Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

202 Az országgyűlés képviselőházának 219* ülése 1933 november 24-én, pénteken. részét, és amely végeredményében olyan intéz- > kedéseket hoz, amelyek szerint ezen védett birtokok tulajdonosai közterheiket illetőleg tíz esztendőn keresztül kamatmentes kölcsönben részesülnek ugyanakkor, amikor a városi lakosság ugyanabban az adókedvezményben nem részesül. T. Képviselőház és t. pénzügyminiszter úr, nehogy «azt méltóztassanak hinni, hogy én a kormány részéről hibáztatom az agrártársadalomnak adott ezt az adókedvezményt. Nem hibáztatom, mert az a meggyőződésem, hogy meg méltóztatik kapni a pénzt, tehát jó üzletet méltóztatik csinálni a kincstár részére. En csak azt hibáztatom, hogy ugyanakkor a városi lakosság is nem részesül abban a szerencsében, hogy a kormány feléje is következetes legyen és azt mondja, hogy: ti, városi polgárok, akiknek anyagi erejét felhasználom most arra, hogy a bajbajutott gazdákon segítsek és akiknek adójából szanálom a gazdatársadalomnak egy részét, ti lássátok az én kezem jóságát és intézkedéseimben az egyenlő igazságra való törekvést, én veletek szemben is arra az álláspontra helyezkedem, hogy ha megfizetitek az idei adótokat, abban az esetben hátralékos adótokra nézve az elkövetkező tíz évre adok nektek kamatmentes részletfizetési kedvezményt. (Eber Antal: Meg is fog történni, egészen biztosan!) T. képviselőtársam, van egy régi közmondás, amely azt mondja, hogy: a képviselő úr szája és az Isten füle. En ezt a közmondást talán akként változtatom meg, hogy szeretném, ha azt, amit a képviselő úr mondott, legalább a pénzügyminiszter úr jelentené ki a mai napon, azért, hogy ennek az országnak nyugtalankodó polgári lakossága a miniszter úr nyilatkozata után jobb éjszakához jusson. Jobb éjszakához jusson azért, mert hiszen abban valamennyien egy véleményen vagyunk, hogy ez a 120.000 pengő végeredményében a problémákat sem meg nem oldja, sem a problémákon nem segít, azt a Damokles-kardot, amelyet az adóhátralékok, az Oti.-hátralékok, a Mabi.-hátrál ék ok jelentenek a városi polgárság számára, le nem veszi róluk, pedig legalább ezt a kérdést kellene megoldani. Ha már valakinek a vérét, valakinek az adóját elveszem arra a célra, hogy a polgári társadalom egy másik bajbajutott rétegén segítsek, akkor legalább ennek a társadalomnak adjam meg azt a jogát, amelyet a 175 millió pengőnyi segítségen kívül annak a másik társadalmi rétegnek is megadtam. (Eber Antal: Ez a kincstár érdeke, ezért meg is fog történni!) Ha biztos volnék abban, hogy ebben az országban mindig az történik, ami a kincstár érdeke, akkor remélném, hogy a, kincstár érdeke, amely ez egyszer azonos az adófizető polgárság érdekével, ebben az esetben is érvényesülni fog. Ezt a kérdést azonban előhoztam már a pénzügyi bizottságban, ezt a kérdést bátor voltam egy indítvány keretében idehozni a Ház elé, bátor voltam ebben a kérdésben egy interpellációval fordulni a pénzügyminiszter úrhoz és a pénzügyminiszter úrról, aki — úgylátszik — ebben a kérdésben nem óhajt nyilatkozni, vagy egy saisi lepelbe burkolódzik, azt vagyok kénytelen feltételezni, ha remélnem szabad, amit t. képviselőtársam mondott, hogy mivel a magyar pénzügyi politikának — aláhúzom — élet-halál érdeke a polgári társadalom megvédése, a magyar dolgozó, kereskedő, iparos és lateiner társadalomnak, a tönktől való megvédelmezése végett, azt a tízévi részletfizetési kedvezményt meg fogja adni. Ha ebben a kérdésben végre nyilatkoznék a t. miniszter úr, akkor ebben az országban bizony nemcsak sok szívet, hanem igen sok agyat is megnyugtatna. T, Képviselőház! Nagyon kérem azokat at. képviselőtársaimat, akik a túloldalon ülnek és azokat az agrárképviselőtársaimat, akik ebben az országban olyan harcosan verekszenek hoszszú esztendők óta az agrártársadalom érdekeiért, olyan harcosan, olyan hangosan és olyan 'erőteljesen, hogy ez a kormány, amely természetesen mindig ott enged, ahol nagyobb a nyomás, egyáltalában nem ér rágondolni arra, hogy tulajdonképpen a városi polgárságot sem lenne szabad elhanyagolni, mondom, nagyon kérem t. képviselőtársaimat, a t. Képviselőházat és a t. miniszter urat, vegyék figyelembe, hogy ebben az országban élet-halál érdek a városi polgárságnak megmentése a tönkremenéstől. Ebben az országban nem lehet az, hogy egy kormány különbséget tegyen a lakosság ,^ között úgy, mint ahogyan a választójog terén teszi, (Meskó Zoltán: Nem is lehet!) nem lehet, hogy egy ország kormánya különbséget tegyen foglalkozások szerint. Azért tisztelettel kérem, hogy méltóztassék elfogadni az én különvéleményemiben foglalt határozati javaslatot, amelynél fogva a Képviselőház utasítja a kormányzatot arra, hogy a városi polgárság, tehát a nem agrárfoglalkozású lakosság részére is adja meg ugyanazokat az adórészletfizetési kedvezményeket, Oti.- és Mabi.-részletfizetési kedvezményeket, amilyen kedvezményeket megadott az agrárlakosság szamára. (Meskó Zoltán: Ez % természetes!) Mielőtt befejezném beszédemet, csak mégegyszer rá akarok mutatni arra, hogy a kormánynak igenis nem lehet érdeke az, hogy a védett birtok címlete alatt ebben az országban minden jövendő forgalmat megbénítson. Ennélfogva teljes lehetetlenség az- is, hogy a védett birtokok tulajdonosainak jövendő kötelezettségeire nézve is — aláhúzom, jövendő kötelezettségeire nézve is — fenntartsa a védettséget a t. kormány azért, mert a magyar kisgazdatársadalom megvédésének címlete alatt tönkreteszi a magyar kisgazdatársadalmat. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Éljenzés half elől.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam igen érdekes fejtegetéseivel sok pontban magam is egyetértek. Őrömmel húzom alá azt a kijelentését, hogy nincsen ebben az országban senki sem, aki ne mondaná, hogy a gazdatársadalom megsegítésére szükség van és aki ne érezné, hogy a gazdatársadalom megsegítése szoros összefüggésben áll minden foglalkozási ág létkérdésével. Abban a kassandraszerű jóslatában azonban, amelyet a magyar -búza jövőjére vonatkozólag mondott, nem osztozom, mert lehet ugyan, hogy komoly aggályaink vannak a magyar búza jövőjét illetőleg, de nem hiszem, hogyha ezt a felfogást valljuk, akkor eredményesen tudjunk munkálkodni a jelenben, mert hit és meggyőződés nélkül a jövendőben nincsen soha még feltámadás sem, nemhogy eredményes, aktív munka lenne. Amit előttem szólott t. képviselőtársam arranézve mondott, hogy a javaslat szerint megkülönböztetés történik a gazdatársadalom és a városi lakosság között, szintén nem osztozom ilyen mereven véve, mert, szerintem, ez az első lépés ahhoz, hogy a gazdasági helyzeten javítsunk. Hiszen már sokszor elmondot-