Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

60 Az országgyűlés képviselőházának elégítendő szükségletek fedezetéről kíván gondoskodni. Általánosságában elmondhatjuk, hogy ez a költségvetés a inai súlyos gazdasági életünkhöz kíván alkalmazkodni. En felszólalásoméban /a pénzügyi tárea költségvetésének tárgyalásánál pénzügyi politikánknak nem annyira az általános elvével, hanem inkább annak kebelén belül annak egyes részletkérdéseivel kívánok foglalkozni. Ügy a parlamentben, mint különböző érdekképviseletek gyűlésein, 'megbeszélésein a múlt évben olyan sokat szereplő borfogyaszatáísi adó a közóhajnak megfelelően 50%-kai a jelenlegi kormány bölcs elhatározása folytán, a múlt óv őszén kiadott 2100. számú rendelettel mérsékeltetett. Megszűnt tehát adóztatási rendszerünkben az az anomália, hogy az adó többet tett ki, mint amennyi a bor értéke. Ennek az anomáliának megszüntetéséért én, mint szőlősg-azda is köszönetet mondok a kormánynak. Ez az intézkedés azonban még korántsem oldotta meg a szőlősgazdiák súlyos anyagi helyzetét. (Félkiáltások bal felől: Nem bizony!) Sok teendő van még hátra, amivel a szőlősígazdák anyagi helyzetén segíthetnénk, így többek között a borfogyasztásnak minél nta-gyohb mértékiben való növelése. Ha növelik a forgalmat, növelik az árakat is. Igaz, hogy a kormány e téren sem marad tétlenül; sokat tesz e téren, így többek között azzal a rendelettel, amely szabályozta a bornak párlattá való feldolgozását, nagyon elősegítette a bor értékesítését, nagyban előmozdította az áremelkedést. is, bár itt többet tehetett volna, ha maiigánfokonként 1*1 pengő bevásárlási ár helyett legalább 1*5 pengő beveásárlási árat szabott volna meg. Ugyancsak ezt a célt szolgálja a kormánynak az az intézkedése, amellyel a hadsereg részére történendő borbeváisiárlást elrendelte. A hadseregnek ugyanis egymillió pengő értékig joga van közvetlenül és kizárólag a termelőktől bort vásárolni. De nagyban elősegítette a bor forgalmát a külfölddel kötött kompenzáció® szerződés is. Tudomásom szerint a bortörvény-novella több rendelkezésének módosítására vonatkozó és most készülő törvényjavaslat-tervezet is ezt a célt fogja szolgálni. Legyen szabiad mégis felhívnom úgy a pénzügyminiszter úrnak, mint a földmívelésügyi miniszter úrnak figyelmét egy olyan ténykörülményre, amely a borfogyasztást még nagyobb mértékben tudná elősegíteni, ez pedig: a boreoetgyártás kérdése. Nálunk a borecetgyártást nem részesítik abban az előnyben, (abban a kedvezményben, mint más országokban, pl. Franciaországban vagy Olaszországban, ahol a törkölyből is borecetet állítanak elő. Nálunk a törkölyt, tekintettel arra, hogy tai pálinkaadó igen magas, nem főzik ki szesszé, és számtalan esetben mint hasznavehetetlen anyag, trágyadombra kerül, igen sokszor pedig a homokos utakat kötik meg vele. T. Ház! Ha ezek az állapotok ennyire fel tudják kiairolni a borecetgyártást, kérdem: miért nem tudnók ezt mi is megtenni, hiszen mi is agrárállam vagyunk és nagymértékben foglalkozunk szőlőtermeléssel. Ha ezek az államok exportálni tudnak borecetet, akkor talán mi is tudnánk exportálni, ha nem is olyan nagy menny isiéget, mint ezek az államok, de legalább egy bizonyos kisebb mennyiséget. Hogy azonban ezt elérhessük, valami támo19U. ülése 1933 június 7-én, szerdán. gátasban kell részesíteni a borecetgyártást s legalább is azt az előnyt kellene megadni, mint a szesz-ecetgyártásnak. Én többek között segítségének^ vélném azt, ha az ecetté feldoldozandó ibort és az avinálásra szükséges borpárlatot vagy törkölypárlatot fogyasztási adó-kedvezményben résaesíttenők; akkor mindenesetre fel tudnók venni a vetélkedést a külfölddel szemben exportképes borecetünkkel. Megengedem, hogy ez a kívánság talán nem is minden tekintetben egyezik a szeszipar érdekeivel, de igenis egyezik a legalább egymilliót számláló szőlősgazdák érdekeivel. Legyen szabad rámutatnom még r a borfogyasztási adó terén az adókivetésre és adókezclesre. E téren több anomáliát lehet tapasztalni. Ezt a kérdést a 121.100/1923. számú pénzügyminiszteri utasítás, illetőleg az ennek függeléket képező rendelet szabályozza. Ezen rendeletnél fogva a borfogyasztási adó kivethető kétféle adóztatással, és pedig tételenkénti adóztatással vagy pedig^ átalányozás szerinti adóztatással. De mi történik a gyakorlatban? A gyakorlatban az történik, hogy sok helyen tételenkénti adóztatástól eltekintenek és teljesen szabálytalanul a szőlőterületek szerint állapítják meg a borfogyasztási adót. Márpedig tudvalevő dolog, hogy a borfogyasztási adónak kritériuma az, hogy azt annak kell fizetni, aki a bort fogyasztja, nem pedig annak a szőlőbirtokosnak, aki talán a borát meg sem issza. Ha átalányozás szerint vetik ki az adót, — mert ehhez joguk van a fentidézett rendelet értelmében — ott is sok helyen eltérés mutatkozik a rendelet alkalmazásánál. A rendelet azt mondja, hogy a bortermelők az általuk és háztartásuk által elfogyasztott, valamint cselédjeiknek és munkásaiknak természetbeni járandóság címén kiszolgáltatott mennyiség után egyességileg megállapított átalányöszszegben adózhatnak, azonban ettől eltérően, a valóságban több helyen az történik, hogy nemcsak ezt a fent körülírt bormennyiséget vonják be az átalányba, hanem azáltal, hogy a bortermelő kiegyezett bizonyos mennyiségű borátalányban, szabaddá lesz a további el nem fogyasztott bormennyiség is s e felett is szabadon rendelkezik. A községi elöljáróságok ugyanis ezekről a bormennyiségekről, ezekről a borkészletekről nem vezetik sok esetben az ellenőrző nyilvántartást, tehát így a termelők ellenőrzés nélkül, a nyilvántartásba való bejelentés nélkül tudják forgalomba hozni a bort s a viszonosság hiányában, számtalan esetben a borfogyasztási adó alól kibújnak. Az ilyen bort azután becsempészik olyan helyekre, ahol tételek szerint történik az adóztatás s ott megkárosítják azt a községet és várost, ahol a bort elfogyasztják, mert a borfogyasztási adót nem jelentik he, és így nagy bormennyiség után borfogyasztási adót egyáltalában nem fizetnek. De nemcsak a várost károsítják meg, hanem megkárosítják magukat a szőlőtermelőket is, mert a becsempészett borral szemben nem tudják felvenni a konkurrenciát, mert ez a becsempészet bor az adó alól kibúvik, míg a tisztességes és rendes szőlősgazda bejelenti a borát, s így csak adóztatással yagy a vevő által fizetett adótételeinek teljeítésével tudja borát értékesíteni. Természetes, hogy az adó alól kivont boron a kimérő sokkal többet keres. Az egyenlő és igazságos, valamint az ará-