Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

88 Áz országgyűlés képviselőházának Példának okáért a szabóiparban Budapesten az 1929 esztendőben 2050 volt az alkalmazott tanoncok száma, az 1932 esztendőben, tehát három esztendővel később, már csak ezer. Ez azt jelenti, hogy ebben a szakmában a tanoncok száma a felére csökkent. Ez így van a szabószakmában, pedig az ruházati ipar. (Jánossy Gábor: Nagy a szegénység, a munkanélküliség!) T. képviselőtársam véleménye azonos az enyémmel. Én csak azt akarom mondani, hogy gimnáziumba nem mehet a gyerek, mert a tandíj magas, suszternak nem mehet, inert nem veszik fel, asztalosnak, szabónak sem -méhet, mert nem veszik fel, tehát minek menjeni (Jánossy Gábor: Földbirtokreform! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem csinálják meg!) T. képviselőtársamnak csak azt akarom válaszolni, hogy remélhetőleg a 11 éves gyermekeket akarja földhöz juttatni. Jelenleg ugyanis azoknak tandíjáról és azoknak elhelyezéséről van szó. (Jánossy Gábor: A anagyar ifjúságról beszélek!) A magyar ifjúság problémáját ezzel nem lőhet megoldani t. képviselőtársam. Nagyon kérem a t. pénzügyminiszter urat, akinek az az érdeke, hogy az adók legalább abban a mértékben befolyjanak, mint eddig befolytak, méltóztassék kuíutszminiszter kollégájával beszélni annak az intézkedésnek tárgyában, amellyel a tandíjakat felemelte, mert a tandíjak felemelése a polgári középosztályra nézve ismét újabb közterhet fog jelenteni és ennélfogva az adók beszedési lehetőségét fogja csökkenteni. T. Képviselőház! Sajnos, sem a kormány intézkedéseiben, sem a külkereskeidelmi intézkedésekben, sem a külpolitikában nem látunk semminemű, új lehetőséget. Nem látjuk, hogy honnan fog az országban megindulni az a termelőmunka, amelytől a t. pénzügyminiszter úr az ország helyzetének, a polgári társadalom helyzetének javulását várja. Az tisztára lehetetlenség, hogy egymásután jöjjenek különféle címletek alatt az új terhek, ha nem is egyenesadók neve alatt és a másik oldalról folytonosan hangoztassák, hogy «a terheket nem fogjuk emelni, hanem a terheket csökkenteni fogjuk». Méltóztassék végignézni az egész országon és akkor méltóztatik látni, hogy ez az ország tényleg nyög azoknak a terheknek súlya alatt, amelyek eddig is az adófizető polgárság vállain voltak. Tekintettel tehát arra, hogy ez a kormány állítólag minden hasznos és méltánylandó követeléssel szemben befogadóképes, én tisztelettel kérem a polgári társadalom jövendője érdekében a t. kormánytól azt, hogy méltóztassék visszavonni ezt a rendeletet, amellyel a tandíjat felemelték. Sajnos, beszédidőm lejárt. Ebben a tekintetben egyetlen vigasztalás az, hogy az appropriációnál módomban lesz elmondani a további dolgokat. Azt a kettőt kérem jelenleg a t. kormánytól, hogy — ezt a t. belügyminiszter úrtól kérem — méltóztassék az Oti-letartóztatusokat megszüntetni, mert ilyenek sohasem voltak és lehetetlenség, hogy éppen ebben a válságos időben legyenek; a másik pedig az, hogy méltóztassanak a tandíjkérdésben kiadott rendeletet visszavonni. (Helyeslés balfelöl.) Tekintettel arra, hogy a kormánnyal szemben, annak intézkedései következtében bizalmatlansággal viseltetem, a tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Mivel Fábián Béla 19k> ülése 1933 június 7-én, szerdán. t. képviselőtársam egy kérdést érintett, amely az ö beállításában alkalmas arra, hogy bizonyos fokig irritálja és félrevezesse a közvéleményt, azért méltóztassanak megengedni, 'hogy rövid pár szóval reflektáljak rá. Tudvalevő, hogy a társadalombiztosítási járulékok felét a munkások, felét a munkaadók fizetik olyan módon, hogy a munkaadó a munkástól beszedi, illetőleg annak béréből levonja az őt terhelő felerészt és azt köteles beszolgáltatni a társadalombiztosítónak. Már most a társadalombiztosításról szóló törvény akként rendelkezik, hogy az a munkaadó, aki a járulékokat nem fizeti be, (Felkiáltások a jobboldalon: Sikkasztó!) szabadságvesztésbüntetéssel büntetendő, mert lényegileg büntetendő cselekményt követ el. (Mojzes János: Els ha nem bír fizetni?) Távol áll tőlem, hogy olyan emberek üldözését megengedjem, akik exisztenciájukban tönkremenvén, keresettel nem bírván, nem képesek eleget tenni kötelességüknek, de viszont azt nem tűrhetem, hogy emberek rosszhiszeműen visszaélve helyzetükkel, beszedjék munkásaiktól ezek filléreit, azokat maguknak tartsák meg és ne szolgáltassák be a Munkásbiztosító pénztárába. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Természetes dolog, hogy olyan esetben, amikor tönkrement exisztenciákról van szó, nem fog az Oti. — eddig sem tette — feljelentésekkel élni, de ott, ahol a rosszhiszeműség kétségtelen, ezzel az eszközzel a jövőben is élni fog. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra kö vetkezik"? Dinich Ödön jegyző: Usetty Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következikf Dinich Ödön jegyző: Br. Vay Miklós! Br. Vay Miklós: T. Ház! Fábián Béla t. képviselőtársam beszédében odakonkludált, hogy a közterheket csökkenteni kell. Magam is ezen a nézeten vagyok, de nem lehet ezeket a kérdéseket olyan egyszerűen megoldani, mint a hogyan szeretnénk és remélem, hogy akkor lesz az ország boldog, ha valóra fog válni Fábián képviselőtársamnak és azt hiszem, az egész Háznak is az a törekvése, hogy a közterhek csökkenthetők legyenek és arányba hozassanak azokkal a produktumokkal, amelyeket az ország elő tud állítani. Én azok közül a képviselők közül való vagyok, akiknek nemcsak a pénzügyi tárcához van alkalmuk hozzászólni, hanem akik a közgazdaság vérkeringésében állván, úgy a vármegyei adózási kérdésekbe, mint a községi adózási kérdésekbe betekinthetnek és így együttesen a legvilágosabb képet alkothatják maguknak, amikor az állam költségvetéséhez hozzászólni kívánnak. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Meg kell állapítanunk, hogy az egyedüli helyes és bölcs pénzügyi politika az, amelyet egyszerűen takarékosságnak nevezünk. Lehet vitatkozni azon, hogy a magángazdaságban miképpen költi egyik, vagy másik ember a pénzét,

1 lehet, hogy sokan helyesnek fogják tartani azt, ha valaki szertelenül költi a pénzét, de meg kell állapítani azt, hogy az államnak igenis, kötelessége, hogy a legmeszszebbmenő takarékosságot folytassa. Az állam más pénzével gazdálkodik és mindenkinek, aki más pénzének költésével van megbízva, elemi kötelessége a legmesszebbmenő takarékoskodás, itt gavallér oskodni nem lehet, hanem