Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 19 múlva látja csak a pénzét. Ezt a kérdést nem először hozom ide >a Képviselőház elé. Habár az ón tudomásom szerint az utóbbi időben először alkalmazták ezt az intézkedést a kisiparosokkal szemben, (Dinnyés Lajos: Ki talál ki ilyeneket?) nagyon kérem a t. kormányt, illetve a t. belügyminiszter urat, — mert hiszen a legutóbbi időben a belügyminiszter úr hatásköre alá tartozik az Oti-adósok letartóztatásának kérdése — legyen olyan szíves és| az Otinak túlzottan gondoskodó be'hajtási szerveit figyelmeztesse arra, hogy annak ellenére, hogy 1927 óta létezik már Magyarországon a 206. §, amelynek értelmében a társadalombiztosító, járulékokat be nem fizető munkaadót be lehet csukni, ilyen, súlyos időkben nagyobb körültekintéssel járjanak el. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ha a munkások járulékait elsikkasztják!) Kérem, t. miniszter úr, tudjuk nagyon jól, az volt boldogult Vass József miniszter úr fölfogása is, hogy aki nem fizeti be a járulékot, arra nyugodtan azt lehet mondani, hogy a munkások járulékát elsikkasztja. (Kórodi Katona János: Volt olyan eset is!) Vagyis, aki félveszi a munkásoktól és kihitelezi tovább a maga munkájában. (Kóródi Katona János: Nem lehet!) Nem pénzt hitelez ki, hanem, ha például suszter, odaadja hitelbe a cipőt. (Téglássy Béla: Ha más oélra használja fel: sikkasztás. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ezen a kérdésen már sokat vitatkoztunk itt a Képviselőházban, Vass miniszter úr, Isten nyugosztalja, állt fel itt a Képviselőházban és azt mondotta nekem akkoriban, hogy igyanak a kisiparosok egy pohár sörrel kevesebbet és akkor majd be fogják tudni fizetni Oti-járulékaikat. (Jánossy Gábor: Akkor még jobb világ volt!) Sajnos, ha az intézmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tönkremenjen .a magyar kisipar, sőt a középipar is, de most, ha már tönkrementek, elpusztultak, elveszítették ezek a kisiparosok vagyonukat, ne méltóztassék legalább őket börtönbe juttatni, ne méltóztassék őket becsukni, azért, mert kötelezettségeiknek nem tudnak eleget tenni. Tisztelettel kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ezeket az ügyeket megvizsgálni, a túlbuzgókat rendreutasítani és figyelmeztetni arra, hogy ilyen időkben, mint amilyenek a maiak is, a magyar kisiparostársadalommal szemben nem lehet hasonló intézkedéseket foganatosítani. Most pedig (méltóztassanak megengedni, hogy a kormányzatnak, helyeseidben a kultuszminiszter úrnak egy pénzügyi intézkedését nehezményezzem. Tudom nagyon jól, hogy a kultuszminisztériumban az utóbbi időkben felmerült sok pénzügyi gondolat, többek között például az, hogy iskolaadót akartak behozni. Ebben a kérdésben egyszer már a pénzügyi bizottságban éppen a kultüs'zminisztériuim költségvetésének tárgyalása alkalmával bátor voltam megmondani, hogy azok a kigondoló 'bizottságok, amelyek állandóan újabb és újabb terhekelt rónak a társadalomra, szüntessék meg munkájukat, inert tisztára lehetetlenség, hogy minden hatóság, minden minisztérium egy rendelettel vagy új törvény megalkotásával arra akarjon törekedni, hogy külön jövedelmeket szerezzen. Az iskolaadót nem valósította m&g a kultuszminisztérium, ellenben sajnálattal kell megállapítanom, ihogy egy még sokkal rosszabb intézkedést foganatosított. Nagyon kevés szó esett erről a kérdésről és ezért kénytelen vaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. L ülése 1933 június 7-én, szerdán. 87 gyök itt a Képviselőházban elmondani, hogy meggyőződésem szerint azzal a leromlott társadalommal szemben, amely adóját is csak a legkeservesebben tudja megfizetni, amelynek legjobb része is már esak igen nehezen tengeti életét, amelyben a polgári középosztály, a nemzet gerince nem standard-kötelezettségeinek, hanem azon alul való életének terheit is' alig /bírja viselni, ezzel a társadalommal szemben lehetetlenség most olyan szörnyű adót behozni, mint amilyet behozott a kultuszminisztérium. (Jánossy Gábor: Mi az? — Dinnyés Lajos: Tan díj emelés!) Tudóim, hogy nagyon keserves dolga van egy pénzügyminiszternek és mindazoknak, akik az államháztartás egyensúlyát az adók behajtásával akarják fenntartani. De most méltóztassanak elképzelni, mi fog ebben az országban történni, amikor olyan súlyos közteheremelés történik, amire az utóbbi időben alig van példa. A középiskolákban a tandíjaknak ilyen példátlan módon való felemelése azt célozta ugyan az egyik oldalon, hogy a magyar társadalomnak I úgynevezett alsóbb rétegei ne küldhessék gyer! mekeiket a középiskolába; de nem ezit érik el j vele, hanem azt, hogy maga a középosztály sem | lesz képes gyermekeit középiskolába járatni. ! Méltóztassanak elképzelni Budapesten egy ügy| védet vagy orvost, tehát tnem egy feltörekvő i réteget, hanem olyan 'társadalmi réteget, amely I már maga tanult, talán már az apja is tanult, | most ezek részére lehetetlenné teszik gyermej keiknek az iskoláztatást. Teljes mértékben lehe| tétlenné teszik, mert az egyik oldalon a tandíjI mentesek száma megállapíttatik, tehát bizonyos I százalék gyermek lehet csak tandíjmentes^ a j másik oldalon pedig olyan súlyos tandíjat állapítanak ímeg a többi gyermekekre von atkozó! lag, hogy azoknak a szülőknek, akik ma is küz1 denek a gazdasági szituációval, — valósággal | el lehelt mondani minden polgári, középosztályhoz tartozó többgyermekes családapáról, hogy hérosz, mert elő tudja teremteni azokat a szükségleteket, amelyek nem a családja standardjának, hanem a valami módon való életének tengetóséhez szükségesek — lehetetlenné teszik ! a tandígak megfizetését. Most kiad a. kultuszminiszter egy rendeletet, amelynél fogva nem lehet majd iskoláztatni a gyermekeket, azért, 'mert a tandíjakat ilyen mértékben felemelték. Elismerem, semmi egyéb ez az egész rendelkezés, a maga gazdasági céljain kívül, mint egy numerus clausus, már a gimnázium első osztályától fogva. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Numerus clausus azért, mert a szegény szülők gyermekeiket iskolába nem járathatják. (Jánossy Gábor: Kisebbmértékű tandíjmentességet biztosít! — Zaj.) Igen, ezt biztosítja, tehát az egyik oldalon áll a tandíjmentesek számának lecsökkentése, a másik oldalon pedig a tandíjak felemelése. Azt kérdezem, hogy milyen pályára menjenek tehát a gyermekek? (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert eddig az volt a helyzet, hogy ha valaki a gimnáziumban nem tanult, akkor az apja azt mondta neki: Tanulj fiam, mert különben elküldelek suszternek. De hol lehet ma valakit suszternek adni? Hogy valaki asztalosinasnak, vagy suszterinasnak bejuthasson, ahhoz olyan protekcióra van szükség, mint a régi időkben ahhoz, hogy valakit miniszteri fogalmazónak nevezzenek ki. Méltóztassék végignézni, hogy az országban mennyivel csökkent az iparostanoncok száma. (Zaj a középen.) Csak egy példát akarok mondani. 13