Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

Az országgyűlés képviselőházának 220, ugyancsak nem lehet elég gyakran hangoztatni —. és en is csak ebből a szempontból hozom fel ezt itt a Házban újra, — hogy az adótorlesztést pedig kizárólag a folyó évi adótartozásokra szabad és lehet elszámolni. (Elénk helyesles a baloldalon. ~ Kun Béla: Ügy van! Ne a kamatokra!) nehogy ismét azok járjanak rosszul, akik már bizonyos törlesztést teljesítettek mert különben azok, akik teljesen azsur vannak, ez alkalomimial ismét csak ráfizetnek a pontosságra. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Fenyő Miksa közbeszól) Ismerem az 5. § 3. pontjának rendelkezését, csakhogy, sajnos, az adókivető közegek úgylátszik elolvassák a 4. és a 6. §-t, de az 5. §-ról, különösen annak 3. pontjáról nem vesznek tudomást. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A 2500. számú rendelet 13. §-ával kapcsolatban kérném még azt is, hogy az adós ne a hitelintézet részéről, hanem hivatalból értesítik tessék arról, hogy vájjon a Pk. és az Okh. elfogadta-e a kamatmegtérítést, illetőleg a tőketörlesztést, mert különben azt hiszem, igen gyakran abba a helyzetbe fog kerülni az adós is, de különösen a hitelező pénzintézet, hogy azt a bizonyos pert, amelyről ez a szakasz feltételesen intézkedik, megindítsa és teljesen felesleges kiadásokat okozzon. Ezek után már csak néhány általános jellegű megjegyzést kívánok tenni a még ki nem adott rendeletek tekintetében is és annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy a felügyelet szorosan csak arra vonatkozhatok és vonatkozzék, hogy az adós jövedelmét vagy jövedelmének egy részét a hitelezői elől el ne vonja, birtokának állagát ne veszélyeztesse, de odáig ne menjen és ne fajulhasson ez a felügyelet, hogy ez a felügyeleti hatóság azután aktíve gazdálkodjék az illető adós portáján, mert ezt annyi százezer vagy millió holdnál egységesen szabályozni teljesen lehetetlen s a magánjogi és mindenféle komplikációknak olyan tág tere nyílik, amire még gondolni sem jó. Azonkívül felügyelet esetében is legyen legalább egyfokú jogorvoslatnak helye. Turi Béla igen t. képviselőtársam nagy beszédében azt a hasonlatot alkalmazta, hogy az adósnak utóvégre mindegy, akár egyméteres, akár négyméteres vízben fullad meg. En nem annyira az adós szem-pontjából nézem a magánegyességnek, a 16. §-nak esetét, mint inkább az állam teherviselő és tehervállalási szempontjából nézem a kérdést, amikor azt imondom, 'hogy itt attól tartok, hogy az állaim már olyan hitelezési vagy adósságcsinálási sztratoszférába emelkedett fel, amelynek gyakorlati jelentősége, sajnos, a gazdasági élet szempontjából neimi igen van. Mert «mit jelent a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeres megterhelése, mint minimum? A mai viszonyok között, mint az előbb is bátoiri voltam említeni, a közterhek nagyon gyakran elérik, sőt túllépik a kataszteri tiszta jövedeltmet. Ez pedig 5%-os tőkésítésnél egymagában véve már 20-szoros megterhelést jelent. (Ügy van! a középen.) Ha ennek tetejébe még a 40-szeres hitelintézeti adósságot vesszük, elérkezünk a kataszteri tiszta jövedelemnek 60-szoros értékéhez, vagyis olyan értékhez, amely a niai gazdasági viszonyok között tényleg a sztratoszférában van. Ezzel azt akarom mondani, hogy norimális gazdasági élet ott imiár abszolúte lehetetlen és ezáltal az állam tulajdonképpen könyvadóssá'got vállal olyan adósságokért, amelyeknek reális fedezetük ma már ninosen és amelyeket — remélem ülése 1933 november 28-án, kedden. 229 — a legtöbb pénzintézet részben ma már le is írt. Ennek az egész kérdésnnek tárgyilagos megítéléséhez a imiagam részéről nagyon keveslem azt a statisztikai adatot, amelyet e tárgyban, általában kaptunk. Itt csak rá akarok mutatni arra, ihogy azok a számok, amelyek a bizottsági jelentésben foglaltatnak, lényegesen eltérnek — bár csak egy félévi különbség van a kettő között — a Pénzintézeti Központnak folyó évi második jelentésében foglalt számokból, úgyhogy, azt hiszem, — nem lényeges, de megemlítem — Ihogy esetleg sajtóhibával van dolgunk, mert a félévhez képest túlnagy az eltérés ,.a két adat között. Mindenesetre azonban igen érdekes és tanulságos lenne megtudni azt, — az igen t. pénzügyminiszter úr talán szolgálhat felvilágosítással — hogy a 4300-as, illetőleg 1360-as rendelet alapján a tavasszal elfogadott kamatsegély tényleg milyen összegben utaltatott ki. r Annakidején a 33-as bizottságban, ha jól emlékszem, 8 vagy 10 imiLlióról volt szó, •különben Lang Lén árt képviselőtársam ezt felemlítette a 'múltkor a napirendi vitánál — én pedig más oldalról, amelynek jól értesültségét nincs okom kétségbevonni, azt hallom, hogy ennél az összegnél jóval kisebb összeg került tényleg kifizetésre, azt hiszem, néma utolsó sorban éppen azért, mert az igényjogosultak a feltételeket vagy meg nem értették. vagy pedig olyan súlyosak voltak azok, hogy nem volt érdemes a kamat segélyért folyamodni. (Ügy van! a középen.) Felvilágosítást kérnék arra nézve is, /hogy magával^ a Fob.-bal mi történik, hogy ezentúl lesz-e még egyáltalában szerepe a Fob.-nak, talán a felügyelet során, vagy pedig nem, avagy végképpen, mondjuk, végelgyengülésben hal meg. De ^azt hiszem, ebben az_ esetben ' is jó lenne akár a rendeletben, akár a törvényben egy kis sírfeliratot alkalmazni. Fel kell még hoznom, hogy egyáltalában nem történik említés sem a rendeletben, sem a törvényjavaslat indokolásában, sem a pénzügyi bizottság jelentésében arról az adósról, aki Magyarországon, az én felfogásom szerint, a maga nemében páratlan adósvédelmet élvez már több éve, részben bizonyos rendelet alapján, de nagyrészben minden különös intézkedés nélkül, sőt törvényes rendelkezések ellenére. Ertem ez alatt a Lebosz.-t. Az igen t. miniszter úr, ha jól emlékszem, március 21-én azt válaszolta nekem itt a Házban, hogy a hátralék körülbelül 55 millió pengő, ebből 32 millió kötvény, a többi pedig készpénz. Egyik után sem kapunk kamatot, nem is tudjuk. hogy mi lesz ennek az 55 milliónak^ a sorsa. Mégis csak különös dolog, hogy az állam ennek a rendeletnek 'és ennek a törvénynek alapján kénytelen gondoskodni az olyan gazda adósságának kamatáról, esetleg tőkéjéről is, — és kénytelen azt fedeznL— akinek már évek óta követelése van azzal a mélyen tisztelt Lebosz.-szal szemben, ahonnan azonban sem kamatot, sem tőkét nem kap. Mielőtt 175 millió erejéig megterhelem az államot, mégis valamiképpen rendezni kellene^ ennek a, tisztelt miniszter úr szerint is, fennálló 55 millió pengőnyi követelésnek a sorsát, amelyre ismételten megjegyzem, hogy ez a követelés nagyon egyenlőtlenül oszlik meg az egyes birtokosok között. Alkotmányjogi szempontból készséggel elismerem és örömmel konstatálom, hogy jelen esetben a törvényhozáshoz fordultak ennek a kölcsönnek felvétele ügyében és nem elégszik meg a kormány a zárszámadással kapcsq-