Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-218

Àz országgyűlés képviselőházának 213. megszavazzon 175 milliót azért, hogy ezzel egyes eladósodott gazdák terheit a nagy közösség vállalja. (Eckhardt Tibor: A költségvetésen a lyukat nagyobbítja!) Erre csak azt akarom mondani, képviselő úr, hogy ez a 10 és 15 mii; lió között levő, majd évek múlva sorra kerülő visszafizetése ennek a kölcsönnek körülbelül félszázalékát teszi ki a nemzeti jövedelemnek és én annak a magyar gazdának a részére, aki két pengőért adja a maga rozsát az egész országban (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.), aki egy pengőért adja a krumpliját és aki véres verejtékkel előteremtett termeivényeivei 4 #tftbiR pénzért élelmezi ezt az országot r (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és tesz lehetővé életstandardokat itt saját életstandardja rovására, joggal követelhetem az egész közösség segítségét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: A vámpolitika megváltozta*•-* tása az első! — Vázsonyi János: A városi lakosság megdöglik közben! — Eckhardt Tibor: Más vámpolitikát, akkor ára is lesz mindennek!) Ami a városi lakosságot illeti, képviselő úr, méltóztassék egyszer falura, vagy egy vidéki városba e menni este 8 és 9 órakor (Jánossy Gábor: Sötétség, sár és hideg szobák!) és méltóztassék megnézni, hogy milyen állapotok vannak ott, és méltóztassék megnézni, hogy milyen különbég van Budapest lakosságának élelmezése és a vidéki lakosság élelmezése között. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől. ~ Györki Imre: Csak uszítson a főváros ellen, mi% niszter úr! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem uszít! Micsoda beszéd ez?) Képviselő úr nak a társa uszított a vidék lakossága ellen, amikor azt mondotta, hogy a gazda kedvéért dögöljön éhen a főváros közönsége. (Vázsonyi János: Nem azt mondottam, csak azt, hogy a városi lakosság közben megdöglik! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Kóródi Katona János: Meg kell nézni, hogy a színházak kikkel vannak tele! — Szabóky Jenő: Bölcsőjük keleten ringott. — Derültség jobbfelől. Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Ezzel a : gazdarendelettel szemben talán az egyes gazdák részéről, akiknek igényeit nem elégíti ki, akiket rettenetes bajaikon nem segít keresztül, jogosnak fogadom el a kritikát. Ezekkel szemben általános szempontokra hivatkozva, talán bebizonyíthatom, hogy ez a gazdarendelet mégis jó. Elismerem az elégedetlenség jogát azok részéről, akiken egyénenként nem segített, amikor azonban egy kormány egy rendeletet hoz, sajnos, ezeket az egyes szempontokat nem veheti figyelembe. A kormány a rendeletet nem alakíthatta az egyes szempontokhoz, sőt nem alakíthatta még a legrosszabb helyzetben levőkhöz sem, mert nem lehetett generális rendeleteket, amelyekért az egész nemzet felelős, ama sajnálatos egyes legrosszabb esetekre szabni, mert ha segítene az egyes legrosszabb eseteken is, akkor más oldalon és más részen olyan igazságtalanságokat, meg nem érdemelt és érdemtelenül juttatott előnyöket jelentene, melyeket az osztó igazság és a nagyközönség érdekei szempontjából képviselnünk nem lehet. De az egész elégületlenség fő forrása Iá gazdarendelettel szemben az, hogy sokan azt hiszik és azt a látszatot akarják sokan felkelteni, hogy a gazdaadósság-rendeleten keresztül az egész magyar gazdasági élet, elsősorban a magyar gazdasági rentabilitás és értékesítési lehetőségek megoldhatók lennének. Sajnos, ez nem így áll, mert bármennyire is mennénk'

Ï« KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ütése lPSê november 23-án, csütörtökön. 183 a kamattal, bármennyire engednők is el a tartozásokat, ezeket a kérdéseket megoldani nem lehet, mert ebben az országban nemcsak az eladósodott, hanem az el nem adósodott gazdák helyzete is olyan súlyos, hogy azokat egyes intézkedésekkel megmenteni nem leihet. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Mi a gazdaadósságok rendezésén keresztül nagy lépéssel mentünk az eladósodott gazdák megmentésére. Ha a különböző, főleg tőlünk független^ körülmények lehetővé tennék, hogy ilyen lépésekkel tudnánk előremenni más kérdésekben is, például az adózás, az iparcikkek ára és a termények értékesítésének kérdésében, akkor — nyugodt lelkiismerettel állíthatom — a magyar gazdaprobléma meg lenne oldva. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. Zaj a balolaaíon.) De, képviselő urak, ezen az egy oldalon megcsinálni mindent nem lehet, mert sem én, sem ez a kormány nem hajlandó olyan intézkedéseket tenni, amelyek, amíg egyrészről segítségeket nyújtanak, másrészről rombolásokat vonnak maguk után. Ez áll az adósságrendezések terén is, mert romboló, durva kézzel hozzányúlni egész pénzügyi konstrukciónkhoz: ez olyan veszélyeket rejt magában, olyan követkeményeket vonhatna maga után, amelyek fokozottabban emelnék a kárnak oldalát, szemben azzal a haszoninal, amit hozott. Azt hiszem, ez a rendelet elment egy bizonyos fokig, ahol ez a veszély ha be is következnék, más intézkedésekkel igyekszik azt enyhíteni. Nagyon jól tudom, hogy az egész országban egy bizonyos hangulat alakult ki, egy frázis cseng végig, hogy ne az állam fizessen, de fizessék meg a bankok. Hát igen t. képviselő urak, válasszunk el két kérdést. En nem vágyok hajlam dó a bankot védeni ós ez a kormány seni érzi hivatásának, hogy a bankokat azon a kereten túl védje, mint amennyiben szükség van arra, hogy a tőkének hű sáfárjai legyenek. De a bankot külön akarom választani a tőke kérdésétől. A tőke és a bank nem ugyanaz a fogalom. A bank tönkremenése csak anynyiban függ össze a tőkével, hogyha egy bank tönkremegy, akkor megmarad a tartozás, amellyel a banknak tartozunk, ellenben az a tőke, amelyet a betevő és a részvényes ott él-r helyezett, megsemmisül. A közgazdasági életi ben hallatlanul súlyos eredményt jelent minden bank bukása, mert a tartozás nem kevesbedik^ az eladósodottak terhe megmarad, az orsMg tőkéjében ellenben niegsemmisülési folyamat állhat elő. A bank lehet hű sáfárja, vagy hűtlen sáfárja a rábízott pénzeknek, lehet drága kezelője, vagy méltányos árakat számító kezelője a pénznek, de szükséges rész ahhoz, hogy á tőke, — amely mindenkié és nem a banké —f az ország közgazdasági életének szolgálatában maradjon. En, igenis, hibákat látok a drága ke

1 zelés oldalán. (Ugyj van! jobbfelől.) Ott. látom a hibákat, hogy azokat a tőkéket, amelyeket a bankok kezelnek,

1 racionalizálással olcsóbban kezelhetnék és olcsóbban bocsáthatnák á közgazdasági életbe. (Ügy van!) Ezt azonban nem à bankok rombolásával, hanem a bank^ élet megtisztításával és konstrukciójának átalakításával lehet elérni. (Farkasfalvi Farkas Géza: A rész vényjogi reform régen kész van! Mért nem méltóztatik vele jönni?) Nagyon örülnék, ha a képviselő úr egyszer megismer-; tetné velem ennek a részvényjogi reformnak tontosabb és életbevágóbb részeit, én magám nem ismerem olyan 3ól ezeket a rendelkezéseket. (Fárkasfálvi Farkas Géza: Pártértékezle27