Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 1 állapíthatja, hogy-kik vitték 'ki külföldre ezeket a tőkéket. A Nemzeti Bank bármikor kimutathatja, hogy kik voltak azok, akik a devízarendelet folytán előnyösebh helyzetbe jutottak. A nagyvállalatok és a nagybankok is 1924 óta adómentesen helyezik el értékcsökkenési és tisztviselői nyugdíjalapjaikba a maguk tőkéjét. Hatalmas összegek vannak ott, közel 500 millió. Ebben a tekintetben csak egypár adatra hivatkozom. A Magyar Általános Kőszénbányának értékcsökkenési tartalékalapja 25 millió pengő, nyugdíj- és jóléti alapja 16,600.000° pengő, az Egyesült Izzóé 13 és félmillió pengő. A kormánynak módjában van megállapíttatni azt is, hogy kik azok, akik 1918 óta ebben az országban abnormisan és meg nem engedetten gazdagodtak meg. De magára a gazdatársadalomra rámenni és a gazdatársadalomtól, a kisiparosoktól és kiskereskedőktől követelni, hogy egy rossz, egészségtelen deflációs politika következményeit viseljék, hogy az ingatlanértékek leszállítása és az ingó nagytőke értékeinek emelkedése folytán előállott igazságtalan különbözetet fizessék, ezt a magam részéről nem helyeselhetem. Felhívnám még a pénzügyminiszter úr figyelmét arra is, érdeklődjék csak az utóbbi időkben történt földvásárlások iránt, amikor olyanok vásároltak földet teherbíróképességüknél gyakran ötszörösen és tízszeresen nagyobb értékben is, akiknek vagyoni állapota az adóbevallások szerint egészen más volt. Elveszik a magyar földet a legjogosultabb kezekből. Ugyanokkor Magyarország pénzügyminiszterének ezen a téren egyetlen szava sincs, hanem odaállítja elénk azt a követelést, hogy a számlát valakinek meg kell fizetnie. Méltóztassék megengedni, hogy bizonyos tekintetben adókérdésekkkel is foglalkozzam. Tegnap a miniszterelnök úrnak előterjesztettem a hadikölcsönkötvényekkel kapcsolatban azt az elgondolást, hogy helyes volna a hadikölcsönkötvényesek sorsán is javítani, de ugyanakkor az államnak egy követelését is teljesíteni, helyes volna tudiillik, ha a hadikölcsönkötvények bizonyos tekintetben az adótartozásoknál beszámíttatnának. Ezt az elgondolást most megismétlem a pénzügyminiszter úr előtt is. A kormány adópolitikája során rá akarok mutatni egypár abnormis tünetre, különösen azokra, amelyek a háztulajdonosoknál jelentkeznek. AZÍ én városomban 1500 háztulajdonos járandóságát vette zár alá a pénzügyi hatóság, 1500 háztulajdonos vagyonát fogják rövidesen elkótyavetyélni. Itt volna most a tatarozás! munkálat ideje, ezek a háztulajdonosok azonban a tatarozási munkálatot már nem teljesíthetik, ami a kisipar rovására megy. De még más dolgok is történnek. Ha azok a háztulajdonosok, akiktől már házukat is; elvették adóban, valahol tudnak a maguk számára egy kis állást, egy kis elhelyezkedést biztosítani, akkor jön a pénzügyminiszter 1929. évi 32.500-as számú rendelete és ezen rendelet alapján a már elvesztett vagyonért, amelyet elárvereztek, az abból a -vagyonból folyó jövedelem címén még elveszik ezeket a kis apró járandóságokat is. Hát ez mélyen t. Ház, igazságtalan eljárás és Szeretném, ha a pénzügyi államtitkár úr pár percre figyelmével megtisztelne, mivel ő ezeknek az adóügyeknek a fő-fő mozgatója. Itt egy esetet tárok a t. Ház elé. Azt írja nekem egyik választóm (olvassa): KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. . ülése 19BS június 7-én, szerdán. 71 «A tavalyi törvényes intézkedés szerint kedvezményben részesültem. Miután az előírt adómnak a megfelelő részét befizettem, törvény szerint adókedvezményben részesültem és a fennmaradó adómat havi 110 pengős egyenlő részletekben fizetem, minden hó 5-éig pontosan, a folyó adókkal együtt. En befizettem az adómnak azon részét, amelyre befizetés esetén a kedvezményt megkaptam és mégis mint kamatmentes adófizető minden havi befizetésemnél 3%-ot fizetek mint végrehajtási költségét. Ez évi 36%-nak felel meg. En, aki pontosan fizetem az adómat — végrehajtás ellenem nem volt — kérdem, hogy hogyan lehetséges,' hogy mint kamatmentes, mégis 36%-os kamatot fizetek évente az adóm után,» T. Ház! Eléggé utánanéztem ennek a dolognak s jó lesz, ha az államtitkár úr is utána néz. Ez éppen olyan eset, mint a biharvármegyei egyházközség esete, ahol a papot úgy büntették, hogy az egyház adóját nem hajtották be, a paptól ellenben bekövetelik a föld után járó adót. A papot végrehajtják és árverezik, de a pénzügyi hatóságok nem gondoskodnak az egyházi adók kellő behajtásáról. Anomáliák ezek, államtitkár úr, s ezen' a téren mégis csak kissé humánusabb intézkedés kellene, mert helyesen állapította meg Eckhardt Tibor t. képviselőtársam, hogy nem az adómorál hiányzik ebben az országban, vagy ha hiányzik is, hiányzik az adókivetési morál is, mert akkor ilyen abnormis jelenségekről mégsem lehet beszélni. (Zaj a bal- és a szélsőbalbldalon.) . : Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi Kiss Pál: Még csak a Nemzeti Bank kérdésével szeretnék egy kissé foglalkozni.. Ezt a kérdést már a költségvetés általános vitája során is megemlítettem s akkor is megkérdeztem a pénzügyminiszter úrtól, most is megkérdezem, mert a Nemzeti Bankhoz tartozik. Ennek az országnak ugyanis az a tragédiája, hogy egyik pénzügyminiszter a Pénzintézeti Központtól, a másik pénzügyminiszter meg a Nemzeti Banktól jön. Mondja meg tehát nekem! a t. pénzügyminiszter úr azt, hogy a Nemzeti Bank mi-érit nem szállította le .ugyanúgy az illetményeket, mint amilyen rendszer szerint le-. szállították az országban mindenütt. (Ulain Ferenc: Vagy a Földhitelintézet!) Miért nem szállítják le &, Nemzeti Banknál a fizetéseket ugyanakkor, amikor a 3,475.000 pengő állami. részesedés 695.121 pengőre esett le a Nemzeti Banknál* Mondja meg teháít a t. pénzügyminiszter úr nekem azt, 'hogy imiért van az, hogy a Nemzeti Banknál az átlagfizetések 10.800—10.400 pengőt tesznek ki, holott a régi osztrák-magyar banknál 5480—6560 korona volt az átlagos fizetés. Ez olyan magas tétel, amelyre vonatkozólag a pénzügyminiszter úrtól feltétlenül választ kérek. Ha már takarókossági politikát folytatunk s az egész országot végig áldozatokra köítelezzük, akkor nem maradhat egyetlenegy intézmény sem -- a Nemzeti Bank sem — ezen a takarékossági politikán kívül és annak is teljesítenie kell azokat a kötelességeket, és teljesíteni kell ezeknek az alkalnaazolttaknak is az áldozatkészség terén azokat a kötelességeket, amelyeket az ország többi alkalmazottaitól elvárunk. Mélyen t. Ház! Végzem is beszédemet. Természeltesen a pénzügyiminiszter úr iránt bizalmatlan vagyok, a költségvetést nem is fogadom el. Nem látok mást, mint tehetet11