Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

242". Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 1933 november 28-án, kedden. interregnumot csinálni, amelyben azok meg­mentését, akik meg akarnak fulladni, meg tud­juk oldani 30-tól 50 millióval, de nem 175 mil­lióval. Ez a legnagyobb könnyelműség. A leg­nagyobb ledérség, hogy a t. Ház ezt nem gon­dolja meg és az utolsó pillanatban még nem visszakoztatja ezt a rendeletet, hogy egy másik rendelet alapján valósítsa meg mt a segítsé­get, amelyet meg kell r valósítani. (Bródy Ernő; Azoknak, akik megérdemlik és rászorultak!) A kisebb egyedeket meg kell menteni, de, hogy jönnek ahhoz az 500 és az 1000 holdasok, akik tudnak magukon segíteni, hogy a kis krejzle­rájosok filléreiből kapjanak segítséget*?! (Ügy van! Ügy van! a bah és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Van még egy segítési mód, ame­lyet csak röviden akarok érinteni és ez az. hogy végre szállítsuk le a vámtarifát azoknál a cikkeknél, amelyek a mezőgazdaság vitelé­nek olcsóbbodását idézhetik elő. Nem mondom, hogy^ az egész vonalon szállítsuk le a, vám­tarifákat, hanem — miután a gabona ára olcsó — csak azokat szállítsuk le, melyeknek leszál­lítása az előállítás tekintetében és a segédesz­közök tekintetében a mezőgazdaság részére szükséges. Tudom, hogy ez Fenyő Miksa t. ba­rátomnak nem fog tetszeni, de amikor az egész ország érdekéről van szó, ezt az iparnak el kell viselnie. Hogy mi ez, azt holnapi interpellá­ciómban is ismertetni fogom. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Hogy miként állunk ezen a téren, erre vo­natkozólag egy flagráns példát fogok felhozni. Lázár Miklós t. barátom lapjának szeptember 4-1 számában Rajnis Ferenctől — akit szemé­lyesen nem ismerek — egy érdekes cikket^ ol­vastam. A cikk címe ez: «Gondolkozzunk búzá­ban! . ..» Engedje meg a t. Ház, hogy a cikk­ből egyes tételeket felolvassak. (Halljuk! HalU juk! balfelol. — Olvassa:) «Ki gondol a városi emberek közül arra, hogy egy tisztességesen felöltözött úr ruházata 1928-ban 8 métermázsa búzába került, s hogy ugyanazt a ruházatot ma 31 métermázsa búzával kell megfizetni? ... Egy kétszobás modern pesti lakásért 1928-ban 42 métermázsa búzát fizettünk, ma 164 q r búza az ára! öt évvel ezelőtt a miniszteri tanácsost 35 hold föld búzajövedelmével fizette az ál­lam, ma 150 hold búzatermésének árát kapja kézhez, mint csökkentett fizetést. .. Az átla­gos budapesti magántisztviselő 1928-ban évi fizetéséből 109 q búzát vásárolhatott, ma 423 •q búza pénzértékét kapja kézhez. Az állami költségvetés személyzeti kiadása öt év alatt 8,800.000 q búzáról 34,330.0000 q-ra ugrott s túl­szaladt az egész magyar búzatermelésen! 1928-ban az állam személyzeti kiadását még ki­termelték 951.000 katasztrális holdon, ma 3,992.000 hold búzavetés kellene hozzá, de Csonka-Magyarországnak 2,768.000 hold búza­területe van és Budapest székesfőváros külön személyzeti kiadásainak összege is az idén már 880.000 hold búzatermésének árát emészti fel. A hirhedt és agyonhallgatott Laskay-féie borházüzelmek 27.00 hold termését vitték el s a vásárpénztári gazdálkodás 205.000 holdról 1,756.000 q búzát hordott el a város orra elől!...» A többit, nem akarom felolvasni, mert esetleg az elnök úrtól, jóllehet ügyész nem ül­dözte ezt a cikket, megrovást kapnék. De ha ezt - a cikket olvassuk, akkor láthatjuk, hogy milyen rettentő állapotok vannak ebben az or­szágban es hogy ilyen helyzetben a legnagyobb könnyelműség és ledérség az, hogy mi 175 millió pengővel ide-oda dobálódzunk. (Ügy van! bal­felől.) Nem gyerekjáték ez, t. Ház. Itt arról van szó, hogy az állam a legszegényesebb lehe­tőségek között is fennmaradjon. Itt arról van szó, hogy az állam érdekeit valahogyan meg­óvjuk addig, amíg valamiképpen kikecmere­günk ebből a rettentő szituációból és hogy ne áldozzunk 175 milliót akkor, amikor Kassay Károly t. barátom elgondolása szerint erre szükségünk semmiképpen sem lesz. Bocsánatot kérek, hogy ezeket a szavakat használtam: könnyelműség és ledérség, de én erre más ki­I fejezéseket használni nem tudok. T. Képviselőház! Én befejeztem azt, amit mondani akartam. Egy régi magyar közmondás azt mondja, hogy: ha egy öreg kutya ugat, a gazda nézzen körül a pitvarban. Ha egy ta­pasztalatokkal teli öreg ember óvatosságra int* értékeljék azt kellőképpen, mert amint az öreg kutya a háznak, úgy az öreg politikus is az országnak a javát és biztonságát szolgálja. * Ez az én nézetem. Harminckét évi képvise­lőség után itt állok és nem tehetek mást, mint ho'gy az igazságot 'kimondom. A múltban akkor, amikor intettem mindazokra a veszé­lyekre, amelyek bekövetkeztek, annyi volt az én beszédem, mintha borsót hánytam volna a falra. Én kívánom, — és remélem, talán meg­teszi — hogy a pénzügyminiszter úr meggon­dolás tárgyává tegye azt, amit mondottam és a jobbat előnybe helyezze az esetleges jóval szem­ben. Én meg vagyok győződve arról, hogy az ország érdekében beszéltem és ennélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a tör­vényjavaslatot elfogadjam. {Éljenzés és taps a bal-és a szélsőbaloldalon. A szónokot számo­san üdvözlik.) . :'':...-. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Képvielőház! Az előttem szólott Sándor Pál t. képviselőtársam a tőle megszokott szakavatottsággal, snejdigsággal el­mondott beszédében ezt a javaslatot szigorú kritikában részesítette. Annak az aggodalmá­nak adott kijefezést: mi történik akkor, ha ezt a 175 milliót a pénzügyminiszter úr nem veszi igénybe? Igen t. képviselőtársam és t. Ház, \amennyi­hen ezt a 175 milliót nem veszik igénybe, van egy kategória, amely nézetünk szerint nincsen kellőkép kimunkálva, a tízezerholdasoké. A tiz­holdas birtokosokra vonatkozó határozmányok a legszociálisabb érzékre vallanak ebben a ja­vaslatban. Ha tehát ebből az összegből valami megmarad, akkor a pénzügyminiszter úr fel fogja használni a megmaradt összeget ennek a kategóriának még -szélesebb alapon való kimun­kálására olyanformán, hogy mindig alulról felfelé fogja növelni a szociális segítséget. Kifogásolja igen t. képviselőtársam, hogy mi fog történni két év múlva. (Rassay Károly: Ki törődik azzal?) Igen t. képviselőtársam, mi sem vagyunk olyan naivak, hogy azt higyDÜk, hogy örök életre petrifikált javaslat vagy tör­vény lesz az, amelyet most megalkotunk. De felteszem a kérdést igen t. képviselőtársamnak, akiről még rosszakárója sem mondhatja, hogy a közgazdasági élet viszonyaihoz, a közgazda­sági élet a'akulásához nem ért: jó lelkiismeret­tel el tudna-e dönteni ma. hogy két év múlva hogyan fog alakulni a világgazdasági helyzet? Már pedig annak, aki'ma, olyan törvényalko­tással jön, hogy két évre leszögezi magát ebben a nagyon súlyos problémában egy örök intézke :

Next

/
Thumbnails
Contents