Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-194
82 Az országgyűlés képviselőházának közmunkáknak annyira előtérbe állítani, hiszen ez semmiféle arányban nem áll azzal a felfogással, amely azt vallja, hogy ilyen közvetlenül nem produktív munkákra ma tőkék ne 'köttessenek le. Itt azonban nem is erről van szó, hanem, — ismételten — arról, hogy az államkincstár újabb súlyos adózásba viszi bele az egész építőipart. Hogy az építőipart különlegesebben nem támogatják, ez még érthető; de a mai viszonyok között a legfontosabb iparágakat, amelyek a legtöbbet szenvednek a mai tőkeszegénység miatt, újabb adókkal sújtani ilyen közvetett módon; ezt pénzügypolitikailag és közgazdaságilag teljesen elhibázottnak tekintem. Ugyanezt a tendenciát árulja el egy egészen sajátszerű gyakorlat, amely a forgalmi adóváltság kivetésénél a vámhivataloknál legújabban lábrakapott. Van egy pénzügyminiszteri rendelet^ amely azt mondja, hogy ha behoznak az országba valami árut, akkor rendszerint az illető importőr által kimutatott számlaszerű vételár szolgál az importárunál a forgalmi adó kivetésének alapjául és csak rendkívüli esetekben, — legalább így lehetett eddig értelmezni a rendeletet — ha visszaélésnek Valami jele, vagy ha valami nagy aránytalanság mutatkozott, volt eddig gyakorlatban az, hogy a vámhivatal újabb becslést végeztetett annak kimutatásása céljából, hogy az a számlaszerű érték, melyet bemutattak, esetleg nem felel meg a valóságnak. Ezzel szemben, talán két hónap óta az a gyakorlat kapott lábra, hogy^ a vámhivatal úgyszólván minden behozott árucikknek számlaszerűen kimutatott értékét kifogásolja, 25—40^%-os pótlékot rak rá a számlaszerű értékre és ezután a megfejelt érték után számítja azután fel a forgalmi adót, amely nem csekélység, mert a szövetnél kitesz 13'%-ot, a zsáknál kitesz 10%-ot, a növényvédelmi és állatvédelmi szereknél 10%-ot, a cementnél és a mésznél 20%-ot és így tovább. Szóval ha ezt a 25—40% -ot hozzáütik a forgalmiadóváltság megállapításánál a valóságos vételárhoz, ez annyit jelent, hogy minden importált árucikk árát a kincstár újabb adóztatással 4—5%-kai felemeli. Hallottam, ennek az a kiinduló pontja, hogy itt belül a forgalmi árak magasabbak, mint ahogy azok az illetők az importszámlák szerint kimutatják. Nem tudom, honnan veszik ezeket a más árakat. Azt hiszem, hogy mégis fel lehet tételezni, hogy amikor itt minden egyes importőr számlával igazolja, hogy mennyiért vásárolt, akkor ez a valódi érték az import pillanatában és ezt semmiféle irányárak nem tudják erőtleníteni. En azonban nem is erre helyezem a súlyt, hanem arra, hogy ez semmi egyebet nem jelent, mint hogy a vámvédelmet újabb 4—5%kal fokozzuk, az iparcikkek árát dtt bent aa országban újabb 4—5%-kai emeljük, a hazai gyáraknak újabb vámvédelmet bocsátunk rendelkezésére a külföldről jövő árucikkeikkel szemben, a mezőgazdasági ollót megint jól kinyitjuk. Tesszük pedig ezt akkor, amikor egész közgazdasági politikánk vezetése azt deklarálja — és a mélyen t. miniszterelenök úr is helyesen ezt állította bele közgazdasági politikájának tengelyébe — hogy a mezőgazdasági ollót be kell zárni, hogy a mezőgazdaság szolgálatára szükséges iparcikkek túrmagas árait le kell törni. Míg közgazdaságpolitikailag ezeket hirdetjük, addig a másik oldalon az történik, 194. ülése 1933 június 7-én, szerdán. hogy egy újabb 4—5%-os adóval, tehát újabb áremeléssel állunk szemben. T. Ház! Nem lehetséges a mai viszonyok közt avval érvelni és azt állítani, mintha itt valóban annak veszélye fenyegetne, hogy azok az importőrök táján mesterségesen csökkentett alacsonyabb számlával fognaik importálni csak azért, hogy ettől a forgalmi adótól meneküljenek. Hiszen aki importál, annak devizaszükségletót ugyanezekkel a számlákkal kell beszereznie^ a jegybanknál, sokkal fontosabb érdeke tehát neki az, hogy devizaszükségletét meg tudja szerezni, semhogy azt a botorságot kövesse el, hogy mesterségesen csökkentett kisebb számlával megfossza önmagát a deviza beszerzés lehetőségétől pusztán csak azért, hogy itt a forgalmi adónál megtakarításokat érjen el. Egyébként a múlt évben a magyarországi külkereskedelmi áruforgalomnak már mintegy 75%-a bonyolódott 1& olyan országokkal, amelyekkel clearing-megállapodásunk van. A clearing-megállapodások alapján importált áruknál nem lehet azt állítani, hogy a felárat nem számítják, hiszen a számlák átszámítása a törvényes paritás alapján történik. A clearing-forgalomban lebonyolódó áruk ezeket a felárakat már magukban foglalják, azok a számlákban kifejezésre jutnak. Semmiféle alapja nincs tehát ennek a mesterséges árdrágításnak és meg vagyok győződve arról, hogy megint csak az iparcikkek újabb áremelésének nyitunk utat, homlokegyenest ellenkezőjéül annak, mint amire itt szükség van. A magyar ipari vállalatok vámvédelméből már éppen elegünk van. Azt hiszem, mindenkinek juthaltott bármilyen új közgazdaságpolitikai irányítás az eszébe, csak annak lehetőségével nem lehetett számolni, hogy most ilyen közvetett úton ujabb négy-öt százalékos vámvédelmet biztosítsanak a gyáripari /termeivények számára. Nagyon kérelm a pénzügyminiszter urat, hogy az ilyen kísérlettől, amely nyilván megint arra tendál, hogy a megcsökkent forgalom mellett változatlan legyen a bevétel, amrt csak úgy lehet elérni, ha a kulcsot emelik, — és a kormány a kulcsok nyílt emelése helyett a kulcsnak ilyen burkolt emelését léptette éleltbe — méltóztassék az ország közgazdasági érdekében tartózkodni, mert lehetetlen elgondolni, hogy tovább lehessen menni azon az úton, amelyen, nem törődve a nemzelti jövedeleminél, nem törődve a (magángazdaságok teherbíróképességével, állandóan hol nyíltan, hol burkoltan fokozzuk az adóztatást, fokozzuk a vámokat, tovább nyitjuk a mezőgazdasági ollót, továbbá vámvédelemmel terheljük a fogyasz ! tóközönségdt, egyik esetben nyíltan, másik esetben pedig burkoltan. Igen t. Képviselőház! Az a védekezés, — és ezzel be is fejezem felszólalásomat — hogy teljes lehetetlenség elképzelni, hogy e mellett a rettenetes túladóztatás melletít az píszág gazdasági élete valaha is rendbejöhessen. Teljes bizalommal vagyok eltelve a londoni konferencia iránt, különösen teljes bizalommal vagyok eltelve a tekintetben, hogy az, aki minkett képviselni fog, a mélyen t. pénzügyminiszter úr, nagy képességeivel, nagy tudásával mindent el fog követni, amit Magyarország érdekében odakinn elkövethet. Mégis az a meggyőződésem, hogy bármit hoz is a világgazdasági londoni konferencia, bármennyire be is áll bizonyos enyhülés a nemzetközi gazdasági helyzetben, változatlanul fennmarad a mi speciális magyar problémánk, amely abban csúcsosodik ki, hogy
