Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

142 Az országgyűlés képviselőházának 21 további tisztességes kiszolgálásra rákényszeríteni. Néni akarok most hivatiKozni a tisztifőorvos úrnak arra a megállapítására, hogy még a pasziorizalt tej is csak forralva jó, sem a tej központnak arra a kétségtelenül csak saját céljait szolgáló megállapítására, hogy csak az a tej kívánatos a fogyasztás szempontjából, amely az ö kannáin iolyik keresztül, mert hiszen a főváros egymillió lakosságát leszámítva, hétmillió ember végeredményben azt a tejet issza, amelyet az általános tehenészet termel és bocsát a fogyasztók rendelkezésére. Budapest közönsége ezt a gyámkodást a maga részéről, azt hiszem, drágán fizeti meg. Méltóztassék megengedni, hogy tovább menjeii' és foglalkozzam elsősorban azokkal a kifogásokkal, amelyeket ellenünk felhoznak, hogy tudniillik leesik a tej ára. A magam részéről bizalommal bízom a földmívelésügyi miniszter úrra azt a kérdést, hogy ő állapítsa meg a tej árát, hogy ő irányítsa ezt a kérdést és Ő vigyázzon arra, hogy itt súlyos nemzetgazdasági krízis ne fejlődjék Iki. Sajnos, azzal a 32 filléres tejjel nem az a baj, hogy a tej sok, hanem az, hogy a fogyasztó kevés és kevés embernek jut belőle. A pestkörnyéki termelők a rendelet végrehajtása óta, tehát immár a harmadik nap óta egyszerűen nem szállítanak be semmi tejet a tejközpontolk gyűjtőállomásaira. (Vázsonyi János: Miért

1

! — Gál Jenő: Pénzt kapnak!) Egyszerűen nem szállítanak be semmit és felháborodással utasítják vissza azt a kérdést, hogy hány litert vittek be? Azt válaszolják: egy fél litert sem. Ezek az emberek, nem tudom milyen irányítások hatása alatt, 'kétségtelenül a passzív rezisztencia, majdnem azt mondhatnám a sztrájk, a termelői sztrájk terére léptek és ha azt vizsgáljuk, hogy ezek a keserűségek, amelyek bennük így felfokozódtak, milyen alapodon nőttek meg ennyire, akkor látni fogjuk, hogy mind a két félnék, magának a rendelet végrehajtójának és magának a termelőtársadalomnak is meg kell találnia valahol azt a középutat, amelyen a termelők, a milimárikés másfelől a fogyasztók érdekei valamiképpen összhangba hozatnak. (Gál Jenő: Olcsóbb legyen a tej!) Arra kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, legyen Ő az, 'aki megtalálja a harmónia lehetőségét, mert engem ebben a kérdésben az élet és a körülmények kitanítottak arra, hogy igenis megvolna a mód a harmónia megteremtésére. (Gál Jenő: Mondja meg a képviselő úr, hogyan gondolja

1

?) Huszonháromezer liter tej az, amelyet ez a 7—8 község, amely tejet szokott szállítani, három nap óta nem hoz be. Ezt a 23.000 liter tejet 700 úgynevezett milimári, tejkihordó hozta be a tejrendelet útján megállapított zárt tejterületre. Ez a 700 milimári a családtagokkal együtt számítva — hárommal szorzok — körülbelül 2000 embernek felel meg. Mármost a tejközpont elhatározta, hogy a mii imarikat, akiknek ilymódon a rendelet végrehajtásával a kenyerét veszik el, literenként kártalanítani fogja más és más összegben. Hosszas vita, hosszas gyürkőzés és birkózás volt, amíg végre^ odáig jutottunk, hogy három kategória állapíttatott meg. Az első kategóriába tartoznak a hadiözvegyek, a hadiárvák és a három családtaggal rendelkezők. A második kategóriába a három családtagnál kevesebbel rendelkezők, a harmadik kategóriába pedig azok tartoznak, akiknek öt holdjuk van, maguk is termelnek, de emellett még be is hozzák valamelyik zárt területre. '. ülése 1933 november 22-én, szerdán. A tejkar teli 240.000 pengőt ajánlott fel a milimári-társadalom kártalanítására. (Gál Jenő: Kikből áll ez a kartell, azt tessék megmondani! — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Kétszázezer gazdából! Ez a kartell!) 240.000 pengő az összeg. (Gál Jenő: Nem 200.000ből, hanem 20-ból sem áll a kartell! — Elnök csenget.) Ez nagyon szép összeg és be kell ismernem, hogy még ez az összeg is lényegesen emelkedett, magasabb és magasabb lett, amikor a lakosok részéről a rezisztenciát látták. Ez nagyon szép összeg és megtörtént vagy megtörténik, — most már nem tudom, melyik községhez hogyan és miképpen ért ki ez az összeg — hogy miután senki sem akarta vállalni ennek a pénznek szétosztását, postautalványon történt a pénz 'kiküldése és az emerek. nem vették fel. Az emberek azzal érvelnek, hogy nekik nem erre az egyszersmindenkorra való megváltásra van szükségük, amely literenként 5, 15 vagy 20 pengőt tett ki, ők munkaalkalmat kérnek az elvett munkáért, ők azt kérik, hogy valamiképpen biztosítsa számukra a miniszter úr, hogy ezek az emberek továbbra is munkát kapnak, munkába állhatnak és becsületes, jószándékú törekvéseikkel megkereshetik a holnaputáni, meg az azután elkövetkező napokra való kenyeret. Ezek az emberek keserűségükben bizony csomóskodnak, kiöntik a tejet, leöntik a tejjel a karhatalmat és egyszerűen tehetetlenül állanak azzal a kérdéssel szemben, hogy mit csinálnak holnap a tejükkel, amelyet nem akarnak bevinni a tejközpontba, mert az a tej literjéért csak 15 vagy 16 fillért fizet. (Meskó Zoltán: Nem lehet senkit sem kényszeríteni rá!) Ha az illető a tejet oda sem tudja adni, erre az esetre felmerült a gondolat, hogy majd csinálnak a tejből tejtermékeket. Igen ám, de a tejtermékek áruba bocsátása és forgalombahozatala körül szintén egy nagy probléma van, mert a tejfel, meg a túró, meg a tejszín forgalombahozatala nem olyan egyszerű dolog, (Meskó Zoltán: Túrókartell, tejfelkartell!), mint az, amikor azt fogyasztjuk, mert itt nincsen határozottan, precízen megállapítva az ár, hogy a termelő mennyiért adhatja el és menynyiért kaphatja meg a fogyasztó. Ezek az emberek körülbelül a következőket kérik. Kénytelen vagyok megmondani: nincs itt egység, nincs itt kimondott egység, ami természetes is, hiszen egyszerű emberekről van szó, mindenki idegesen, mindenki kétségbeesetten gondol arra, hogy most mi lesz az ő tehénkéjével, mondom, nincs itt egy kialakult forrná.is egység és éppen a földmívelésügyi miniszter úr bölcsességének kell megtalálnia azt az utat, (Zaj.), amelyen részben a milimárik kártalanításán kívül tovább is biztasítani tudjuk a kereset lehetőségét Mert ha már nem tudunk munkaalkalmakat teremteni, legalább ne bántsuk azokat a munkaalkalmakat, amelyek megvannak, és annak a 2000 élő léleknek ne vegyük el munkaalkalmi lehetőségét (Meskó Zoltán: Ügy van!) most a tél elején, amikor a legnehezebb gonddal néz mindenki az elkövetkezendő tél elé. (Gál Jenő: Adjunk egymillió pesti embernek olcsó tejet!) Ez azután a fogyasztónak az érdeke. Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr beszédidejének negyedórával való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Fitz Artur: Az első kérés a gazdák részé-