Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

?4 Az országgyűlés képviselőházának lenne kedvező. Sokat lehetne erről beszélni. röviden azonban csak azt kívánom még meg­említeni, hogy mik azok az eszközök, amelyek ­kel, szerény véleményem szerint, ezt az ellen­tétet és aránytalanságot meg lehetne szüntetni. Ehhez két intézkedés szükséges: az egyik a társulati adótörvény említett és a törvény előtti egyenlőség elvével ellentétes kedvezmé­nyeinek a megszüntetése, a másik pedig a tár sulati adótörvények megfelelő szakértők segít­ségével való ellenőrzése. Ez az ellenőrzés csak szakképzett szakértők közreműködése alapján lehetséges. Nem szabad azonban arra gondolni, hogy magasrangú, a tisztviselői hierarchia ma­gas polcára ültetett reprezentáló urakkal a kérdést meg lehet oldani. Itt jóldotált, a kí­sértésekkel szemben tehát kellően vértezett, de munkás, nem reprezentáló közegekre van szük­ség. Mivel még futja az időmből, megemléke­zem néhány olyan fogyatékosságról is, amely nem kizárólag a társulati adóra vonatkozik, hanem egyként vonatkozik társulati adóra, ál-. talános kereseti adóra, jövedelemadóra és va­gyonadóra is. Mindezeknek az egyenesadóknak a kivetése ezidőszerint úgy történik, hogy a kivetés maga körülbelül négy hónapot vesz igénybe. A fennmaradó nyolc hónapból másik két hónap a kivetés irodai lebonyolítására szükséges, a másik hat hónap olyan, teljesen sablonos technikai munka, amelyet nem csu­pán fogalmazási tisztviselő, hanem túlnyomó­részt a kezelőszemélyzet is jól elláthatna. Ez az adminisztrációs munka jórészt a be­nyújtott adóvallomási ívek alapján az adó­összegek megállapításában merül ki. Ennek viszont az a módszere, hogy vagy elfogadja a kivető hatóság az adóvallomások alapján az adóalapot, vagy nem fogadja el. Azonban ha nem fogadja is el, bármiféle teória alapján számítja ki az íróasztalnál a szerinte helyes adóalapot, végeredményben mégis ugyanannak az adóvallomási ívnek figyelembevételével dol­gozik, amelyet, mint aggályost, figyelembe nem vehetett. Ennek viszont az a következmé­nye, hogy az adózó közönség abban a tudatban szerkeszti az adóvallomási ívét, hogy, bár az abban foglalt adatokat nem fogja elfogadni a, 'hatóság, de ennek ellenére mégis abból a vallo­mási ívből fog kiindulni, amikor valamely el­mélet alapján az ő adóalapját és adóját meg­határozza. Ugyanez az eset a társulatoknál is. Csupán annyi az eltérés, hogy a benyújtott mérleg a kereskedelmi törvény szerint ugyan nem hamis, összeállítása azonban úgy történt, hogy jő adómérleg legyen, az abból kitűnő adó­köteles nyereség tehát a lehető legkisebb. Azt a körülményt, hogy a beadott vallo­más helyes-e, illetőleg, hogy a nyereség-vesz­teség számla való adatokat tartalmaz-e, nagy átlagban senki sem vizsgálja. Ez az oka, hogy abban a néhány szórványos esetben, amelyben feljelentés folytán, vagy valamilyen más oknál fogva vizsgálat indult és így alapos könyv­vizsgálat történt, legtöbbnyire igen nagyfokú adóelvonásoknak jöttek nyomára. Ez logiku­san és szükségszerűen következik magából az egész rendszerből. Nem akarom részletezni az adóeltitkolások módját és arányszámát, csak azt kívánom meg­jegyezni, hogy könyvvizsgálat alapján jelen­leg — főleg a társulatoknál *— csak akkor adóztat a pénzügyi hatóság, ha valaki maga kéri könyvvizsgálat elrendelését, vagy ha az adózó csődbe vagy kényszeregyezségbe jutott, 19h ülése 1933 június 7-én, szerdán. illetőleg túlnagy veszteségei mutatkoznak s ilyenkor természetesen a könyvvizsgálat ered­ménye nem lehet kétséges. Szükséges volna tehát elrendelni, hogy mindazok, akiknek a jö­vedelme bizonyos határt elér, a jövedelemre való tekintet nélkül az összes társulatok köte­lesek legyenek részletes vallomást adni, az adó­hivatal köteles legyen a vallomást az adóztatás alapjául elfogadni, de köteles legyen egyben a vallomások helyességéről, legalább időnkint, helyszíni könyvvizsgálat útján meggyőződni és ahol a vallomás a valóságnak nem felel meg, ott az adócsalási eljárást megindítani. T. Ház! Nem veszem tovább igénybe szí­ves figyelmüket, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) befejezem felszólalásomat. Arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, akinek közelgő lon­doni útjára szívből kívánok minden jót, ke­gyeskedjék ezeket az adózási kérdéseket is be­ható figyelem tárgyává tenni, mihelyt költség­vetési és hitelügyi tárgyalásai mellett erre ideje nyílik, vagy esetleg azokkal egy időben is. Mert az ország népessége szempontjából, az egyes adózó polgár szempontjából minden pénzügyi probléma ezeken az adózási kérdé­seken keresztül nyilatkozik meg és válik szá­mára érezhetővé. : Azt hiszem, egész felszólalásom során, egész felszólalásom tartalmából kicsendült az a bizalom, amellyel a pénzügyminiszter úr iránt viseltetem (Esztergályos János: Már az első mondatnál megállapítottuk!) — nagyon köszönöm, a képviselő úrnak éleslátására vall ez — és ezért a pénzügyi tárca költségveté­sét örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés, él­jenzés és taps a jobboldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! Egy te­kintetben egyetértek az előttem szóló igen t. képviselőtársammal, abban, hogy az államha­talom részéről való fokozott beavatkozást kí­vánja ós követeli a magánvállalkozás terüle­tén. Erről a kérdésről a költségvetés tárgyalása során, a különböző tárcák vitái alkalmával már szólottam és ezúttal is röviden körvona­lazni r kívánom pártunk álláspontját, amely­nek lényege az, hogy igenis szükségesnek tart­juk az állami beavatkozást a magánvállal­kozás tekintetében elsősorban ott, hogy meg­felelő rószvónyjogi reformon keresztül reví­zió alá vétessenek a vállalati vezetőknek, el­nököknek és hasonlóknak mammutfizetései, hosszú lejáratú szerződései és azok a mond­hatnám illegális jövedelmek, amelyeknek a ténye a vállalati egyéb alkalmazottaknak, de a köznek is rovására megy. A másik pedig, amit szükségesnek tartok ebben a tekintetben, az, hogy egy igen drákói intézkedéssel: egy fizetésmaximálással vegyék elejét annak, hogy egyes nagyhatalmú veze­tők valósággal rátelepedve a vállalatokra, megakadályozzák azt, hogy ezeknél az intéz­ményeknél az új generáció megfelelőképpen elhelyezkedhessék és kenyérhez jusson. A költségvetésre rátérve, mindenekelőtt ket szempontból kívánom a pénzügyi tárca előttünk £evő költségvetését bírálat alá vonni. Az egyik szempont az. hogy vájjon érvénye­sult-e a Gömbös-kormány költségvetésében az úgynevezett nemzeti összefogásnak az elve, igen, vagy nem? A másik szempont pedig az, hogy figyelemmel volt-e a kormány a költség­vetés össszeállításánál a kereseti és jövedelmi

Next

/
Thumbnails
Contents