Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

200 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1933 november 24-én, pénteken. katasztrófa, amely a mai nyolcpengős árakat valóságos gyönyörűségnek, Kánaán országának! fogja feltüntetni. Ezt akarom itt a Képviselőház előtt ma bebizonyítani, mert ez nemcsak az ország agrár társadalma, nemcsak az ország budgetje, hanem az ország egész lakossága szempontjából is végtelen fontossággal bíró kérdiés. Megállapíthatjuk tehát, hogy Németország Magyarország részére szintén nem vásárló piac. Európának régen is és jelenleg is nagy agrárbehozatalra szoruló harmadik országa Olaszország. Olaszország nem vásárol Magyarországon búzát. (Fenyő Miksa: Az idén nem volt szüksége rá, az idén majdnem feleslege volt neki!) Ne vegye tőlem rossz néven t. képviselőtársam, de én nem azt mondottam, hogy szüksége volt, vagy nem volt szüksége, én csak azt mondottam, hogy nem vásárolt és a jövőben sem fog vásárolni. (Simon András: De vásárolt!) Mit vásárolt 1 (Simon András: Búzát, én is adtam el!) Mennyit vásároltl (Egy hang a jobboldalon: Másfélmillió métermázsát!) Hogy mi kivittünk másfélmillió métermázsa búzát Olaszországba? Én, t. képviselőtársam, nem tudom, hogy az idén kivittünk volna. Az én értesüléseim szerint — s azt hiszem, hogy az én értesüléseim helyesek — az idén néni vittüuk ki oda másfélmillió métermázsa búzát. (Fenyő Miksa: Kivittünk egymilliót! — Zaj.) Csak eladtunk. Ellenben a tényleges szituáció, a tendencia Olaszországban nem az, hogy agrárszükségleteit egyedül nálunk fedezze. Olaszországban és — sajnos — Európában mindenütt, ahol az autárkia uralkodik, a tendencia az, hogy ott vásárolnak, ahová eladnak. Tekintettel arra, hogy Oroszországnak gépipara ós hadiipara nincs, tehát repülőgépeket, hadihajókat és hadianyagokat Olaszországból tad beszerezni s Olaszországnak az az érdeke, hogy gépiparát foglalkoztassa, ennélfogva a tényleges szituáció az, hogy mi Olaszországban hatalmas, nagy búzafeleslegek elhelyezésére nem számíthatunk. Ugyanez a szituáció meggyőződésem szerint Svájcban is — a jelenlegi szituációról beszélek — s nekem az a felfogásom, s arra akarom a t. Képviselőház figyelmét felhívni, — bár tudom, hogy nagyon gyenge az én szavam még Magyarországon is — hogy ez a kérdés, amelyről beszélni fogok, meggyoződéisem szerint nemcsak magyar kérdés, hanem egész Európa agrár- és polgári társadalmának kérdése. T. Képviselőház! Méltóztassék elővenni a statisztikai adatokat. Nálunk ebiben az esztendőben a hírlapi cikkekben mindenütt azt olvasom, ami azonban csak a múltra vonatkozik, hogy Oroszországban a lakosság éhezik. Igaz, az elmúlt esztendőben Oroszországban a lakosság olyan éhínségen ment keresztül, amilyen éhínségen a polgári háború korszaka óta, tehá* 1920—21. óta nem ment keresztül. (Eber Antal: Mindenütt, ahol tervgazdálkodás van! — Schau dl Károly: Az idén még jobban fog éhezni!) Engedje meg t. képviselőtársam, az idén Oroszországnak kiváló termése, 240 millió métermázsa termése volt, de sokkalta több lett volna akkor, ha az orosz parasztok nem szabotálták volna az orosz tervgazdaságot, az orosz kollektív gazdasági rendszert s ha az orosz parasztok nem hagyták volna künn a szeptemberi és októberi esőben búzájukat a vasúti állomásokon, tisztán csak azért, hogy a tervgazdaságnak beszolgáltatndó búza inkább ott rothadjon meg, mintsem hogy bekerüljön a tervgazdaság urainak kezébe. Még jobb lett volna a termés abban az esetben, ha az orosz felnőtteket, a parasztokkal szemben Oroszország nem alakította volna meg az egész országra kitérjedőleg az úgynevezett könnyű batallionokat, a könynyű lovasságot, a letkaja kavaleriát, ahogy ők nevezik, amikor főleg 10—12 éves gyermekeket küldtek ki a mezőre, hogy a lopkodó, a termést tönkretenni és f elrejteni akaró felnőttekkel szemben a_ termést az állam részére védelmezzék meg. (Éber Antal: Bárcsak már Csehországban is tervgazdálkodás volna!) T. Képviselőház! Oroszország évi szükséglete nincs 240 millió métermázsa, de ha ez a 240 millió métermázsa a jövő esztendőre is meglesz, s Oroszországban az ebben az esztendőben félretett, tartalékolt búza mellett... (Buchinger Manó: A népnek legyen befolyása, ez a fontos, akkor lehet tervgazdálkodás!) Elnök: Az a fontos, képviselő úr, hogy tessék csendben maradni. (Derültség, — Éber Antal: Amerikában van szabadság? — Folytonos zaj.) — Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. Hagyják a szónokot szóhozjutni. Fábián Béla: Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a magyar búza ára akkor, amikor Oroszországban nem volt tervgazdaság, habár szovjet volt már akkor is, 30 pengő volt egészen addig a pillanatig, amíg a Nep.-ben magát valahogyan összeszedett orosz szovjet meg nem jelent a rotterdami piacon, s egész Európában s az amerikai piacokon pánikot idézett elő és letörte egy pillanat alatt a búzának árát- (Schandl Ká- § roly: Az amerikai versenv ezt megelőzte!) T. képviselőtársam, az amerikai verseny nem szolgált propagandacélokat. Az amerikai verseny csak pénzt akart, az oroszországi verseny propagandacélokat is szolgált, le akarta törni^ a búza árát nemcsak azért, hogy a maga búzáját eladhassa, hanem azért is, hogy agrár-mozgalmakat idézzen elő- 1928-ban jött az orosz búza és napok alatt egyszerre verte le és tette tönkre az egész búzafrontot a dumping-árakkal a rotterdami és más piacokon. Most méltóztassék tekintetbe venni azt a kérdést, hogy ha Oroszország búzafelesleghez jut, amely búzafelesleg kialakulását egy el őr** csak a kollektív gazdálkodás akadályozza meg. amely egy rettenetesen letört paraszt-szabotázszsal szemben végül mégis eredményre jut, — mert hiszen a parasztok szabotázsa sem fog 'a világ végéig tartani és a traktoroknak, vetőgépeknek és aratógépeknek mégis lesz eredményük Oroszországban — ha tehát az orosz búza meg fog jelenni Európában, ennek természetes következménye olyan újabb debacle lesz a búzafronton, amilyen debacle volt már 1928-ban. Most méltóztassanak nekeni megengedni, hogy azt kérdezzem: van-e lehetősége annak, hogy Európa polgári államaiban, ipari államaiban a magyar búzának konkurrenciát csinálva megjelenjék az orosz búza? Azt kell mondanom, van. Van legelsősorban azért, mert hiszen Európának az orosz politikával legszélsőségesebben szembenálló polgári politikusai, diktátorai is azt mondják, hogy ők ugyan ellenkező állásponton vannak a politikában, mint Oroszország, de a gazdasági élet terén ez nem érdekli őket, sőt a külpolitika terén sem érdekli, hogy Oroszország belül milyen politikát követ. Magyarul azt jelenti ez, hogy Oroszországban lehet szovjet, lehet anarchia, bánhatnak akármiként a polgársággal, az nem érdekli annak az államnak a vezérét, amely Oroszországgal megköti a megálla-