Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

£z országgyűlés 'képviselőházának 220. ülése. 1933 november 28-án, kedden. 243 déssel, 'vállalnia kell a felelősséget is az akkori gazdasági helyzetért. Éppen az az előnye ennek a javaslatnak, hogy a gazdasági helyzetnek semmi néven nevezendő romlására nem prejudikál, hanem szabadon hagyja a lehetőségeket, egy jobb, egy helyesebb megoldás számára olyan időben, amikor beiátóbban, átlátszóbban lehet dönteni, jó judiciummal, a világgazdasági helyzetet is tekintebe véve. (Rassay Károly: Ha adósságokat csinálunk, a fizetésre is kell gondolnunk! — Zaj. — Elnök csengeti Igen t. képviselőtársam megtámadta a pénzügyminiszter urat amiatt is, hogy a Magyar JNemzeti Bank függetlensége veszélyben forog, mert a pénzügyminiszter úr egyedül tárgyait Genfben a százmillió pengő ügyében. .,om tudom, hogy igaz-e az, amit igen t. képviselőtársam ánit. thin feltételezem, hogy igaz, de na igaz, akkor ez a kormány alkotmányjogi érzékére vall, mutatja a minisztertanács felelősségét és egyszersmind a legjobb érv azok «lien, akik éppen azt állítják, hogy az igen t. miniszter urat ennek a kérdésnek rendezésénél tisztán bankszempontok vezették. (Andanázi Kasnya Béla: De a miniszter úr maga rázta a fejét, hogy nem igaz!) Igen t. képviselőtársam kutatta az eladósodás okát és az eladósodás okának legsúlyosabb tényezőjéül azt jelölte meg", hogy túlzottan vettek birtokokat olyan kisebb gazdasági tényeaők, (Rassay Károly: Igaz!) akik erejükkel arányban egyáltalában nem álló terjeszkedéseket létesítettek a gazdasági konjunktúra idején.. Igen t. képviselőtársam, ebben a tekintetbe*! nekem az a tiszteletteljes véleményem, hogy természetes hajlandóságnak tekintem a kisember azon törekvését, ha a természetes határokat követve terjeszkedik azért, hogy birtokkomplexusát kiegészítse. Ha van ennek az országnak a nemzeti birtokpolitika szempontjából hibáztatható jelensége, úgy az éppen a satnya törpebirtok és nekünk mindent el kell követnünk, hogy ez a satnya törpebirtok egészséges kisbirtokká egészüljön ki. (Úgy van! Ügy van! jobb felől. — Rassay Károly: Jól van, de mibőll) Nem lehet tehát hibául róni fel annak a kisembernek, hogy amikor egy* kedvezőbb mezőgazdasági konjunktúrát látott maga előtt, amilyen nem gyakran fordul elő a gazdasági élet történetében, akkor megragadta az alkalmat és erre a célra, fordította tőkefeleslegét, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen) inert hiszen be tudom bizonyítani, hogy hatalmas összegeket fizetett akkor földért és csak a hátralékkal maradt adós. (Rassay Károly: Adósságot csinált!) Ezt tehát hibáztatni nem lehet, mert ez természetes és egészséges folyamat, amelyet megállítani nagy hiba volnai. ÍRassay Károly: Ha tőkefeleslegből csinálta volna, akkor nem lenne baj!) Ha mélyen nézzük az eladósodás okát, azt Játuk, hogy az eladósodásnak csak egy igen csekély hányadát teszi ki a birtokvásárlás. Az eladósodásnak sokkal mélyebben fekvő és sokkal kiteredtebb okai vannak. A gépvétel legalább is olyan nagy rombolást vitt véghez a kisgazdatársadalomban, mint a földivétel. (Bródy Ernő: Beszélt róla! — Sándor Pál: Mondottam. Összesen 40 millió ...) Ne hunyjuk be a szemünket: hogyha ma is megvolna még a termények akkori ára, ezzel a problémával ma foglalkoznunk sem kellene, mert a gazdaközönség termékeinek árából ki tudná fizetni azokat az adósságokat, amelyeket a kedvező gazdasági konjunktúrában vállalt. (Patacsi Dénes: De 20 százalékos kamatban vissza is fizette a tőkét! — Félkiáltások jobbfelől: Uzsorakamat! — Andanázi Kasnya Béla: A kormány vitte bele őket ezekbe a vásárlásokba is!) Azt a kisembervédő tendenciát, amelyet olyan melegen hangoztatott beszédében t. képviselőtársam, én a magam lelkéből viszonzom. Tudom azt, hiszen régen van szerencsém igen t. képviselőtársamnak politikai működését figyelemmel kísérni, hogy a képviselő úr ez alatt az idő alatt mindig a kisember érdekében szállt síkra, sokszoir nehéz körülmények között és higyje el t. képviselőtársam, hogy azok, amiket mai beszédében erre a tárgyra vonatkozólag elmondott, a mi lelkünkben is élénk visszhangra találtak. T. Képviselőház! Tévedés volna azt hinni, hogy mi, ezen az oldalon ülő képviselők, a gazdabajok elintézését ettől az egy javaslattól várjuk. Mi ettől a javaslattól nem várjuk azt, hogy a gazdabajok minden területén elintéződnek a gazdasági dekonjunktúra folytán létrejött nehézségek, torlódások és lehetetlenülések^ mi csak azt várjuk ettől a javaslattól, hogy a gazdabajoknak ezen szektorában rendet, nyugalmat és békességet teremt, hogy visszatér a termelésbe az a nyugalom és az a bizakodás, amely ma még hiányzik. De korántsem hisszük azt, hogy ezzel a javaslattal minden gazdabajt elintéztünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azt sem hisszük, hogy ez a javaslat tökéletes. Nem hiszi azt a kormány sem, mert a mostani életviszonyok szabályozásával foglalkozó törvényjavaslat a gazdasági életnek mai dekomponált helyzetében nem is lehet tökéletes alkotmány, mert hiszen a gazdasági élet folytonos haladása változása, romlása folytán lehetetlenség is lenne egy kerettörvényben olyan jogi szabályozást létesíteni, amely minden kazuisztikára, a gazdasági életnek minden formájára alkalmazhatóan, tökéletesen szabályozza magát a gazdasági életet. Ez a törvényjavaslat, nézetem ezerint is tápot ad a kritikára. Én is úgy tekintem azt, mint előttem szólott igen t. képviselőtársam. Ez a törvényjavaslat nem gazdasági természetű, hanem politikai természetű javaslat. (Rassay Károly: Ügy van!) Az a kérdés, hogy a jövőben az ingó töke marad-e felül, vagy pedig a földvagy on, hogy melyiket erősíti az állam és melyik szempontból nézi a kérdést: a nemzeti birtokpolitika szempontjából, vagy szociálpolitikai szempontokból-e, ez súlyos politikai kérdés. Éppen azért jogosultnak tartok minden kritikát, amely e mellett a javaslat mellett elhangzik vagy ez ellen a javaslat ellen irányul. Itt azonban disztingválok. Teljesen jogosultnak ismerem el azt a kritikát, — még akkor is, ha nem helyeslem a gondolatmenetét — amely olyan helyekről hangzik eL amelyeknek részük van. abban hogy ez a kérdés az érdektelenség és a társadalmi közöny atmoszférájából a társadalmi közérdeklődés felszínére került. Meghajlok ez előtt a kritika előtt, amely két év alatt a maga vitaanyagával, a maga adathalmazával tápot adott arra, hogy ez a kérdés minél erőteljesebben, minél gyökeresebben és minél helyesebben oldódjék meg. Ebben a tekintetben meghajlok azok előtt a képviselőtársaim előtt, akik a túloldalon velem szemben ülnek és ennek a kérdésnek a feszegetése által, a feszítő erő nyomása . folytán a parlamenti élet mozgató tényezőjévé tették ennek a kérdésnek elintézését. (Jánossy Gábor: Helyes!) De nem hajlok meg,az előtt a kritika előtt és nem ismerem el annak jogosultságát, amely épnek a kérdésnek a keletkezése alkalmával a magánr jogi elmélet bástyái mögül szórta reánk nyilait 36*