Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. Ami'kor azonban nagy, egyetemes érdekek védelméről van szó, akkor nem tehetem meg, hogy egy ilyen kis töredéket — még hogyha jogos is az ö egyéni panaszuk — figyelemben részesítsek. A képviselő úrnak a maga szocia lista elgondolásában sohasem lebegett szeme előtt, hogy egyes kis érdekeik védelmét szembehelyezze az ön által elképzelt nagy közösség védelmével, hanem mindig azt mondotta, hogy igenis, a nagy közösség érdekeivel szemben feltétlenül deferálni kell a kisebbségnek, a töredéknek, a magánérdeknek. Az igen t. képviselő úr állandóan tejkartellelkről beszélt. Méltóztassék tudomásai venni, hogy Magyarországon a tejrendelet folytán a tejtermelőknek, a gazdáknak van egy kartellje, amely ikartellben az egyik szervet a tej vállalatok képezik, amelyeknek azonban semmiféle szabad joguk nincs, tehát a kartell kritériumát teljesen nélkülözik. Ahol a miniszter állapítja meg, hogy mennyiért adhatják a tejet, ott a minisztert lehet kritizálni azért, mert rosszul állapítja meg ezelket az árakat. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. — Gál Jenő: Erről van szó!) Erről lehet beszélni, de tejkartellről beszélni, hogy belekapaszkodjunk a^ publikum előtt a kartelí népszerűtlen kifejezésébe és ezzel izgassunk, semmiképpen sem lehet. Minden inkább lehet kartell. Ha például három ikeres&edő az ón tiszántúli gazdámtól 50 fillérért káposztát vesz át a vasúti állomáson, az is inkább kartellszerű jelenség, mint EU tejvállalatok működése. (Szeder Ferenc: Halljunk az árról valamit!) Mindjárt rá fogok térni. (Szeder Ferenc: Ha 32 fillérért adják a tejet, akkor az drága! — (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, Szeder képviselő úr! Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Fitz képviselő úr interpellációjában egyszer — ne haragudjék ezért — elszólta magát. Azt mondotta ugyanis, hogy Pestkörnyéke tíz éve űzi ezt az iparágat. Bocsánatot kérek, itt van egy punctum saliens: a tehéntartás nem iparág. Ez ellen, mi gazdáik titlakozunk, mert ez a mezőgazdasági üzemnek egy kiegészítő része. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt a pestkörnyéki községet, amelyben 1800 tehén és 16 borjú van, nem tudom kizárólag mint mezőgazdasági tényezőt nézni, hanem ez a tehenészet éppen olyan iparág, mintha egy sörgyár vagy szeszgyár itt Budapesten egy 1800 főnyi tehenészetet állítana fel, természetesen azzal a méltánylandó különbséggel, hogy ott nagytömegű kisember megélhetéséről van szó. De ebbe a kérdésbe nem is akarok belemenni, csak azt kérdezem, tudja-e a képviselő úr, hogy nekem jogom volna elrendelni, hogy ez a község azonnal 80 darab bikát vásároljon ehhez az 1800 tehénhez. {Derültség. — «% Farkas Elemér: Csak három darab bikája van!) Nincs egyetlenegy bikája sem a községnek, nekem tehát törvényes jogom lenne 80 darab bika vásárlását elrendelni. (Propper Sándor: Gyerünk a bikákkal! — Meskó Zoltán: Akkoir is a tehenek járnának jól! — Derültség.) Lehet, hogy ez humoros dolog egyeseknek, de nem humoros dolog azoknak a tenyésztő magyar gazdáknak a Dunántúlon ... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: .,. aokik szeretnék a bikájukat eladni és nem lenne humoros ezeknek a községeknek, ha kényszeri teném őket arra, hogy ezeket a bikákat beszerezzék. Ezek lefejő tehenészetek, üzleti vállalkozások és én mégis teljes mértékben méltá'iïêse 1933 november 22-én, èzerâân. 145 nyelőm azt, hogy a pestkörnyéki lakosságnak elsősorban van joga arra, hogy a pesti piacra reflektáljon és ezt méltányolom azzal, hogy mégegyszer olyan magas árat adok nekik, mint a távolabbi perifériák tejéért és az egész tejkészletüket átveszem. Ami már most a tej árát illeti, (Halljuk! Halljuk!) feltétlenül helyeslem azt a minden oldalról felbukkanó óhajt, amelynek — megïnondhatom itt a nyilvánosság előtt — magam voltam az első felvetője, hogy a mai lement árviszonyok mellett, a mai lecsökkent életstandard mellett nem lehetséges Budapesten a mai tejárakat fenntartani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Szeder Ferenc: Gyerünk le a tejáraikkal!) De nekem fix árakra van szükségem Budapesten, hogy ehhez alkalmazzam az egész országban a tej kérdést. Nekem stabil árakra van szükségem és most dolgozom t egy konstrukción, amely a budapesti tejárak lényeges olcsóbbítását teszi lehetővé. De ennek feltétele az, hogy ezek a betörőtejek megszűnjenek, mert addig, amíg alákínálások lesznek a fix árral szemhen, addig nekem teljesen lehetetlen az ország állattenyésztését és tejtermelését biztosítanom. Igenis, nagyon hamar elő akarok jönni ezzel az új konstrukcióval, amellyel Budapest fogyasztóközönségének ^olcsóbb tejet biztosítunk, de mondom, ennek előfeltétele az, hogy ez a rendelet keresztül vi tessék. Budapest környéke sem gondolkozik helyesen, ha azt hiszi, hogy ha most szabadjára maradna itt az alákínálás lehetősége, ez a tejtermelés érdekében állana. (Kabók Lajos: Éljen a tejkartell! Miért nem tetszik ezt mondani? — Zaj. — Elnök csenget. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kabók Lajos: Hát a felülkövetelés semmi'?) Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Kérem a képviselő uraikat, méltóztassanak talán idefigyelni, hogy ezeket a kérdéseket, amelyeknél hosszasabban időzök, megértsék. (Farkas István: Méltóztassék talán leszállni a tejárakkal!) Éppen arról beszéltem, t. képviselő úr, hogy le fogom szállítani. Bécsben a szociáldemokratapárt intézi ezeket a kérdéseket és ott mégis 47 groschen a tej ára, pedig Ausztria még inkább tejtermelő ország, mint mii vagyunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Rosszul méltóztatik tudni!) Ezt csak éppen megemlítettem. Egész Európában, ha a minőséget is tekintjük, a legolcsóbb tejárak Budapesten vannak. Le akarom szállítani a tejárat, de ennek előfeltételeit meg kell teremteni. Ha a képviselő urak foglalkoztak volna a dologgal, látnák, hogy ez előtt a tejrendelet előtt sem volt olcsóbb a tej Budapesten. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nem!) Méltóztassanak odatelefonálni az önök fogyasztási szövetkezetébe és megkérdezni, hogy mennyi ért adták a tejet, mert én odatelefonáltam és ennek a szövetkezetnek az adataival dolgozom. (Györki Imre: Azelőtt olcsóbb volt!) Méltóztassanak önök a saját szövetkezetüket megkérdezni. (Meskó Zoltán: Vörös tej! —- Derültség.) De rossz politikát csinál Pest környéke is, inert ez az alákinálás, amely megindulna szabad tejfongalom esetén, Pestkörnyék árait is teljesen aláaknázná. A pestkörnyékiek nem tudják azt, hogy ma tízszer annyi tejet termelnek, mint ezelőtt tíz évvel, amikor a pestkörnyéki tej még szórványos jelenség volt Budapest tejellátásában, s teljesen a nagy uradalmak szállították a tejet. A tej rendelet óta fej22*
