Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. áll itt. En azt hiszem, el méltóztatnak hinni, hogy ennek a kisiparos- és kiskereskedőtársadalomnak igazán semmije sincs. Szomorúsággal lehet csak megnézni egy ilyen nyomorult kisiparos műhelyét vagy egy kiskereskedő üzletét. Méltóztassék elhinni nekem, hogy ezek az emberek igazán csak igényeik visszaszorítása mellett, igényeiknek hallatlanul alacsonyra való lefokozása mellett bírnak megélni, azok mellett az igények mellett, amelyeket az utóbbi esztendők nélkülözéseiben szoktak meg, de nem egy polgári standard mellett, hanem jóval az ilyen polgári standardon alul. Ennek teljes mértékben tudatára jutván, a kereskedelmi kormányzat, amelynek jóindulatát nem vonom kétségbe, hiszen a miniszter úr ebbeli felfogását ismerem, olyan akcióval jön ide az ország elé, amelynél az is mindegy, hogy <ékonysági akció-e, mert ha jótékonysági akció ez a 120.000 pengő a magyar kisiparosés kiskereskedőtársadalom részére, akkor azt kell mondanom, hogy kevés, mert Magyarországon 400.000 polgári család részére 120.000 pengővel nem lehet jótékonyságot gyakorolni. Keveselnem kell ezt az összeget, ha kiszámítom, hogy mennyi jut belőle egy-egy család részére. Ma már az a szituáció, — ha nem is lehet azt mondani, hogy minden kisiparos és kiskereskedő rászorul a jótékonysági akcióra, mert hiszen az tényleg demagógia volna — mégis a tényleges helyzet az, hogy Magyarország kisiparosainak és kiskereskedőinek legalább is fele olyan szituációban van, hogy ha rendes keretek között kölcsönt akarna felvenni egy bankban, nem adnának neki semmit. Elismerem, hogy nemcsak akkor nem kap pénzt a kölcsönkérő, ha éppen kisiparos vagy kiskereskedő, hanem ha valakinek pl. négyemeletes háza van Budapesten és szüksége van 10.000 pengőre, szintén nem .kap pénzt. Ha van valakinek Magyarországon tehermentes birtoka és erre akar pénzt felvenni, erre sem kap kölcsönt. (Szeder Ferenc: Nem úgy van! Itt van a káté, ebben az van, hogy a hiteléletet most már rendbehozták!) Csakhogy a káté alapján nem tudunk élni. A kátéban benne lehet, de a kátéra nem adnak hitelt. (Szeder Ferenc: En pedigaz után indulok! A nemzeti egység kormánya így csinálta, felélénkítette a hiteléletet.) T. Ház! Nem akarok e felett a 120.000 pengő felett gúnyolódni, nem akarom ezt sem alamizsnának, sem pedig jótékonysági akciónak nevezni. Nem nevezhetem ugyanis jótékonysági akciónak, mert egyáltalában akciónak sem igen nevezhető ez, akkor, amikor Újpest városában, ahol 5000 kisiparos és kiskereskedő van, összesen 3500 pengő jut erre a célra, a városnak joga van azonkívül ehhez még további 3500 pengőt is hozzáadni. Kispesten 1900 pengőre rúg 0-d7. eÉ&sz akció & ezt az összeget — úgy hiszem — 2500 kisiparos és kiskereskedő kapja meg, Pesterzsébeten pedig 3000 kisiparos és kiskereskedő számára csak 2500 pengőt adtak. Erre a községek a maguk részéről azzal az ígérettel felelnek:, hogy ők is fognak pénzt adni: az t egyik ad 20.000, a másik 30.000 pengőt, csak adjon a t. kormány is. A t. kormányzat talán azt mondhatja, hogy ez a pénz. amelynek fedezete egyedül a becsület és a feleség aláírása, arra szolgál csak, hogy ha valaki munkát kap, tudjon magának a munkára egy kis anyagot is vásárolni. Csakhogy nem minden emher kaphat anyagra pénzt, mert ha példának okáért csak 50.000 pengőt veszünk is alapul, méltóztassanak kiszámítani, hogy még abban a községben is, amely máa*-nagyon KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XYin. lése 1933 november 22-én, szerdán. 151 «ok pénzt kap, mondjuk 7000 pengőt, hány embernek lehet ilyen akciós 50 pengőt juttatni. Már az előbbi interpellációmban mondottam, hogy távol áll tőlem annak a gondolata, hogy én a gazdáktól bármit is sajnálok, de mi baj lett volna, ha a t. kormány azt mondotta volna, hogy a gazdáknak adtam 170 millió pengőt, tehát nem arányosan ugyan, de mégis-adtam volna ennek a kis akciónak részére az iparnak és kereskedelemnek nem tíz százalékot, tehát nem tizenhét millió pengőt, hanem mondjuk csaJk — alig merem hangosan kiimondani, mert .szégyellem — ennek a pénznek egy-két százalékát. Már akkor, ha csak ennek a pénznek 1%-át adták volna, 1*7 millió pengő jött volna ki. De ez a pénz, amelyet az ipar és kereskedelem kapott, a gazdák részére adott 170 millió pengőnek nem egészen egy ezireléke. Méltóztassék megbocsátani, én nagyon jól tudom azt, hogy Magyarországon nincs olyan pénz, amit fel ne vennének. Akármilyen kevés, mindig akad a pénznek gazdája, tehát lesz gazdájuk ezzeknek a 20 pengőknek, ezeknek a 30 és 50 pengőknek is; ellenben méltóztassék elhinni, van valami esztétikai hibája ennek az egész akciónak és ez az esztétikai hibája az, hogy együtt jött ki a gazda javaslattal, az, hogy amikor az egyik oldalon 170 millió pengőt adnak a gazdák egy részének, ugyanakkor a másik oldalon 120.000 pengőt adnak az egész kereskedelem és ipar megsegítésére. Én a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól egyet kérek itt ma este. Elsősorban mondja meg pénzügyminiszter kolléga jánalk, aki nem volt itt az előbb, amikor én kérelmemet előterjesztettem: az, hogy a zászlók alatt megjelentek az iparosvezérek, nem jelenti azt, hogy az iparosok is meg jelentek és ha már megjelentek az iparos vezérek és az iparosok is, akkor ez nem jelenti azt, hogy róhilk! egyáltalában nem kell tudomást venni, hanem igenis

% azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek kérését teljesíteni Ikell, ezt a hasznos, dolgozó, becsületes, munkás, polgári társadalmi rendet nem 120.000 pengővel kell megsegíteni. Minthogy a miniszter lírnak tudomása vjan arról, amit én itt a Ház előtt most megmondhatok, hogy a városofo hajlandók áldozni, az egyik

1 20.000 pengőt, a másik 30.000 pengőt. Budapest pedig 50.000 pengőt adni ennek az akciónak céljaira és többet is hajlandóik! adni, fedezetet is találnak, erre költségvetésükben, a községek lakossága hozzá atoar járulni a maga a dó fill éréivel iparos és kereskedő testvéreinek fel segítéséhez, kérem, méltóztassék a t. ikereskedelemügyi miniszter úrnak, aki, remélem, nem ellensége a kereskedelemnek, a t. kormánynál intézkedni és a t. kormánynak megmondani, hogy adjunk hát valamit ezeknek a szegény, nyomorult embereknek, akiknek az ToíHsz. akciója olyan nagy mértékben befagyott, akiknek a fővárosi Kisipari Hitelintézetnél is bizony ma nagyon kevés pénzt lehet kaoniok. Szélesíteni kell. t. miniszter úr, ezt az akciót! Ez a kis 120.000 pengőcske nem egyéb, mint talán, mondjuk- az a forrás, amely forrásból később a nagy Duna-folyam ered. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezért kérem a t. miniszter urat, hogv méltóztassék ebből a forrásocskából egy hatalmas, komoly akciót fakasztani. Elnök; A (kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi mi- niszter: T. Képviselőház! Ami a képviselő-úr 23