Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

152 Az országgyűlés képviselőházának 217, nak azt a kérdését illeti, hogy hajlandó vaj gyok-e a Képviselőházat a szóban lévő akció tekintetében tájékoztatni, a kért tájékoztatást szívesen megadom. Ez az akció nem a kereskedelmi és kisipari hitel kérdése. A kisipari hitel szerve a fővárosban a Kisipari Hitelintézet, amely általános elismerésnek örvend és tényleg a legteljesebb megelégedésre teljesíti kötelességét, az orsizágra vonatkozólag pedig az löksz, a kisipari hitel szerve, amely, sajnos, meglehetősen nehéz helyzetbe került. Nem, akarom kutatni az okokat, hogy miért, de köztudomású az, hogy ott igen lényeges összeg, talán tízmillió pengőt meghaladó összeg az, amely mint veszteség mutatkozik. (Ügy van! jobb felől.) Örömmel kell azonban megállapítanom, hogy ez a veszteség nem a szorosan vett hitelakció keretétben keletkezett, hanem az úgynevezett szakipari szövetkezetek akciójával kapcsolatos. Ha tehát a kisipari hitelt ismét meg akarjuk élénkíteni, akkor az löksz, kérdését kell rendeznünk: a legsürgősebben és ez meg is fog történni. (Helyeslés a Jobboldalon.) Döntenünk kell afelett, hogy az löksz, fennmaradjon-e, vagy nem, de mindenképpen biztosítanunk kell, hogy akár ez alatt az elnevezés más elnevezés alatt legyen a kisiparosságnak a vidékre nézve is egy szerve, amely az adott viszonyok közt meglévő lehetőségek határáig a kisipari hiteit kielégíti. Amiről itt szó van, az nem ebbe a keretbe tartozik. Ennek a története a következő. A kisiparosság köréből és különösen az őket képviselő kereskedelmi- és iparkamarák köréből a nyár elején, vagy még régebben egy eszmével fordultak hozzám, amelyet ismételten megbeszéltem a kisiparosokkal és a kamarákkal is az úgynevezett kamarai napokon. Miután, ugyanis a kisipari hitel keretében esak az kaphat hitelt, akinek bankszerű fedezete van, akinek pedig bankszerű fedezete nines, az, hitelhez egyáltalában nem juthat, továbbá miután van számos kisiparos, aki bankszerű fedezetet adni nem tud, de pár pengőre, 50—100—150—200 pengőre volna szüksége, hogy a megrendelt munkához szükséges nyersanyagot megvegye, vagy a kiskereskedőnek, hogy valami portékát az ő kis üzletébe besizerezhessen, szintén szüksége van pár pengőre, segítene kellene olyanmódon, hogy ne ajándékba, hanem hitelbe mégis bizonyos kis összeget kapjon, amelynek visszafizetését az illető egyéni becsülete biztosítja. Ajánlották, hogy tegyek ebben az irányban egy kis összeggel egyszer próbát. Vagy elveszik a pénz s akkor a kísérlet sikertelennek bizonyult, vagy nem vész el és akkor ezen az alapon szélesebb ilyen akciót lehet majd kifejteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezzel iszemiben nagyon jól tudtam az ellenvetéseket: hogy egy ilyen majdnem ajándékszerű kísérletre az állam mai, helyzetében nincs pénzünk, hogy azt a kisiparos! nem fogja viszszafizetni és ennélfogva ennek az egész (akciónak terve halvaszületett. Az én tapasztalatom, az volt. hogy igenis jól kiválasztott ilyen kisiparosok az ő becsületszavukkal több hitelfedezetet tudnak nyújtani, mint talán a bankfedezet. Ismerem a kisiparos-társadalmat nagyon közelről és bár megértem, hogy Fábián képviselő úr ezeket a panaszokat állandóan újra és újra felhozza, gondolván, hogy szükség van erre, abból a szempontból, hogy ezeket megismerjem és a kormány ezeket a dolgokat át- j érezve, a lehetőség határain belül segítsen, eb- i bői a szempontból megnyugtathatom a képviselő ! ülése 1933 november 22-én, szerdán. urat, hogy erre szükség nincs, mert mi ismerjük a panaszokat és mi igenis együtt érezünk a kisiparossággal. Ebből az együttérzésből faj kad, hogy én tudva, hogy ez az interpelláció valaki részéről itt el fog hangozni, tudva, hogy naivitásnak fogják ennek az egész akciónak kezdeményezését tekinteni, tudva, hogy azt fogják mondani, hogy 400.000, vagy nem tudom mennyi kisiparos családnak nem tudunk párszázezer pengővel igazán segítséget nyújtani, mindezt előre tudva, nem azt az utat választottam, amely rendkívül kényelmes, különösen kormány férfinak, hogy t. i. ne csináljak semmit, akkor nincs baj, iákkor nem kapok kritikát, hanem igenis kísérletet akartam tenni és % ezért a kísérletért felemelt fővel vállalom a konzekvenciát. (Helyeslés a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mit nem vállalnak!) Miről volt szó? Mi votlit a konkrét elgondolás

1

? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni. Arról volt szó, hogy vannak vidéki városok, amelyek maguk érzik, ihogy kisiparosaikon, kiskereskedőiken segíteniük kell és néhányezer pengőt megszavaztak és ilyenformán hitelbe adtak és vissza is jött a pénz legnagyobb része, mint például Győrött, Debrecenben. Valahogy meg kellene beszélnünk a városokkal, 'hogy adjanak bizonyos összeget és akkor talán meg lehet indítani ezt az akciót. Azért gondoltam el úgy, hogy adok bizonyos szerény összeget, amelyre, megmondom őszintén, nem volt fedezetem, s amelyet egy más célra megszavazott költségvetési tételből vettem el csak azért, hogy megpróbálihassam az akciót. Abból indultam ki, hogy bizonyos összeget fogok erre kihasítani — nagy örömmel h ásítottam volna ki nagyobbat is, de nem volt módomban, mert csak egy kísérletről van szó, ismétlem — és ugyanakkora öszszeget adjanak a városok is. En tehát nem a városoknál kezdtem, hanem magam kezdtem meg, mondván, hogy éhhez az összeghez adjatok ugyanakkora összeget. Az akciót néhány városra, 5—8—10 városra akartam szorítani. Erre jötték a panaszok tömegével, hogy minden megyei és törvényhatóságig városnak és még a 15.000 lakoson felüli községeknek is adjunk. Ereztem, hogy ezzel atomizálódik az öszszeg, de természetesen nem tudtam ezeknek a (kívánságoknak ellenállni és ezért osztódott fel apróbb részekre az összeg. Hogy az egyes városokra mennyi jut, azt a statisztika rideg adatai adják meg, tudniillik a Statisztikai Hivatal megállapítása szerint ahány ilyen érdekelt van egy-egy városban, ennek arányában osztjuk szét ezt az összeget. Hogy az _ egyes városokra, illetőleg községekre mennyi jut, az ezen a lapon fel van tüntetve; szívesen rendelkezésére bocsátom a képviselő úrnak; a^it ' % szem, nem Ikell itt részleteznem. i Amikor az akció ilyen módon megindult, megjelentek, ugyebár, a kifogások, .amelyeknek a képviselő úr is hangot adott. Az, én meggyőződésem az, ha egy városban — hogy azt a példát idézzem, amelyre méltóztatott hivat-» kőzni — az állam 2D00 pengőt kiutalt, és az a város, — mert ez az előfeltétel — legalább ugyanannyit, tehát 2000 pengőt ad és — hogy a képviselő úr példájánál anaradjak — a leginkább rászorultaknak jut fejenként 50 pengő hitel: akkor 80 ember mégis hitelhez jutottMost két eset lehetséges. Vagy vissza fog térülni ez a pénz és akkor folytatjuk és amenynyire csak lehetséges, kiterjesztjük az akciót, y agy pedig nem fog visszatérüini a pénz és