Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. mellett fizetnie és ezt nem bírja el nemcsak a magyar agrártársadalom, de nem bírja el a magyar polgári társadalom sem, azért, mert a 30 pengős búzaár mellett a magyar agrártársadalomnak volt vásárlóereje, a magyar kisgazda tudott venni csizmát, kalapot, tudott menni orvoshoz, ügyvédhez, 8 pengős ár mellett azonhan sem az orvosnak, sem az ügyvédnek, sem a fűszeresnek nem tud fizetni. Az, amit most méltóztatnak adni a magyar gazdatársadalom egy részének, ez a 175 millió egy injekció, amelyet nem helytelenítek a magam részéről azért, mert legalább a szélsőséges indulatokat ezzel egy időre le méltóztatnak csapolni. Ha ennek az intézkedésnek az a célja, hogy szélsőséges ululatokat csapoljanak le ezzel a 175 millió pengővel, akkor lehet róla beszélni, de ha azt hiszik, hogy ezzel a magyar agrártársadalmon segítettek, ezzel a magyar nemzetnek, a magyar társadalomnak vérkeringésébe új vért csepegtettek, ez nem igaz, ez is csak egy agytröszt kitalálása és erről is ki fog rövid időn belül derülni, hogy erről szó sincs. Szó sincs azért, mert értsük meg azt, hogy ennek m országnak lakossága ezeket a közterheket elviselni nem bírja, aki tehát azt akarja, hogy az agrártársadalom^ lélekzetet tudjon venni és egyébre is legyen pénze, mint amire eddig volt pénze, annak legelsősorban a közterheket le kell építeni. A közterhek leépítése fogja őket lélekzethez juttatni és az fog segíteni a városi társadalmon is. T. Ház! Méltóztassék arra gondolni, hogy Magyarországon 1926—27-ben a magyar agrár * társadalomnak nem voltak terhei. Azok a terhek, amelyek 1927-től mostanáig odajuttatták az agrártársadalmat, hogy már, nem tudom, hányadszor kell szanálni, elsősorban a közterhekből álltak elő, sok helyen azonban — ezt ismételten aláhúzom —•• könnyelmű költekezés^ bői, gépek- könnyelmű vásárlásából. (Fenyő Miksa: Akkor nem is volt könnyelmű!) Tehát a vásárlásokból. De hogy etekintetben jelentő» szerepet játszottak a közterhek, affelett nekem — azt hiszem — nem kell senkivel sem vitatkoznom aki a közterhek tabelláit nézi és a'ki megállapíthatja azt, hogy békében ahhoz, hogy egy hold föld adóját kifizesse a gazda, 38 kiló búzára volt szükség, ma pedig ehhez egy mázsa és tíz kiló búzára van szükség. Ez magyarul azt jelenti, hogy csak az adójának kifizetéséhez háromszor annyi búzára van szüksége az agrártársa dalomnak, mint amennyire szüksége volt békeidőben. Ezek mellett a dolgok mellett nem lehet elmenni, mert ma, amikor az ország városi lakossága is élni akar, az az egyetlen helyes álláspont és arra kell helyezkednünk, hogy ebben az országban az iparnak, a kereskedelemnek és a lateinertársadalomna'k érdeke össze van nőve a gazdatársadalom érdekével; ha a gazdatársadalomnak nincs vásárlóképessége, akkor el kell pusztulnia a magyar városi lakosságnak is, ha pedig ez a szituáció, akkor nekünk messzebbraenően kell gondolkoznunk ezek fellett a kérdések felett. Az első kérdés, amelyet fel kell vetnünk a*, hogy ennek a törvényjavaslatnak intézkedései alkalmasak-e arra hogy a magyar agrártálrs ad almon segítsenek. A válasz t. Képviselőház az, hogy nem, A válasz az, hogy ideiglenesen, injekció jellegével bírhatnak, de végeredményben semmiféle irányban segítséget nem jelentenek. Ahhoz, hogy a magyar agrártársadalmon <% ezzel az e°ész magyar társadalmon segíteni lehessen, az én felfogásom szerint két dologra van szükség. Az első a közterhek leszállítása, ülése 1933 november 2£-én, pénteken. 199 a második pedig a piacok kérdése. Hagyjuk most el a közterhek leszállításának a 'kérdését és nézzük meg a piacok problémáját. Mik a piacok? Mi Magyarországnak a jelenlegi és az én véleményem szerint a jövendő szituációja a piacok tekintetében 1> A jelenlegi szituáció az, hogy — amint méltóztatnak tudni — az utódállamok közül az egyedüli vásárló velünk szemben tulajdonképpen Ausztria. Ausztriának agrárvásárló és felvevőképessége azonban velünk szemben a minimálisra csökkent, Méltóztatnak tudni, hogy milyen nehezen, mennyi vadászat révén sikerült csak eladnunk Ausztriának 500.000 métermázsa búzát. Ez az egyik. A második -'kérdés Németországgal kapcsolatos. Békében Németország volt az egyik legnagyobb agrártermékfelvevő terület. Legelsősorban meg kell állapítanom, hogy Németország ebben a minőségben megszűnt létezni Európában. Azt ugyanis méltóztatnak tudni, hogy Németország az elmúlt esztendőben már hatmillió métermázsával töhb magot termelt, mint amennyire szüksége volt. Azt kérdezhetik erre t. képviselőtársaim: akkor miért vett tőlünk mégis Németország búzát és mi lett azzal a búzával, amit tőlünk vett? Ha nem tudnák t. kénviselőtársaim, meg ' kell állapítanom, hogy Németország azt a búzát amelyet tőlünk vett. nem némiet szükségletek kielégítésére fordította. A tőlüniki megvásárolt búzával lenyomta a magyar búza árát Rotterdamban. Németország nekünk egy vasat sem fizetett. (Simon András: Nem lehet azzal a búzával annyira lenyomni a világpiaci árat!) Hogy nem lehet lenyomni? Űgylátszik, t. képviselőtársam) rmég nem hallott arról a szóról, hogv betörés (Derültség bal felől.) Nem hallott arról, Ihogy előfordult már ho&j valahol betörhet a búza, mint ahogyan 1928-ban Oroszország" azzal törte le legelőször a búzaárakat, hoey a rotterdami piacon megjelent egy óriási kvantummal. Németország mit csinált? Németország tőlünk megvásárolta azt a búzát zárolt pengőért. Aláhúzom, hogy zárolt pengőért vásárolta tőlünk a búzát. Ezt a búzát kivitték Rotterdamba és ott olyan alacsony áron adtak el, hogy azt itt a Képviselőházi előtt már hangoztatni sem óhajtom. Legfeljebb csak azt aKarom megjegyezni, hogy Németország ezzel a búzával, amelyet olyan olcsón adott el, nagyon jó üzletet csinált. Jó üzletet csinált azért, mert ezt a búzát odakint holland! forintért adta el és ezen a holland forinton vásárolt szintén fele áron olyan követeléseket, amelyek befagyott német követelések voltak. Ez azt jelenti t. Képviselőház, hogy az a Farbenindustrie, amely a mi búzánkat megvásárolta— fSimon András: TudjuiH hogy nem szerelemből csinálta!) Nem arról van szó. hogy szerelem vagy nem szerelem. Ki beszél itt szerelemről? (Derültség.) Én csaik arról beszélek, hogy a magyar búza jövendő piacainak alakulását akarom megmagyarázni. (Zsigmond Gyula közbeszól) Bocsásson meg t. képviselőtársam, amit eladtunk, az engem már nem érdekel. Engem csak az érdekel, hogy hova fogunk eladni a jövőben. Én most arról a kérdésről beszélek, hogy mi lesz a magyar 'búza piaca a jövendőben. Én itt a Képviselőházban most a magyar búza jövendő tragédiájának a képét akarom megfesteni, mert azt akarom, hogy lásséík az urak és lássa Magyarország agrártársadalma, hogy ennek az országnak a búzáiát egy soha nem képzelt katasztrófa fenyegeti. Egy olyan