Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. fizetési kötelezettségét, anint ahogy a anai, már — sajnos — reánk erőszakolt igénytelen életmód mellett teljesíteni lehet. Függetlenül a gazdavédelmi rendelettől méltóztassék az igen t. pénzügyminiszter úrnak elhinni, hogy nyen módon semmi áldozatot nem hozva igen nagy könnyebbséget fog nyújtani (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) éppen azoknak az adózóknak, akik ezáltal stimulálva, erejük végső megfeszítésével tennének eleget fizetési kötelezettségeiknek. T. Képviselőház! Még* néhány szót akarnék beszélni (Halljuk! Halljuk!) arról az úgynevezett .irányított gazdálkodásról, amelynek az •*szxfföjét a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr ma már — beismerem — erősen letompított formában adta elő (Erdélyi Aladár: Ügy van!) úgyhogy az, amit én mint észrevételt ebben a tekintetben teendő vagyok, nem is annyira a földmívelésügyi miniszter úrnak mai beállítása ellen irányul. Mert végre ha irányított gazdálkodás alatt azt érti, hogy a gazdák saját erejükből a borsó termelésére nézve külföldi cégekkel úgy kötöttek szerződéseket, hogy a devizagazdálkodás minden akadályt elébe gördített annak, hogy ilyen szerződések köthetők és lebonyolíthatók legyenek, akkor ez valóban irányított gazdálkodás volt, de ez éppen az ellenkezője annak, amit mi tervgazdálkodás és irányított gazdálkodás alatt értünk. (Erdélyi Aladár: fiückwertskonzentrirung! Minden, csak nem terv!) De azok a zseniális gondolatok, amelyeket Purgly Emil volt földmívelés* ügyi miniszter úr most országszerte országos értekezleteken előad és amelyek, nagy csodálkozásomra, sok helyen az ott jelenlevő gazdaközönség nagy tetszésével találkoznak, ezen messze túlmennek és szerintem nagy veszélyt rejtenek magukban, ha más veszélyt nem is, legalább azt, hogy megint hiú ábrándokat, alaptalan reményeket keltenek a gazdaközönségben, amelyek ellen állástfoglalni szerintem mindenkinek, aki komolyan gondolkodik a közgazdasági kérdések felett, kötelessége. Előadatik ezekben a tervekben — és ez nagy tetszéssel találkozik — hogy szabályozni fogjuk, hogy ne legyen túltermelés az egyes cikkekből, hogy minden cikkből csak annyit termeljünk, amennyit jól el lehet helyezni, mert ez a mezőgazdaság érdeke. (Simon And^ rás: Nem ez van abban a tervben! — Zaj.) Ki tudja azt megállapítani, hogy miből mennyit lesz lehetséges elhelyezni. Ki tudja azt megállapítani, hogy itt Magyarországon és a külföldön mi fog valamely cikkből teremni és milyen lesz annak a konjunktúrája. Éppen az utóbbi években, a Károlyi-kormány ideje alatt hallottunk már ilyen irányításokat. Ezek eredményességének nagy bizonyságául leszek bátor itt ezek közül kettőt előadni. (Halljuk! Halljuk!) Károlyi Gyula gróf volt miniszterelnök 1931 december 9-ón előállott és azt mondotta budgetbeszédében Teleszky Jánosnak előzőleg a 33-as bizottságban ugyanilyen irányban tartott beszéde alapján, hogy nagy hiba az, hogy a magyar gazda nem vet elég tengerit; csak búzát vetünk, ahelyett tengerit kellene vetni. Ez akkor volt, amikor a rossz tengeritermés folytán az árak felmentek. Erre csakugyan 110.000 katasztrális holddal több tengerivetés eszközöltetett és igen hálásak lehetnek azok, akik ezt a Teleszky—Károlyi-féle irányítást követték, mert az alatt a szezon alatt a 14—16 pengős tengeriár helyett 7, majd 6 pengőre ment le a tengeri ára. A másik irányítás, amely ugyancsak a Jíá•ilêse 198Ê november 2S-án

t csütörtökön. 139 rolyi-kormány alatt történt, az volt. amikor a búza kiviteli tilalmát 1932 június 23-án kimondották, mert teljesen megbízható statisztikák szerint — amelyek, mint utóbb kiderült, csak 2 millió métermázsával tévedtek — nem termett elegendő búza. Ennek azután az volt az eredménye, hogy amikor 14 pengő volt a búza ára, akkor lehetetlen^volt búzát kivinni, amikor azután megengedték a kivitelt, amikor kiderült a 2 millió métermázsás többlet és így a búzát ki lehetett vinni, akkor már csak 10 pengő lett a búza ára. Ebből az irányított gazdálkodásból tehát a mezőgazdaság azt a nagyszerű eredményt realizálhatta, hogy 4 pengővel olcsóbb áron kellett a búzát eladnia. (Erdélyi Aladár: A falnak irányították!) De hallom, mint példát, hogy azért, mert az előző évben jó volt a máktermés, most 25.000 holdon vetettek mákot, holott az azelőtti évben csak 14—15.000 holdon termeltek. Ennek tehát véget kell vetni és azért kell irányítani, hogy pontosan annyi holdon termeljenek mákot, amennyinek máktermését itt jól el lehet majd adni. Tegyük fel, hogy volna valaki, aki ezt az irányítást végzi. Akkor kérdezem, hogy azok közül, akik most 25.000 holdon mákot termeltek, kik volnának azok, akiknek 10.000 holdja a jövőben kimaradna, és kik volnának azok, akik beleesnének abba a 15.000 holdba, amelyen továbbra is termelhetnek mákot. Amikor látom ezt az igen nagy buzgólkodást ennek az irányított gazdálkodásnak érdekében, azt a nagy sürgést-forgást, amelyet itt gazdák, földbirtokosok és bérlők e körül a Purgly-féle tervezet körül kifejtenek, mindig az a gondolatom támad (Halljuk!), hogy ezek nem mindannyian helyeslik ezt az irányított gazdálkodást, sőt mondták is már nekem a gazdák közül többen, hogy ők nem helyeslik, de félnek attól, hogy ez meg fog valósulni és abbaji reménykednek, hogy azok, akik most ott sürögnek, forognak ennek a tervnek kiérlelése körül, benne lesznek ebben a 15.000 holdban (Derültség.) és majd megkapják a mák termelési engedélyt. (Erdélyi Aladár: Virágzik a mák!) Azzal azonban, hogy kik lesznek benne abban a 10.000 holdban, lamely kimarad, nagyon keveset törődnek. A földmívelésügyi miniszter úr felhozta a cukorrépa és a dohány példáját is. Nem akarok arról beszélni, hogy milyen az irányított dohánytermelés, azokról a rettenetes termelési hibákról, arról a szakértelmetlenségről, amellyel a fajtákat országszerte és vir dékenként kiosztják, de ez nem analóg, mert itt fix átvevő közegek vannak, részben a cukorgyárak, részben az átvevő kincstár személyében, itt tehát fogalmilag a bevetett területek redukálása, kontingentálasa lehetséges; de ahol a szabad piacra kell, hogy az áru kerüljön, mint például a mák, nem tudom, hogyan fogják ennek termelését, megtiltani annak a sok száz vasúti bakternek, annak a sokezer kisgazdának, aki mint egyik kerti veteményét, a mákot is elveti. Talán — ugyanúgy, amint most a tejrendelet foganatosításánál történt — csendőrökkel fogják üldözni azokat, akik kertjükben az irányított gazdálkodást vezetők engedélye nélkül merészkedtek mákot termelni, vagy pedig, amint hallottam, a kivitelnél akarják megfogni és exportra csak az engedélyezett gazdák cikkét fogják bocsátani, ami azután a gyakorlatban arra az eredményre kell, t hogy vezessen, hogy a mákra meg a hagymára és mindenre valami bélyegzőt kell majd alkal-