Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. ről abban konkludál, abban voliiJ összefoglalható, bogy a földmívelésügyi miniszter úr állapítsa meg. — az ő szavában bízni fog a gazdatársadalom, — bogy mennyi az a kontingens, amelyet fogyasztási vagy ipari tejnek át fognak venni, mert súlyos aggodalmak vannak a tekintetben, bogy ma tíz, holnap busz, ments Isten, idővel barminc vagy nagyobb százalék lesz az ipari tej, és ebben az esetben olyan árzuhanás áll be a 6 filléres ipari tej és a — tegyük fel — 16 filléres fogyasztási tej között, bogy végeredményben talán 12 fillér körül fognak találkozni. Tekintve, bogy ezek az emberek első osztályú földadót fizetnek, tekintve, bogy ezek az emberek súlyos terheket viselnek magával a tejjel, de magával az egész gazdaságukkal kapcsolatban is, érthető súlyos aggodalmuk, hogy kénytelenek lesznek eladni tehenüket. Hogy mivel fognak azután foglalkozni, azt nem tudom. Állapítsa meg a földmívelésügyi miniszter úr nyugodtabban, és azt merem gondolni, hogy a községek lakossága, termelőtársadalma megnyugvással fogja tudomásul venni ~ ezirányban tett intézkedéseit, mert akkor látni fogja a helyzetet, számolni fog tudni a jövőre nézve. Mert ezek már megvették az évi takarmányukat és nem tudják, hogy a jövőben merre fog kialakulni a helyzet. (Gál Jenő: A miniszter úr jóhiszemű, a kartell rosszhiszemű! — Meskó Zoltán: A fogyasztó meg buta, hogy tűri! — Farkas Elemér: A termelők, a gazdaságok menjenek tönkrej — Elnök csenget.) A ^ második kéréseim az, hogy ha már a milimárik munkaalkalombiztosítása nem sikerülne, pedig ez volna a, casus t optativus pro primo, akkor talán a vámoknál lehetne felállítani a tejgyüjtő-állomásokat, nem szövetkezetáket, mert — sajnos — ez a népünlk az ilyen hirtelen rátett szövetkezetekben nem sok örömet és reményt lát. Ha azt vesszük, amit már számtalanszor megállapítottunk, hogy 16 fillér a tej átvételi ára és a tej kartell szerint 7 fillér a rezsiköltség, és a fogyasztó 32 fillérért issza meg a tejet, akkor minden ember, aki számolni tud, meg tudja állapítani, hogy 23.000 liter tejnél napi 9'9 vagy pedig 8*9 fillér differencia napi 2300 pengő körüli összeget tesz ki. Ha azután ezt az összeget egyszer 365 nappal megszorozzuk, kijön évi 800.000 pengő, évi haszon, amit csak a ma nem szállított 23.000 liter tejkontingens jelent a forgalomban a ikartellnek. Hogy ez országosan mit jelent a kartellnek, azt nem tudom, mert ez felsőbb matézis dolga, abban még — sajnos — kiképzésem nagyon gyönge. Csak azt tudnám megállapítani, hogy a kartell, a tejszövetkezet is fogja meg a ceruzáját, fordítsa meg, lássa be az igazságot és ne próbálja ennek a kérdésnek ^ végrehajtását a végletekig forszírozni. Meg vagyok róla győződve, hogyha a miníiszter úr a kontingens megállapítását kimondja, ha a miniszter úr a milimárik további munkalehetőségét a rendelet ellenére is olyan komoly formában biztosítja, hogy azután ne lehessen * máról J holnapra elbocsátani azt, akit ma felvesznek, (Meskó Zoltán: Nem a milimárikról yan szó!) ha a kontingentálást így országos átlagban megállapítja és egyben megállapítja azt is, hogy mekkora az a mennyiség községenként^ amelyet ipari, és mekkora, amelyet fogyasztási tejnek fognak átvenni, akkor ezen a téren megnyugvást lehet teremteni, mert előre bocsátani: vannak ennek a^ rendeletnek olyan intézkedései, amelyek talán országos átlagban és országos szempontból tényleg a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1933 november 22-én, szerdán. 143 nemzet egyetemes érdekeit szolgálják. (Fábián Béla: Éljen! Éljen!) Mindjárt befejezem. Maga Soroksár község például, amelynek 14-000 lakosa van, 385.000 pengő adót fizetett már be ennek a naptári évnek folyamán. (Gál Jenő: Annyit tejelt!) Ezek az emberek, akik Pestkörnyékén élnek, amikor látniuk kell, hogy itt burgonya-, tej-, jég- és mindenféle kartellirozás, szövetkezés, vagy bárminek nevezzük, állandóan fenyegeti az ő évszázados, vagy évtizedes termelési rendszerüket, természetszerűen nyugtalanok és attól félnek, hogy a ma virágzó község legközelebb, ha elveszik tőle a termelés lehetőségét, a terhek pedig mindig nagyobbak lesznek, elszegényedik és szomorú sornak néz elébe. (Meskó Zoltán: Egész biztos, Soroksár tönkremegy!) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Csodálom az igen t. Ház türelmét, hogy ezzel a tejkérdéssel ennyiszer hajlandó foglalkozni. (Meskó Zoltán: Az elején vagyunk még csak!) Nekem kötelességem, hogy a képviselő uraknak itt elhangzó felszólalásait türelemmel hallgassam meg, de vegyék figyelembe az igen t. képviselő urak, hogy ők teljes jóhiszeműségük ellenére az egész kérdésnek mindig csak egy-egy partikuláris, egy-egy kiskis részéről vannak tájékozva. A képviselő urakat felkeresik azok az érdekeltek, akik egy rendelet folytán sérelmet szenvedtek, de már saját kerületükben sem keresik fel azok, akiknek jó ez a rendelet. Mindig csak azok egyéni sérelmeinek hangját hallják meg, akik sértettségüknél fogva természetesen igyekeznek hangot adni panaszaiknak, igyekeznek a képviselő urak jóhiszeműségén és — ne méltóztassanak rossznéven venni — bizonyosfokú tájékozatlanságán keresztül ezt a kérdést egy nagyobb plénum elé hozni. Énhozzám azonban nem egyes kerületeknek és nem egyes kis gócpontoknak panaszai jutnak el; énhozzám befutnak az egész ország^ panaszai s befutnak a tájékoztatások az ország minden részéből. En, amikor a tejkérdéssel foglalkozom, nem láthatom magam előtt kizárólag Pestkörnyék kérdését, nem láthatom, csak a távoli perifériák kérdését, nem láthatom csak a fogyasztót, nem láthatom csak a termelőt; énnekem az összes szempontokat össze kell egyeztetnem, hogy olyan rendeleteket hozzak, olyan állapotokat teremtsek, amelyekből az egész nagy egyetemnek, az egész nagy közösségnek haszna van. S nem tehető egy intézkedés sem — sem a tej terén, de más vonatkozásban sem — ebben az országban, ha mindig csak a partikuláris szempontot fogjuk tekinteni, mert tényleg egy miniszter, de ez a Ház is csak úgy alkothat nagyot és hasznosat, ha túlteszi magát minden egyéni, kerületi, képviselői szempontokon és tisztán csak az egyetemes szempontokat tartja szeme előtt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Csak így tudunk alkotni és csak így tudjuk betölteni azt a hivatást, amelyet egy képviselőnek és a Háznak ilyen kérdéseknél szem előtt kell tartania. (Szeder Ferenc: Tegyünk így a földreformnál is, nemcsak a tejnél! Mindnyájan egyetértünk ebben!) Legyen nyugodt a képviselő úr, én fogok jönni földreformmal... (Szeder Ferenc: Gyerünk csak a latifundiumokkal! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: ... és ez nagyobb tekintettel lesz az egyetemes nemzeti érdekekre, mint az a földreform, 22