Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1938 november 22-én, szerdán. 161 Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! (Halljuk Halljuk!) Interpellációim megokolása előtt legyen szabad kitérnem arra, hogy miért intézem ezt .az interpellációmat a miniszterelnök úrhoz akkor, amidőn esetleg az a megjegyzés érhet engem, hogy a közrend fenntartásába vágó kérdésről lévén szó, tulajdonképpen a belügyminiszter úr volna illetékes arra, hogy őt interpelláljam meg ebben a kérdésben. Annak, hogy interpellációmat, tudva és érezve önnek az ellenvetésnek lehetőségét, mégis a miniszterelnök úrhoz intézem, kettős oka van. Az egyik az, hogy itt messzebbmenő tünetekről van szó, mint egy puszta rendzavarásról és a 4 rendőrségnek egy szórványos esetben tanúsított nem eléggé erélyes magatartásáról. Itt egy tervszerű és szervezett izgatásról, lazításról^ a társadalmi rend és a társadalmi béke megbontására irányuló akcióról van szó. Másodszor politikai színezete lévén ennek az akciónak, sőt olyan színezete, mintha el akarna bújni olyan tényezők mögé, akik legalább is közeláUanak a jelenleg kormányon lévő rendszerhez, — az illetők részéről, hangsúlyozom, az illetők részéről, szeretnek ilyen színezetet adni a dolognak —itt politikai természetű dologról van szó, az egész ország politikai békéjéért, társadalmi rendjéért és a politikai természetű megmozdul ás okért, illetve azok megtűréséért vagy megakadályozáziáért mégis csak a kormány feje, aki a kormány politikai vonalvezetését adja meg, lévén felelős, ezért intézem interpellációmat a mi^niszterelnö'k úrhoz. Ezek után legyen szabad igen röviden, az idő rövidségére való tekintettel pontról-pontra vennem, az interpellációmban foglalt kérdéseket és azok megindokolásába belefognom. En a kronologikus, vagyis időrendi sorrendet választottam, az egész botrány lejátszódása időrendjének megfelelően. Meg kell tudniillik mondanom, hogy hetek óta osztogattak egy lázító, izgató tartalmú röpiratot, amelyet felelős kiadóként valami Országos Habsburgellenes Liga nevezetű szervezet szignált.. Ez a röpirat kimeríti többrendbeli bűncselekmény tényálladékát, tudniillik kimeríti a becsületsértés, rágalmazás, osztály ellen való izgatás, felekezet ellen való izgatás stb. tényálladékát. Bár a nyomda, ahol kinyomtatták, meg van itt nevezve, de felelős kiadóként egy olyan liga szerepel, amelynek tudtommal a létezése sincs hivatalosan bejelentve, jóváhagyott alapszabályai nincsenek, sőt még jóváhagyás céljából be sincsenek terjesztve, tehát ez a röpirat végeredményben, a felelős kiadó megnevezése ellenére, teljésen névtelen és felelőtlen tényező kiadványa. Ez az izgató tartalmú röpirat röviden arra szólítja fel azokat, akikhez szól, akikhez «testvér» megszólítással fordul, hogy: «1933 november 20-án, hétfőn este 8 órai kezdettel a pesti Vigadó összes termeiben Habsburg Ottó 21. születésnapján a Karaffák, Basták, Kolloniesok, Heiszlerek, Haynauk és Windischgraetzek le# Mzármazottai, "Rákóczi elárulói ünnepi vacsorát rendeznek!» Magamat nem érzem találva, mert sem Haynautól, sem Karaffától nem származom. (Rassay Károly: Abszolút véletlen ez, kérem! — Derültség.) Tudtommal ezeknek a történelmi nagyságoknak egyetlen leszármazottja sem vett részt ezen a vacsorán, de hát ezzel kezdi a röpirat a felszólítást. Itt arra szólítja fel a «magyar testvéreket» azon a címen, hogy: «Követeljük a törvények megtartását és megtartatását», hogy súlyos törvénysértést kövessenek el, hatoljanak be a vacsora résztvevői közé, csapjanak szét köztük, stb. Nem akarom felolvasni ezt az egész felszólítást, kívánságra mindenkinek, a t. miniszterelnök úrnak és az egész t. Háznak rendelkezésére áll. Itt csak ez a fenyegetés van: «Ott leszünk, hogy méltó módon fogadjuk a hazaárulók seregét. Ott leszünk, mert meg kell mutatnunk azt, hogy ebben az országban a magyarság nélkül sorsa felett határozni nem 'lehet. Aki legitimista, az lázadó a törvény ellen, osztályuralomra törő, hazaáruló és nem magyar.» Megjegyzem, hogy ezek miatt a kijelentések miatt a Griger Miklós barátom vezetése alatt álló nemzeti néppárt nevében a megfelelő bűnvádi feljelentések már megtétettek. Ez azonban, mondom, nem olyan nagyfontosságú dolog. Ilyen piszkolódó és rágalmazó, becsületsértő, izgató nyomtaványokat terjesztettek már máskor is és fognak mindig terjeszteni, de többnyire igen hamar sikerült a nyakukra hágni azoknak, akik izgató vagy lázító röpiratokat terjesztettek, lettek légyen azok kommunista vagy egyéb röpiratok, ott voltak rögtön, elkobozták a nyomtatványokat, azokat, akik terjesztettek, lefogták, ellenük megindult az eljárás és mindig elvették méltó büntetésüket a törvény teljes szigorának igen helyes alkalmazásával. Most azonban zavartalanul terjesztették ezeket, tudtommal senkit sem akadályoztak meg ebben, bár lehetetlen, hogy egy ilyen ezerszámra terjesztett röpiratnak létezéséről a rendőrség, szóval az ország közrendjére felügyelni hivatott hatóság- nem bírt volna tudomással. (Rassay Károly: Az utcán osztogatták!) Részben ennek az izgatásnak, részben pedig gyűléseken kifejtett lazításnak és a közrend ellen való bujtogatásnak köszönhető, hogy amikor tegnapelőtt este, november 20-án este a fővárosi Vigadóban megtartatott II. Ottó örökös király születésnapján ez a vacsora, akkor egy lármázó, körülbelül 200—300 főből álló csoport ott zajosan tüntetni kezdett, abcugolták, gyalázkodó kifejezésekkel fogadtáJk azokat, akik a vacsorára igyekeztek, sőt iparkodtak azoknak a Vigadóba való bejutását megakadályozni. Ez a garázdálkodás odáig fajult, hogy többek között a Vigadó elülső frontjának több üvegajtaja előtt leeresztett vasrolettákat is feszegetni kezdték, hogy ott jussanak be, mert a főbejáraton a rendezőség nem engedte bejutni őket. Itt megtörtént az az eset, hogy egy ilyen vasroló előtt jobbra-balra talán 3—4 lépésre állt egy-egy rendőr s a két rendőr között a vasrolót nyugodtan feszegették, nyugodtan próbálták betörni s a két rendőr csak állt ott és a kisujját sem mozdította, mintha semmi sem történt volna. Amikor azonban fenyegető magatartást kezdtek tanúsítani, a rendezőség telefonhívására a főkapitányságról megérkezett egy riadóautó rendőrökkel megrakva; ezek azután a bejárót valóban szabaddá tették, úgyhogy a vacsorára igyekvők zavartalanul bemehettek. De semmit sem tettek arra, hogy a gyalázkodó kifejezések ordítását megakadályozzák, illetőleg az ordítozókat csendre intsék. Amikor a helyzet ennyire volt, a tüntető csoportnak egy kis része egy hátulsó ajtón mégis behatolt a Vigadó épületébe.^ Feljöttek az első emeletre a konyha melletti lépcsőn, ott egy a székesfőváros tulajdonát képező^ üvegajtót hősi mivoltuk nagyobb dicsőségére betörtek és ott fütyültek, ordítottak befelé gyalázkodó kifejezéseket. Az ajtó azonban be lé24*