Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. podást. A múlt tapasztalatai 'alapján legfeljebb egyet kötnek ki az államok, azt, hogy országuk területén propagandát ne csinálhassanak. (Zaj.) Ez nem is érdekes, mert méltóztassék elképzelni, hogy ha az orosz búza megjelenik valahol mint olcsó búza, az egyik oldalon azért, hogy a szovjet valutához jusson, a másik oldalon pedig azért, hogy leverve a termelési költségek alá az agrártermékek árát, az illető országban forradalmi hangulatot idézzen elő, ebben az esetben nincs a világon olyan betűpropaganda, amely olyan hatalmas és erős tudna lenni, mint amilyen erős annak a termelési költségek alá nyomott búza által okozott gazdasági katasztrófának következménye. T. Képvisel ő'ház! Sajnálattal kell tehát megállapítanunk, hogy amikor a magyar kormánynak f legelsősorban arra kell törekednie, hogy a készülő 'rosszabb európai atmoszférához hozzáhasonuljon azzal, hogy a lakosság közterheit csökkentse, és minden egyes kormány Magyarországon állandóan azt hangoztatja, hogy ö már tudja, hogy ennek az országnak népe az eddigi közterheket sem tudja elbírni, ennélfngva a közterheket le kell szállítani, akkor ténylegesen állandóan újabb és újabb közterhekkel jönnek. Nem kell beszélnem az utóbbi esztendők történetéből másról, csak az állandósult ínségadóról, szükségadóról, textil-fázisadóróL amely utóbbiról eredetileg azt mondották, hogy nem fogják a lakosságra áthárítani. (Éber Antal: Erre még csak,nem is mondták!) De először azt mondták, végeredményben azonban teljes mértékben a lakosságra hárították át. Tehát a nemzetnek önfenntartási ösztöne nem a politikai engedmények kérdése, követeli azt, hogy a kormány ne haladjon tovább ezen az úton, amelyen eddig haladt és amelyik út állandóan a közterhek emeléséhez vezetett, annál inkább, mert végre tudatára kell jutnunk annak, hogy éppen a legsúlyosabb közterhek következtében állandóan kisebb-nagyobb társadalmi rétegek pusztulnak el az adóalanyok táborából és ezeknek az elmaradt adóalanyoknak a terheit a megmaradt adóalanyoknak kell átvenpiök, és ha ezeket a megmaradt adóalanyokat is folytonosan túlterheljük ennek következménye az. hogy ezek közül a megmarndottak közül szakadnak le újabb és újabb rétegek és ezeknek a terheit megint csak a megmaradt adóalanyoknak kell átvenniök, ami végül ennek az országnak teljes pénzügyi ki lúgozott ságához vezet. Odavezet, hogy egy szép napon ennek az országnak a társadalma nem fogja tudni elviselni azokat az adókat és közterheket, amelyeknek a ^kivetésében nemcsak ?z állam iá,r elől rossz példával, de a községek és a felekezetek is. T. Képviselőház! Legutóbb, amikor én a magyar búza jövendőjéről beszéltem és az1 mondottam, hogy ennek a búzának a sorsa a jelenlegi európai helyzet és az orosz termelés! mellett katasztrofális, egyik képviselőtársain közbeszólás alakjában azt mondotta, hosry túl ságosan sötét képet festek. T. képviselőtársaim, vannak kérdések, amelyekben az összefüsroéseket csak későbben lehet meerállaoítani kivéveha az ember ismeri az eseményeket. Ki gondol réldául. Magyarországon arra. hosry a maeryar búzának jövendő sorsára a legsúlyosabb visz*zahatással van az a szerződés, amelyet ma Amerika és Szoviet-Oroszország meg akarnak kötni eerymás^al. Magyarországon kevesen tudnak arról, hosry a Szovjet-Oroszország és Amerika között kontemplált szerződés szen'nt 100 millió dollár értékű vasúti anyagot akar hitelben szerezni Szovjet-Oroszország Ameriülése 1933 november 2k-én, pénteken. 2ol kától, ami azt jelenti, hogy eddig azért nem tudott Szovjet-Oroszország az éhező vidékekre búzát dobni és Európába nagyobb kvantumban buzat szállítani, mert nem volt meg a szállításhoz szükséges vasúti anyaga, hiszen Oroszországban a sínek a legrettenetesebb állapotban vannak, nincsenek mozdonyai, vagonjai, s most jön egy kapitalista ország és állítólagos keletázsiai érdekeinek védelmére egy megállapodást köt Szovjet-Oroszországgal, amelynek értelmében 100 millió métermázsa vasúti anyagot szállít Oroszországnak. Ha valaki olvassa, hogy Oroszország 100 millió dollár értékű vasúti anyagot kap Ímerikától, első pillanatban talán úgy látja, mintha ez nem érdekelne bennünket, holott a legsúlyosabban érdekel bennünket, azért, mert ez tulajdonképpen nem más, mint felszerelése, hadiállapotba való helyezése az orosz mezőgazdaságnak azért, mert eddig az orosz búza nem tudott megjelenni az európai frontokon, mivel nem álltak rendelkezésre azok a vagonok, amelyekben ezekre a frontokra lehetett volna azt szállítani, most pedig Amerika adja a vagonokat arra, hogy az orosz búzát az európai frontokra lehessen szállítani. (Schandl Károly: Majd Japán elintézi!) Ebben a kérdésben az a véleményem, hogy Japán elintézte volna, ha Oroszország Amerikával nem kötötte volna meg a szerződést. (Meskó Zoltán: Ha azt várják, hogy majd Japán intézi el, akkor jól nézünk ki!) Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy ezek után rátérjek arra a kérdésre, hogy ez a törvényjavaslat mennyiben érdekli és mennyiben érzi magái azáltal a legsúlyosabban sértve — és meggyőződésem szerint jogosan — az egyéb foglalkozású lakosság, hogy mennyiben érzi magát a legsúlyosabban sértve az a lateiner társadalom, — azt hiszem, a pénzügyminiszter úr is osztozik ebben a véleményemben — amely szintén hozzá tartozik a nemzet gerincéhez. Hiszen a nemzet életében annak intelligenciája szintén fontos szerepet tölt be. Az az intelligencia, amely ebben az országban a kormánytól soha nem kért és nem kapott semmit, az utolsó 14 esztendő alatt a kormánytól nem kapott egyebet, mint súlyos közterheket, kényszerkölcsönöket és állandóan olyan intézkedéseket, amelyek ennek az intelligenciának a kenyeréből mindig letörtek egyegy darabkát. Meg kell állapítanom, hogy en. nek az országnak intelligenciája az országnak mostohagyermeke volt, hiszen az ügyvédek és orvosok lassan odajutottak, hogy magántevékenységre alig van alkalom, hogy egy szociális termelési rendbe kerültek bele, amelyben elhelyezkedni nem tudnak, s e mellett az ál

1 am tói nem kaptak semmit, hanem csak a terheik növekedtek állandóan. És most meg kell állapítanunk azt, hogy ennek az intelligens társadalomnak beteg testéből történik ismét a vérátömlesztés, a magyar gazdatársadalomnak az előbb vázoltak alánján beteg testébe és meg kell állapítanunk, hogy a vérátömlesztés ezen intelligencia mellett az iparos és kereskedőtársadalom testéből történik akkor, amikor ez az iparos- és kereűkedőtársadalom ettől a kor mánytól szintén nem kapott és nem kap semmit sem. amely iparos- és kereskedőtársadalom. — meg kell állapítanunk, — valósággal jajszó nélkül tűrte a kormánynak azokat az intézkedéseit, amelyek őt exisztenciájában támadták mes\ Lehetetlenség tehát, hogy a kormánj iöijön egy rendelettel, amely az ország egész lakosságának — aláhúzom, egész lakosságánaK — adójából megsegíti az agrártársadalom egy