Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. \ alapján rendelettel kellene intézkedni egyrészt, hogy a törlesztési idő tolassék ki, másrészt, hogy a kamat 7%-ról szállíttassák le 4%-ra, még pedig 1933. január 1-től visszamenőleg és harmadszor, aki hátralékban van, az kapjon részletfizetési kedvezményt. Vegye figyelembe a kormány azt, hogy jön az új nyugdíjtörvény, amely további illetményleszállításokat fog kreálni, sőt további nyugdíjazásokat tesz lehetővé, amikor is az a tisztviselő, aki arra számított, hogy bizonyos ideig még szolgálhat, szolgálatának megszűnése után a legnehezebb helyzetbe fog kerülni. Nem akartam ebből, mivel köztisztviselőkről van szó, politikát csinálni, csak teljes tisz| telettel arra akarom kérni a miniszterelnök urat. hogy legyen tekintettel ezekre a tisztviselőkre, akik önhibájukon kívül kerültek a nyomorba. Leszögezni kívánom, hogy amikor körülbelül háromezer emberről van szó, akik között a legkisebb díjnoktól a kúriai bírákig, a hitoktatótól a református püspökig szerepelnek aláírók, hogy a kormánynak egyetlen tagja sincs jelen, interpellációm elmondásakor. Itt nem az én személyemről van szó, mert hogy miattam nem jönnek be, azt megértem, de azokról a tisztviselőkről van szó, akik nekik dolgoznak, akik a magyar nemzetnek a páriái, akiktől a magyar nemzet még további áldozatkészséget és áldozatot kíván, akiket a magyar nemzetnek meg kell becsülnie, akiket óvni kell, mert a tisztviselőtársadalomtól, amely^ a legnagyobb szenvedéseknek lesz kitéve, hűséget, becsületet, tisztességet csak akkor kívánhatunk, ha őket keiíően és méltó módon megbecsüljük. (Ellenzés, taps a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Fitz Artúr képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a magy. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a tejrendeletnek Budapest környékén való végrehajtása milyen elkeseredést vájtott ki a pestkörnyéki gazdák között?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fitz Artur: T. Képviselőház! A tejkérdésről és a tejfcartellről a múltban már számtalan interpelláció hangzott el s majdnem azt mondhatnám, hogy pártkülönbség nélkül tettük szóvá ezt a kérdést. Legelső törekvésünk az volt, hogy a készülő tejrendelet kiadását valamiképpen megakadályozzuk s valamiképpen meggyőzzük a földmívelésügyi miniszter urat arról, hogy a tejrendelet kiadása nem - megnyugvást, hanem csak nagyobb nyugtalan™ ságot fog kelteni az ország gazdatársadalmában és a fogyasztóközönség soraiban. Midőn azután a tejrendelet megjelent, redukáltuk igényeinket és azt kértük, hogy a tejrendeletet ebben a formájában, ahogy megjelent, ne \4 hajtsák végre, hanem a kormány tegye azt újra megfontolás tárgyává, revokálja, valamiképpen módosítsa magának az egész rendeletnek végrehajtását. A földmívelésügyi miniszter úr foglalkozott ezzel a^ kérdéssel és talán a mi beható kéréseink, talán felsorakoztatott érveink hatása alatt, hosszabb ideig tényleg felfüggesztette a tej rendeletnek teljes egészében való végrehajtását. Sajnos azonban, úgy látszik, idővel elvesztették érveink a maguk '•lése 1933 november 22-én, szerdán. 141 hatóerejét, és a földmívelésügyi miniszter úr 1933. november 20^án életbeléptette a tejrendeletet. Egészen új helyzet, egészen új kép támadt, különösen Budapest közvetlen közelében. Különösen a budapesti vámsorompóknál voltak szomorú ós igazán nem a mai viszonyok Iközé való jelenetek. Hogy maguk ezek a dolgok, amelyek a vámsorompóknál lejátszódtak, az egy-egy községben csomósodó lakosság körében, az izgatottan tárgyaló emberek között hogyan és miképpen folytak le, ez nem tartozik ide és egyáltalában nem alkarom ezzel a t. Ház figyelmét igénybevenni, csak egyet akarok megjegyezni, azt, hogy körülbelül az következett be, amitől féltünk, amit sokan, akik a pestkörnyéki falvak életét ismerjük, szinte mint jó próféták előre megmondtunk. Előre szeretnem .bocsátani, hogy nem a kákán csomót kereső emberként foglalkozom ezzel a kérdéssel. A tejrendelet szükségességét, a tejrendeletnek az ország marhatenyésztésiére való fontos kihatását, az ország messze vidékein lakó^ polgárok értékesítési lehetőségei szempontjából való szükségességét ós kívánatosságát, én a magam részéről szívesen elismerem. Én szívesen elismerem azt, hogy nekünk bizonyos áldozatokat kell hoznunk, hiszen itt van az a másfélmillió tejtöbblet, amelyet mi azután vaj formájában külföldre viszünk, amellyel talán a magyar pengőt akarjuk megerősíteni. Teljes mértékben hajlandó vagyok ennek a rendeletnek e távoli perifériák szempontjából való szükségességét és kívánatosságát elismerni, ugyanakkor azonban nyomatékosan hangsúlyozom, hogy Budapest környékén körülbelül 30 kilométeres rádiuszban ez a kérdés nemcsak gazdasági kérdés, hanem ez a kérdés szociális kérdéssé nőtt- Itt ebben a rádiuszban a tejrendelet teljes végrehajtása semmiképpen sem kívánatos áldozatot eredményezne. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, engedjen a mi érveinknek, engedjen és tárgyaljon velünk, akik, ha ezt a kérdést talán nem is olyan nagy tudományossággal, mint a tejszövetkezet és a tejközpont emberei, de az életből merített hozzáértéssel tudnók megvilágítani, talán valamiképpen a kérdést elfogadhatóvá tudnók tenni. A Budapest közvetlen közelében lévő községeik évtizedes., sok esetben évszázados gazdasági fejlődés következtében kezdték űzni ezt a termelési ágat, mert így láthatták el legjobban Budapestnek a szükségletét. Nem egyedül tejről van itt szó, benne van burgonya, kenyér és mindenféle más élelmezési cikk, amelyekkel ezek a Iközségek évszázadokon keresztül táplálták Budapest fogyasztóközönségét. Már mcst ezzel kapcsolatosan alakult át az ő egész állattenyésztési rendszerük. Elhiszem, hogy országos szempontból, az állattenyésztés szempontjából a lefejő tehenészet nem valami kívánatos dolog, de ha már megvan, ám méltóztassanak útját állani annak, hogy továbbiak is berendezkedjen elk erre a termelési ágra, de legalább a meglévők kereseti lehetőségeit nem szeretném, ha egy rendelet máról-holnapra csökkentené. A kultúra haladásával azután előtérbe lépnek az egészségügyi szempontok, amelyek előtt mindannyian meghajlunk. Azonban méltóztassanak elhinni, hogy egyéhány tejkihordó ^könnyelműségéért sokszor egész községeket büntetni mégsem méltányos. A hatóságoknak mindenesetre módjukban van szigorú büntetéssel ezeket az embereket becsületre és