Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-217
144 Az országgyűlés képviselőházának 217 amelyet a képviselő úr szeretne meghozni. (Zaj. — Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök: Kérem Szeder képviselő urat, ne zavarja a miniszter urat. (Szeder Ferenc: Dehogy zavarom! Sőt útba akarom igazítani!) Szeder képviselő urat rendreutasítom! Kállay Miklós f öldmívelésügyi miniszter: Az én tej rendeletem egy ilyen földreform-gondolatot foglal magában, az én tej rendeletem az egyetemes szempontokat foglalja magában, mert én a sok embernek, a kisembernek, NagyMagyarország küszködő gazdáinak és termelőinek tej rendeletét alkottam meg azon az alapon, amelyet elődeim lefektettek, s ezt fejlesztettem tovább ebben az irányban. (Meskó Zoltán: Benne Van Ivády is! Most már látom! — Zaj.) Mindig azt a vádat emelik azokról a padokról velem szemben, hogy ez a nagybirtokosok érdekében van. A képviselő úrnak, mint lelkiismeretes országgyűlési képviselőnek, kötelessége megnézni a statisztikát, hogy Budapest ellátásában mennyivel vettek részt a pestkör nyéki nagybirtokosok a rendelet meghozatala előtt, és mennyivel vettek részt azután. Jóval kevesebb, összehasonlíthatatlanul kisebb meny nyiséget szállítanak — és szállítottak az eredeti rendelet szerint is már — a nagybirtokosok, mint a szabadforgalom idején. A szabadforgalom teljesen kiszolgáltatta Budapestet a környező nagybirtokosoknak. (Propper Sándor: Mégis olcsóbb volt a tej!) Nem volt olcsóbb? (Szeder Ferenc: Olcsóbb volt, mi tudjuk! En itt lakpm!) Méltóztatnak ismerni két-három héttel ezelőtt megjelent rendeletemet, amellyel 41 budapestkörnyéki nagybirtokos tejkontingensét csaknem kétharmadával csökkentettem. Ha némileg indokolható vádat hallhatnék valahol, azoknak a részéről kellene hallanom, azoknak a virágzó gazdaságoknak részéről, amelyeket ettől a termeléstől megfosztottam. Az így nyert mennyiséget a kisemberek között osztom ki, s elsősorban a pestkörnyékiek között szándékozom kiosztani, azért, hogy ezen a téren is reformot csináljak és szélesebb rétegek részére juttassam Budapest tejellátását. Hát képviselő úr, lehet engem vádolni mindennel, de éppen az ellenkezőjét állítani annak, ami tény, amit én rendeletemmel bebizonyítottam, — nem tudom, hogy ez hogyan fér össze azzal a lelkiismeretességgel, amelyet mindnyájan megkívánunk attól, aki az ország színe előtt felszólal. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Lehet véleménykülönbség közöttünk, lehet, hogy némely dolgokban önöknek van igazuk, de a tényekkel szembeszállani magyar országgyűlési képviselőnek nem szabad. (Helyesles és taps jóbbfelől.) Az egész tej rendeletemnek > intenciója az, hogy fokozatosan, éspedig minél szélesebb körben, a kisemberek kezébe juttassam Budapest tejellátását. Ezek a kisemberek két csoportra oszlanak. Az egyik a budapestkörnyéki kisemberekből áll, akiknek a kérdése most tulajdonképpen aktuális, a másik csoportba pedig az ország nagy, széles perifériájának termelői tartoznak. Ami a budapestkörnyékieket illeti, a gazdák, a tejtermelők semmivel sem jutnak hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenben eddig voltak, sőt lényegesen és feltétlenül jobb helyzetbe kerülnek. (Mozgás a baloldalon.) Igenis képviselő urak, ezek tények és számok. Budapest környékének előző rendeletem szerint, amelyet méltóztattak tudomásulvenni, 29.000 liter tej napi behozatalára volt kontingense. Ennyire kaptak közvetlen behozatalra engedélyt az első rendelet szerint a budapestkörnyéki gazdák, ök . ülése 19SS november • 22-én, szerdán. körülbelül 120.000 liter tejet termelnek, amelyből többet nem tudtak legalábbis legálisan Budapestre behozni, később mégegyszer ennyit; a 120.000 liternek felét — mondjuk — illegálisan hozták Jpe. En most ebben a rendeletemben kötelezettséget vállaltam arra, hogy az egész tejmennyiséget átveszem tőlük, nem ipari tejáron, hanem Soroksáron pl. közvetlenül 16*5 filléres áron, azon az áron, amelyet ők a tejnek csak egy kis részéért kaptak eddig a milimáriktól. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Egyesek kaptak ugyan 18 filléres árat, de > a nagy tömeg még a 16'5 filléres tejárat sem kapta meg tejmennyiségének feléért sem. En kötelezettséget vállaltam arra, ki is hirdettem, hogy az egész tejmennyiséget, bármennyit, amennyit beszolgáltatnak a gyüjtőtelepekre, 16*5 filléres áron átveszem. Hát kérdem én az ország gazdaközönségét, hogy 16'5 filléres áron ott helyben beadva, minden költség nélkül, nem bő honorálása-e ez annak a munkának, amely bele van fektetve? (Jánossy Gábor: Az én gazdáim 8 fillérért vesztegetik!) A termelők, a budapestkörnyéki termelők sokkal jobb, feltétlenül jobb helyzetbe kerülnek, mint amilyenben eddig voltak. Benitenciát, lázongást gazdasági kérdések elintézésénél figyelembe nem vehetek és nem is fogok venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon ) Határozottan sérelem éri bizonyos vonatkozásban azokat a közvetítő kezeket, amelyek a gazdától eljuttatták a tejet Budapest fogyasztó közönségéhez. Ezeket köznyelven milimáriknak lehet nevezni. 6—700 ilyen professzionista milimári van, akiknek megélhetése ekképpen tényleg érintetik. Méltóztassanak képviselő urak megkérdezni az 5000 budapesti fűszerkeresdőt, akik polgárok ebben a városban, akik adót fizetnek, üzlethelyiséget tartanak fenn és kínlódnak, akik minden héten deputációban vannak nálam és azt kérdik: miképpen jövünk mi, legális pesti kereskedők, akik budapesti polgárok vagyunk, ahhoz, hogy néhány száz kofa miatt elveszítsük ezt az üzletágat? Ha tehát én a kereskedői, a közvetítői szempontot figyelembe veszem, méltóztaslsauak megengedni, hogy én a helyes, a demokratikusabb, a szerencsésebb állásponton vagyok, amikor 5000 fűszerkeresikedő polgárnak az érdekeit védem, mintha annak a néhány közvetítőnek érdekét védem, aki más foglalkozásból is meg tudna élni. De tovább mentem ennél: ezeket kártalanítani voltam hajlandó. Nem a kartell kártalanítja ezeket; csak nagynehezen Ikényszerítettem a tej vállalatokat arra, hogy szintén hozzájáruljanak ehhez. A . gazdák fizetik ennek a (kártalanításnak a java v részét, mert az ő érdekeik védelméről van szó. Már most tehát én ezeknek fizetek egy összeget. Van például egy község, ahol a milimáriknak összesen 110.000 pengő (kártalanítást ajánlottam fel. Bocsánatot kérek, hány száz köz- y ség van Magyarországon, amely boldog lenne, ha egész lakosságának 110.000 pengőt ajánlanék fel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Milyen nagy összeg ez Magyarország vergődő és kínlódó ezer és ezer községében, nem egy kis töredéknek, néhányszáz embernek kártalanítására! Az egész község egy évi keresetét megváltanék azzal, ha 110.000 pengőt ajánlnánk fel neki. Ez igen lojális ajánlat, ezen akár földet vehetnek, akár boltot nyithatnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.)
