Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
244 Àz országgyűlés képviselőházának 22( és nem volt hajlandó még azt sem elismerni, hogy ennek a kérdésnek el nem intézése ennek az országnak létalapjait veszélyezteti. (Rassay Károly: Tehát le a magánjoggal!) Azt nem mondom, t. képviselőtársam, hogy le a magán joggal. A magánjogra nézve nekem is megvan a véleményem, de megvan a történelemnek is. amely a magánjogot mindig úgy szabályozta ahogyan azt az állam magasabb érdekei és a szükségesség magukkal hozták. A magánjognak, t. képviselőtársam, az élethez kell igazodnia és nem megfordítva s a törvényhozásnak, ha alkot; mányos úton halad, mindig meg kell lenni annyi jogának, hogy elméleti jogszabályok kedvéért az életet magát halállá változtatni nem engedi. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Stalin is ezt mondotta, pontosan ezt mondotta!) Igen t. Képviselőház! Nagy örömmel vettem azokat a szavakat, amelyeket Ulain Ferenc t. képviselőtársam a mi oldalunkra vonatkozólag mondott, és örültem annak a lojalitásnak, ameiy az ő szavaiból hangzott, amikor készséggel elismerte a jó szándékot, s elismerte, hogy az ezen az oldalon ülő képviselők is foglalkoztak ezzel a (kérdéssel és erősítették annak heiyes megoldását. De amit t. képviselőtársam az egyik kezével adott, azt egy gumin a másik kezével visszarántotta, (Magyar Pál: Ügy látszik, az igazságra törekedett!) amikor t. képviselőtársam úgy tüntette fel ennek az oldalnak ezzel a kérdéssel való foglalkozását, mintha itt egy rabszolgatársaság ülne együtt. amely a pártfegyelem önkényuralma alatt nyög és nem mondhatja el szabadon a véleményét. (Zaj a baloldalon,) Hát t. képviselőtársam (Jánossy Gábor: Az csak költői fantázia volt!) itt a másik kézben tartott gummi defektet kapott, mert az ezen az oldalon ülő képviselők ... (Ulain Ferenc: Próbálja nem megszavazni ezt a javaslatot, mindjárt meg fogjuk látni ennék a következményét! — Jánossy Gábor: De ha jónak tartja!) T. képviselőtársam, tételezzen fel bennünk annyi Önállóságot, mint amennyit mi önben feltételezünk és legyen meggyőződve arról, hogy ha em a javaslat meggyőződésünk szerint nem volna helyes, nem volna bölcs és a kérdés lényegét nem igyekeznék a ma elérhető legnagyobb mértékig kielégíteni, dk kor bizonyára volnánk annyira független férfiak, hogy nem szavaznók meg. (Jánossy Gábor: Akkor be sem terjesztette volna a kormány! — Rassay Károly Létay Ernő felé: Amikor itt ült, sohasem hitte! — Ulain Ferenc: Jánossy bácsi szeretném látni azt a kormányt, amelyet nem támogat! — Zaj.) A pártfegyelmet, amely valójában és lényegében az ország érdekében levő önfegyelem, összetéveszti t. képviselőtársam egy rabszolgatársaság feloniájával a kormányzat iránt. (Zaj.) T. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy ez az oldal éppen olyan eréllyel — nem akarom állítani, hogy nagyobb, de éppen olyan eréllyel — sürgette ennek a kérdésnek a megoldását. (Ulain Ferenc: Azt elismerjük hogy sürgették!) Azt, hogy mi nyíltan, a nagy nyilvánosság előtt nem támadtuk e miatt a kormányt, méltóztassék odamagyarázni* hogy tudtuk azt, hogy a kormány lelkében is él a sürgősség tudata és az a jószándék, az a vágy, hogy ez a kérdés mielőbb helyes megoldáshoz jusson. De t. képviselőtársam, bennünk él ám a felelősség érzete is. Mert aki ilyen javaslatot megalkot, annak a felelősséget is viselnie íkelll Mi nem állítjuk, hogy ez a javaslat tökéletes, mi nem állítjuk, hogy itt-ott nem csú'. ülése 1933 november 28-án, kedden» szőtt bele valami hibaforrás. (Ulain Ferenc: Ki kell javítani, ha van!) T. képviselőtársam, itt vagyunk azért, hogy segítsünk ezen a kérdésen. Nem intéztük el a gazdaadósságok kérdését véglegesen, hanem átmenetileg, és ez alatt lesz módunk és alkalmunk megfelelő adatok birtokában, hogy mélyére tekintve ennek a kérdésnek, minden olyan helyzetet megjavítsunk, ahol egy hibás tétéit, egy hibaforrást felfedezünk. (Ulain Ferenc: Köziben a gróf a vizbe ful! — Egy hang a baloldalon: Tűldrága segítség! — Zaj.) Nagyon sajnálom, hogy Turi Béla t. képviselőtársam nincs itt, mert az ő igen nagyértékű beszédével néhány vonatkozásban szintén szeretnék foglalkozni. Ulain t. képviselő úr beszédére meg vissza fogok térni beszédem során. Turi Béla t. képviselőtársam végleges rendezést kíván, mégpedig azon az alapon, hogy a végleges rendezés igazodjék a pénz vásárlóerejéhez viszonyított revalorizációhoz. T. Képviselőház, a pénz nem az áru értéké? hez igazodik. A pénz értékviszonyát az arany mindenkori értéke szabja meg éppen annál az állandóságánál fogva, amelyet az arany értéke képvisel. Mert ha elméletileg elfogadnók Turi Béla t. képviselőtársam okadatolásának helyességét, akkor ez arra a konklúzióra vezetne, hogy a tőkeképződést egyáltalában lehetetlenné tenné, mert éppen olyan joggal, mint ahogy a vásárlóerőben beállott változás esetén az adós követelheti a revalorizációt, éppen úgy ezen eltolódás esetén követelhetné a betétes a valorizációt, teljes lehetetlenség lenne tehát, hogy koncentrált tőke képződjék. Szerintem a kormány az egyedül helyes utat választotta alapgondolatául, amikor valorizációs és nem revalorizációs alapon indult el, hanem megindult azon az egyedül helyes alapon, hogy a mezőgazdasági termelésben beállott dekonjunktúra folytán látta a gazdaközönség teljesítőképességének önhiba nélküli hiányát, tehát egy gazdasági lehetetlenülés helyzetét és ehhez mérte azokat a rendszabályokat, amelyeket a gazdaadós-kérdésben pénzügyi és jogi vonatkozásban ebben a javaslatban konstruált. Ezt a kérdést pénztechnikai műveletekkel nem lehet elintézni, mert ez nem pénzügyi, hanem evidens gazdasági kérdés. (Ulain Ferenc: Nem is pénztechnikáról van szó!) Turi Béla igen t. képviselőtársam egy igen szellemes hasonlatot alkalmazott. Azt mondta, hogy nem fog segíteni ez az ideiglenes rendelkezés azért, mert egészen mindegy annak a gazdának, ha beleugrott egy tóba, hogy négy méter, öt méter vagy csak egy méter víz van-e a feje felett. En éppen abban látom a kormány mesterművét, hogy a gazdaadóst kiemelte a hínárból, a víz fenekéről a víz felszínére hozta s adott alá mentőcsónakokat és derekára mentőövet, hogy az adósságrendezés minden stádiumában megtalálja a maga segítségét. Ulain r Ferenc t. képviselőtársam igen nagyszabású és érdekes beszédében, amelyet én is nagy élvezettel hallgattam, azt hangöztatta % hogy az egész alapgondolat elhibázott és^ hiábavaló az az áldozat, amelyet a 175 milliós újabb függő adósság csinálásával az ország hoz, mert ez az áldozat egyáltalában nem áll ma arányban azokkal a várható eredményekkel, amelyek ebből a javaslatból a gazdaközönségre fakadhatnak. (Ulain Ferenc: Kidobott pénz!) Végleges rendezést ajánlott a t. képviselőtársam egy kötvényes rendezés útján.