Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
242". Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 1933 november 28-án, kedden. interregnumot csinálni, amelyben azok megmentését, akik meg akarnak fulladni, meg tudjuk oldani 30-tól 50 millióval, de nem 175 millióval. Ez a legnagyobb könnyelműség. A legnagyobb ledérség, hogy a t. Ház ezt nem gondolja meg és az utolsó pillanatban még nem visszakoztatja ezt a rendeletet, hogy egy másik rendelet alapján valósítsa meg mt a segítséget, amelyet meg kell r valósítani. (Bródy Ernő; Azoknak, akik megérdemlik és rászorultak!) A kisebb egyedeket meg kell menteni, de, hogy jönnek ahhoz az 500 és az 1000 holdasok, akik tudnak magukon segíteni, hogy a kis krejzlerájosok filléreiből kapjanak segítséget*?! (Ügy van! Ügy van! a bah és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Van még egy segítési mód, amelyet csak röviden akarok érinteni és ez az. hogy végre szállítsuk le a vámtarifát azoknál a cikkeknél, amelyek a mezőgazdaság vitelének olcsóbbodását idézhetik elő. Nem mondom, hogy^ az egész vonalon szállítsuk le a, vámtarifákat, hanem — miután a gabona ára olcsó — csak azokat szállítsuk le, melyeknek leszállítása az előállítás tekintetében és a segédeszközök tekintetében a mezőgazdaság részére szükséges. Tudom, hogy ez Fenyő Miksa t. barátomnak nem fog tetszeni, de amikor az egész ország érdekéről van szó, ezt az iparnak el kell viselnie. Hogy mi ez, azt holnapi interpellációmban is ismertetni fogom. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Hogy miként állunk ezen a téren, erre vonatkozólag egy flagráns példát fogok felhozni. Lázár Miklós t. barátom lapjának szeptember 4-1 számában Rajnis Ferenctől — akit személyesen nem ismerek — egy érdekes cikket^ olvastam. A cikk címe ez: «Gondolkozzunk búzában! . ..» Engedje meg a t. Ház, hogy a cikkből egyes tételeket felolvassak. (Halljuk! HalU juk! balfelol. — Olvassa:) «Ki gondol a városi emberek közül arra, hogy egy tisztességesen felöltözött úr ruházata 1928-ban 8 métermázsa búzába került, s hogy ugyanazt a ruházatot ma 31 métermázsa búzával kell megfizetni? ... Egy kétszobás modern pesti lakásért 1928-ban 42 métermázsa búzát fizettünk, ma 164 q r búza az ára! öt évvel ezelőtt a miniszteri tanácsost 35 hold föld búzajövedelmével fizette az állam, ma 150 hold búzatermésének árát kapja kézhez, mint csökkentett fizetést. .. Az átlagos budapesti magántisztviselő 1928-ban évi fizetéséből 109 q búzát vásárolhatott, ma 423 •q búza pénzértékét kapja kézhez. Az állami költségvetés személyzeti kiadása öt év alatt 8,800.000 q búzáról 34,330.0000 q-ra ugrott s túlszaladt az egész magyar búzatermelésen! 1928-ban az állam személyzeti kiadását még kitermelték 951.000 katasztrális holdon, ma 3,992.000 hold búzavetés kellene hozzá, de Csonka-Magyarországnak 2,768.000 hold búzaterülete van és Budapest székesfőváros külön személyzeti kiadásainak összege is az idén már 880.000 hold búzatermésének árát emészti fel. A hirhedt és agyonhallgatott Laskay-féie borházüzelmek 27.00 hold termését vitték el s a vásárpénztári gazdálkodás 205.000 holdról 1,756.000 q búzát hordott el a város orra elől!...» A többit, nem akarom felolvasni, mert esetleg az elnök úrtól, jóllehet ügyész nem üldözte ezt a cikket, megrovást kapnék. De ha ezt - a cikket olvassuk, akkor láthatjuk, hogy milyen rettentő állapotok vannak ebben az országban es hogy ilyen helyzetben a legnagyobb könnyelműség és ledérség az, hogy mi 175 millió pengővel ide-oda dobálódzunk. (Ügy van! balfelől.) Nem gyerekjáték ez, t. Ház. Itt arról van szó, hogy az állam a legszegényesebb lehetőségek között is fennmaradjon. Itt arról van szó, hogy az állam érdekeit valahogyan megóvjuk addig, amíg valamiképpen kikecmeregünk ebből a rettentő szituációból és hogy ne áldozzunk 175 milliót akkor, amikor Kassay Károly t. barátom elgondolása szerint erre szükségünk semmiképpen sem lesz. Bocsánatot kérek, hogy ezeket a szavakat használtam: könnyelműség és ledérség, de én erre más kiI fejezéseket használni nem tudok. T. Képviselőház! Én befejeztem azt, amit mondani akartam. Egy régi magyar közmondás azt mondja, hogy: ha egy öreg kutya ugat, a gazda nézzen körül a pitvarban. Ha egy tapasztalatokkal teli öreg ember óvatosságra int* értékeljék azt kellőképpen, mert amint az öreg kutya a háznak, úgy az öreg politikus is az országnak a javát és biztonságát szolgálja. * Ez az én nézetem. Harminckét évi képviselőség után itt állok és nem tehetek mást, mint ho'gy az igazságot 'kimondom. A múltban akkor, amikor intettem mindazokra a veszélyekre, amelyek bekövetkeztek, annyi volt az én beszédem, mintha borsót hánytam volna a falra. Én kívánom, — és remélem, talán megteszi — hogy a pénzügyminiszter úr meggondolás tárgyává tegye azt, amit mondottam és a jobbat előnybe helyezze az esetleges jóval szemben. Én meg vagyok győződve arról, hogy az ország érdekében beszéltem és ennélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. {Éljenzés és taps a bal-és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) . :'':...-. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Képvielőház! Az előttem szólott Sándor Pál t. képviselőtársam a tőle megszokott szakavatottsággal, snejdigsággal elmondott beszédében ezt a javaslatot szigorú kritikában részesítette. Annak az aggodalmának adott kijefezést: mi történik akkor, ha ezt a 175 milliót a pénzügyminiszter úr nem veszi igénybe? Igen t. képviselőtársam és t. Ház, \amennyihen ezt a 175 milliót nem veszik igénybe, van egy kategória, amely nézetünk szerint nincsen kellőkép kimunkálva, a tízezerholdasoké. A tizholdas birtokosokra vonatkozó határozmányok a legszociálisabb érzékre vallanak ebben a javaslatban. Ha tehát ebből az összegből valami megmarad, akkor a pénzügyminiszter úr fel fogja használni a megmaradt összeget ennek a kategóriának még -szélesebb alapon való kimunkálására olyanformán, hogy mindig alulról felfelé fogja növelni a szociális segítséget. Kifogásolja igen t. képviselőtársam, hogy mi fog történni két év múlva. (Rassay Károly: Ki törődik azzal?) Igen t. képviselőtársam, mi sem vagyunk olyan naivak, hogy azt higyDÜk, hogy örök életre petrifikált javaslat vagy törvény lesz az, amelyet most megalkotunk. De felteszem a kérdést igen t. képviselőtársamnak, akiről még rosszakárója sem mondhatja, hogy a közgazdasági élet viszonyaihoz, a közgazdasági élet a'akulásához nem ért: jó lelkiismerettel el tudna-e dönteni ma. hogy két év múlva hogyan fog alakulni a világgazdasági helyzet? Már pedig annak, aki'ma, olyan törvényalkotással jön, hogy két évre leszögezi magát ebben a nagyon súlyos problémában egy örök intézke :
