategóriája örömmel fogadja ezt a javaslatot. Mert bátor vagyok felhívni a t. Ház figyelmét arra, hogy a mezőgazdasági lakosság azon köreiben, amely nem részesül e javaslat előnyeiben, de amely éppen így földhözragadt szegény emberekből áll, igen sok hangot hallottam a javaslat ellen. Az ilyen intézkedések, mint a Faksz -adósságok bevétele és a váltságbéreik leszállítása népszerűbbé tenné ezt az egyébként érdemes javaslatot. Ebből az alkalomból még egy hivatalos magyarázatot is kell kérnem a t. pénzügymi*