Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. politikáé volt a prioritási, és csak azután jött a gazdasági kérdés, holott, ha akkor Csehszlovákiával szemben, amely abban az időben rá volt utalva mezőgazdasági termékekre, s amely akkor szívesen kötött volna Magyarországai gazdasági szerződést vagy megállapodást, a politikát félretették volna s a prioritást a gazdasági kérdésekre fektették volna, akkor talán ma Csehszlovákiával]! a mainál sokkal elfogadhatóbb, sokkal megfelelőbb gazdasági viszonybau élhetnénk. T. Képviselőház! Nem sokkal jobban állunk Ausztriával sem. Ausztriával éveken át nem igyekeztünk jó szomszédi viszonyt teremteni. Ameddig Ausztriában egy polgári demokratikus köztársasági kormány volt, addig a magyar miniszterelnökök — és ebben különösen Bethlen miniszterelnök úr jeleskedett — mindig bizonyos lenézéssel beszéltek Ausztriáról. (Farkas István: Pedig jobb latit volna nekünk # is a vörös Bécsbe sietnünk! Akkor jobban ment volna a dolgunk és ma nem volnánk ilyen nagy nyomorúságban!) Sohasem felejtem el. hogy amikor egy alkalommal rámutattunk arra, hogy az infláció következtében milyen mértékben szállnak le Magyarországon a reálbérek és amikor rámutattunk arra, hogy Ausztria hogyan védekezik az ellen, hogy munkásainak és alkalmazottainak fogyasztó erejét gyöngítsék, akkor Bethlen István miniszterelnök úr felállt és a felháborodás hangján utasította vissza ezeket az inszinuációkat, mondván: nem akarja, hogy Magyarország Ausztria sorsára 4 jusson. Egyik sértést a másik után kapta Ausztria demokratikus kormánya. A Schober-kormánnyal például a magyar kormány olyan kutya-macska barátságban élt, és ha a kormány maga hivatalosan nem is, de a lapjai annál inkább éppen eleget uszítottak Ausztria ellen. Amikor azután Ausztriában felülkerekedett az agrárius-reakciós irányzat, amikor Ausztria megkezdte még az alpesi tartományokban is a búzatermesztést, amikor Ausztria autarkiára rendezkedett be, akkor eszméltünk fel és attól kezdve próbáltunk Ausztriával valamelyes jóviszonyt teremteni, de akkor már késő volt. Amikor itt, a Képviselőházban Ausztria és Magyarország benső viszonyáról beszéltek, amikor Schandl igen t. képviselőtársam nagyszerű előadásban mutatta ki, 'hogy milyen óriási haszon származnék Magyarországra abból, ha Ausztriával valamelyes vámszerződésre lépnénk, akkor már a dolog elkésett volt, mert az osztrák agráriusok felülkerekedtek, az ; osztrák agráriusok kapták a kezükbe a kormányhatalmat, és ezek Ausztriában, amely mégsem tudja mindazt termelni, amire szüksége van, erős vámvédelemmel igyekeztek az osztrák mezőgazdaságot rentábilissá tenni. Ma is, ha elmegyünk az országhatárra, elmegyünk Mosón- vagy Sopronmegyébe, az Ausztriához közeleső községekbe, egyebet sem hallunk a parasztság részéről, mint panaszt és panaszt, hogy egy pár kilométerrel odább mennyivel nagyobb ára van a búzának, néhány kilométerrel odább mennyivel többet kapnak a borért, a vágóállatokért, mint nálunk, Magyarországon. Ez a külpolitika, amely itt Magyarországon folyt különösen Csehszlovákia felé, általában a bennünket környező országok felé, mindenre alkalmas volt, csak arra nem, hogy a . magyar mezőgazdaságnak segítségére legyen és a magyar agrárkivitelt fokozza. Nagyszerű megállapodást létesítettünk ellenben Olaszországgal, a barátunkkal. Amikor először utazott Bethlen miniszterelnök Rómába, ülése 1933 november 24-én, pénteken. 217 a szorgalmas tollak sercegtek a papiroson és egyik-másik buzgó kormánypárti író véresre írta a körmeit azon, hogy micsoda nagyszerű perspektíva nyílik itt a magyar mezőgazdaságnak, mi mindent lehet Olaszországba szállítani, milyen nagy felvevőképessége van Olaszországnak, noha Mussolini akkor már bejelentette, hogy ő búzacsatát indít meg. De azt nálunk nem vették nagyon komolyan és Mussoliniról, mint Magyarország megmentőjéről, mint a magyar mezőgazdaság patrónusáról beszéltek, és olyan cikkek jelentek meg, amelyek egyenesen azt jelentették, hogy vagy Mussolini, vagy senki, hogy Mussolini lesz az a mózesi tűzoszlop, amely a sovány magyar mezőgazdaságot ki fogja vezetni Kánaán zöld mezejére. Mi lett az effektus? Az, hogy az Olaszországgal való külkereskedelmi forgalmunk két évvel ezelőtt 23 millióval, egy évvel ezelőtt 8'4 millióval volt aktív. Az idén a félévi aktív egyenleg már csak 3'5 millió, úgyhogy évről évre rosszabbodik az Olaszországgal való külkereskedelmi forgalmunk, és Olaszország különösen agrárproduktumainkat illetőleg rendkívül szűkmarkú velünk szemben. Igaz, nagyon helyesen mutatott rá Fábián t. képviselőtársam, mi nem rendelhetünk az olasz hajógyárakban tengeralattjárókat^ mint Oroszország, nem rendelhetünk hajógépeket, mint Oroszország, és így érthető, hogy a sacro egoismo alapján inkább Oroszországban vásárolja Olaszország a még szükséges búzát és nem nálunk, akik mindennap hő szerelmet vallunk Mussolini ő excellenciájának. Ellenben, ami azután furcsa és jellemző a magyar állapotokra, az a következő. Legutóbb megjelent egy cikk arról, 'hogy Mussolini immár megnyerte a búzacsatát, mert Olaszországban annyi búza terem, amennyi Olaszország szükségletét bőven fedezi. A magyar kormánypárti lapok ekkor az elragadtatás hangján írtak Mussoliniról. Mi pedig nem tudunk egy szem búzát sem szállítani Olaszországnak, mert Olaszországnak a magyar búza nem kell. Amennyiben Tripolis számára valamelyes búzára volna szüksége, bőségesen .be tudja szerezni Oroszországból vagy Argentiniából, tőlünk búzát nem vesz. Es mi örülünk annak, hogy Mussolini megnyerte a búzacsatát és így a magyar mezőgazdaság még kevesebb kiviteli lehetőséggel bir. Semmi sem jellemző jobban a magyar állapotokra, mint az, hogy akkor, amikor egy állam gazdaságilag teljes önállóságra rendezkedik be s amikor ezzel az önállósággal fegyvertársát, hű barátját gazdaságilag a legsúlyosabban károsítja meg, akkor a magyar lapok dicsérő és elismerő szavakat találnak annak az államférfiúnak a számára, aki a magyar mezőgazdaságot ilyen súlyosan károsítja meg. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És hozzá még jó pénzért! — Zaj.) T. Ház! Van még egy nagyszerű barátunk: a hitleri Németország. Kétségtelen, hogy az agráriusok nyomására Németország jóval Hitler uralomrajutása előtt autarkiára rendezkedett be. Nem lehet csodálkozni azon, hogy mint mindenütt Európában, ott is az agrár reakció került felül, amely nagy összeköttetéseinél és nagy pénzénél fogva a sajtót megnyerte magának, és hogy a köztársasági kormány valahogy be tudjon rendezkedni, valahogyan ebben az új helyzetben megtalálja a helyét, kénytelen volt az agráriusoknak koncessziókat tenni. Tagadhatatlan tehát, hogy a német kormányok már a múltban is nagyon erősen elzárkóztak a magyar mezőgazdasági termények exportjától. De akkor a mi kormánypárti lapjaink termé-