Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 1, rendeletet bocsátott ki, amelynek értelme az, hogy amennyiben az olyan kisiparos, aki közszállításban résztvesz, adóhátralékban van, ebben az esetben a közszállítás során neki kifizetendő ellenértéket teljes egészében az adóhátralékának csökkentésére kell fordítania; sőt tudunk olyan esetekről is, amikor ez olyannal szemben alkalmaztatott, akinek részletfizetési kedvezménye volt, és ennek ellenére a közszállítás egész értékét lefoglalták adótartozás fejében. (Mozgás a baloldalon) Egyrészről az állítani. — amit mi nagy köszönettel vettünk tudomásul — hogy ezentúl a közszállítások terén a kézműipar fokozott foglalkoztatást fog nyerni, másrészt pedig a kézműiparosság számára lehetetlenné tenni azt, hogy a közszállításokban résztvegyen: ez olyan ellentmondás, amelyet kifogásolni kell, mert teljes ellentétben van az elfoglalt elvi állásponttal. Most az a helyzet állott elő, hogy pld. cipőközszállításra volt ilyen ajánlati felhívás kibocsátva és míg azelőtt a kisiparosság a bőrkereskedőtől aí bőrt, amely szükséges a szállítás teljesítésére, hitelbe kapta, annak ellenében, hogy a neki járandó vételárat engedményezte a bőrkereskedőre, addig most a borkereskedők — ismerve ezt a legutóbb kibocsátott rendeletet — mindenféle hitelezést megtagadtak, ami természetes is, amikor az Oti. is, az államkincstár is a vételár 100%-ára ráteszik a kezüket. így minden kisiparos^ részvétele ezekben a munkákban lehetetlenné van téve. Ertem, ha a pénzügyminiszter úr súlyt helyez arra, hogy az adók befolyjanak. Azt is értem, hogyha egy iparos résztvesz a közszállításokoan, akkor azt, ami abból a befolyandó öszszegből előreláthatólag az ő keresetére, nyereségére esik, lefoglalják adók fejében. De nem értem, ha lefoglalják a 100%-ot, lefoglalják tehát úgy, hogy sem nyersanyagra, sem munkabérre nem marad neki semmi. Ez egyértelmű azzal, hogy meg akarják akadályozni azt, hogy a kézműiparosság ilyen munkákban részt vegyen. Ha a' kérdések szociális kiegyenlítését nézzük, bátor vagyok ezzel szembeállítani azt, ami a legutóbbi hetekben egy nagyon olvasott textilszaklapban, hosszú cikksorozatokban, cáfolatlanul jelent meg, hogy az egyik legnagyobb fővárosi textilgyáripari vállalat, amely a kereskedelem ellen gyilkos harcot folytat azáltal, hogy a vámvédelem folytán megkeresett exorbitáns jövedelmeiből most mindenütt külön kereskedői üzleteket létesít, (Esztergályos János: A Pók!) ez a nagydimenziójú vállalat a múlt évben összesen 470 pengő adót fizetett-' Eámutatok arra, amire itt a Házban már rámutattak, hogy a Községi Élelmiszerüzem, amely sokkal több részét teszi ki a főváros élelmezési iparának, mint amennyi 20—25 magániparosra esik,' annyi adót sem fizet, mint amennyi egy-két ilyen középiparos {megadóztatásának megfelel. Azt kérdem, hogy ilyen körülmények között a mélyen t. pénzügyminiszter úr miért nem alkalmazza ezekkel a vállalatokkal szemben is azt a kegyetlenséget, amelyet alkalmaz a kézműiparossággal szemben a közszállításoknál, (Ügy van! Ügy van!) vagy miért nem gyakorol a kézműiparosokkal szemben olyan elnézést, amilyent ilyen nagyszabású üzemekkel szemben tud gyakorolni. A másik, amit ilyen vonatkozásban kifogásolni akarok, az az eljárás és azok a kulcsok, amelyeket a mélyen t. pénzügyminisz. ülése 1933 június 7-én, szerdán. 81 ter úr alkotmányosan — azt kell mondanom, valóban nagy örömömre, t. jelenlevő pénzügyi államtitkár úr, mert hiszen ez az ő resszortjába tartozik — a fázisadó megvalósítása terén tervez egyrészt a vasáruk, másrészt az építkezési anyagok fázis adója kulcsának megállapításánál. Mindenki tudja, hogy fázisadó megvalósításánál az államkincstár mai helyzetében sajnos nem lehet arra számítani, hogy az államkincstár kevesebb bevétellel érhesse be, mint amennyi nem fázisadó esetén ugyanazon forgalom mellett befolyt volna. Itt azonban a fázisadókulcsok megállapításánál — amint ezt a pénzügyminisztérium tervezi — nem ez a tendencia jut kifejezésre, hanem az a tendencia, hogy a megcsökkent forgalom ellenére ugyanaz a bevétel folyjék be, a fázisadókulcsokat tehát olyképpen állapítják meg, hogy a fázisadókulcsok csökkent forgalom mellett ugyanazt a bevételt szolgáltassák. Így azonban eljutunk a vasárukra és az építő anyagárukra kontemplált fázisadókulcsoknál ahhoz a stádiumhoz, amikor az építkezést ezek a túlzott adóztatások a valóságban már teljesen lehetetlenné fogják tenni. A terv szerint a vasgerendánál a fázisadó 15%, a betonvasnál 15%, a cementnél 16% volna, vagyis ha 3% forgalmi adóból indulunk ki, akkor itt azt kontemplálják, mintha 4—5 kézen fordulna meg minden ilyen cikk, holott ezeknél a cikkeknél legfeljebb háromszoros forgásról lehet szó. Tudniillik a gyáripar átadja az építőanyagkereskedőnek, az építőanyagkereskedő továbbadja az építési vállalkozónak és ez harmadik fázisban átadja az építtetőnek, ami háromszoros forgást jelent. Itt még nem is veszem figyelembe azt, hogy esetleg maga az építtető (Magyar Pál: A leggyakoribb eset!) a forgalmi adó megtakarítása végett közvetlenül szerzi be a gyárból. Háromszoros forgással is maximum 10—11% összadóról lehetne szó. Azért nem 9%-ról, mert mindegyikhez hozzárakodik az előbbinek a keresete. Ha ehelyett a pénzügyminiszter úr 15—16%-os fázis adót akar behozni, ez egyértelmű azzal, hogy az építkezés legfontosabb anyagait újabb 5—6% -kai terheli meg. Legjellemzőbb ez a téglánál, ahol 10%-os fázisadót terveznek, holott a téglánál nyilvánvaló, hogy az legfeljebb kétszer cserél gazdát; a téglagyár átadja a vállalkozónak, az építőmesternek, az pedig az építtetőnek. Itt tehát maximálisan 7%-os kulcs volna indokolt, ehelyett pedig 10%-os kulcsot terveznek. Azt az álláspontot meg tudom érteni, amelynek a t. pénzügyminiszter úr itt több ízben kifejezést adott, hogy a mai viszonyok között nem áll érdekében az államkincstárnak, hogy^ adómentes (bérházak 'építésének előmozdításával csökkentse az államkincstár későbbi jövedelmeit. Igaz ugyan, hogy ez a veszteség csak 15 év múlva kezdődnék és ma igazán más gondunk lehetne, mint azon törni a fejünket, hogy az ezután következő 15-ik évtől kezdve a 30-ik évig mi fog történni. De mondom, megértem azt, hogy ebből a szempontból nem akarják túlságosan kedvezményezni bérházak adómentes építését. Ezzel szemben azonban először is nem értem meg azt, hogy ha ez az álláspontja a pénzügyminiszter úrnak, akkor miért kellett a munkaszervező-akciónak mindjárt legelső stádiumába belevonni a Tabán építkezését, ahol egy egész új városrész építéséről van szó, és nem értem másodszor azt sem, hogy akkor miért kell a dunai hidak építését a 12*