Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-194
Az országgyűlés képviselőházának 19% ülése 1933 június 7-én, szerdán. 61 nyos adóztatás elve azt kívánja, hogy a fentidézett rendelet betartassék, aminek szigorú ellenőrzésére kívánom a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni azzal, hogy ha szükséges, ezen a 121.100 számú rendeleten némi módosításokat méltóztassék tenni s a végrehajtási eljárás során a belügyminiszter úrral egyetértőleg méltóztassék szigorúan eljárni. Nagy segítést jelentene a szőlősgazdáknak az is, ha az emberi élvezetre alkalmas szeszt egyedül a szőlőkből vagy annak melléktermékeiből állíthatnánk elő, miért is kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a földmívelésügyi miniszter úrral a kérdést méltóztassék bölcs megfontolás tárgyává tenni s ezzel a kérdéssel méltóztassék a szőlősgazdák érdekében foglalkozni. Törvényhozói kötelességem diktálja felhívni a belügyminiszter és a pénzügyminiszter uraik figyelmét a városok: jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetére. Nem minden esetben írhatjuk a városok és 1 a gazdálkodók számlájára azt, hogy ráfizetnek bizonyos üzemekre, hogy roszszul gazdálkodnak. Vannak esetek, amikor a külföldi kölcsönökből történt befektetéseknél történtek hibák. így értem a Speyer-féle kölcsönt. A Speyer-kölcsönt felvették a városok, (Meskó Zoltán: Mert rájuk erőszakolták!) Nem voltak kötelesek, sok helyen kibújtak alóla. (Meskó Zoltán: Dehogy nem, rájuk erőszakolták! — Elnök csenget.) Sajnos, a kölcsön következtében sok város rossz anyagi helyzetbe jutott. {Meskó Zoltán közbeszól.) Tessék megvárni, meghallgatni beszédemet. 1925-ben az történt, hogy felszólították a városokat a kínálkozó alkalomra, vagyis az ajánlott kölcsön felvételére. (Meskó Zoltán: Miért nem szólítják fel most?) Gyors tempóban kellett' határozniuk a városoknak, hogy akarnak-e élni ezzel, igen vagy nem. Ilyen körülmények között elegendő idő sem állott rendelkezésükre abból a szempontból, hogy alapos megfontolás tárgyává tehessék azoknak a terheknek vállalását, amelyek a kölcsön felvételével járnak. (Meskó Zoltán: Miért volt olyan sürgős?) Nékem nem volt sürgős. Sajnos, megtörtént az a pótolhatatlan nagy hiba is, hogy a városok önkormányzatára felügyelő hatóság nem volt eléggé előrelátó és nem rendelte el imperative azt, hogy ezt a külföldi, Speyer-féle kölcsönt csak olyan célokra fogják felhasználni, amelyek gazdaságilag jövedelmezők. Nagy kár volt ezeket a drága kölcsönöket olyan beruházásokra fordítani, amelyek abszolúte nem jövedelmeznek, sőt igen sok esetben luxusibefektetés is történt, (úgy van! balfelől.) Ennek bizonyságául megemlítem, hogy a statisztikai adatok szerint egyebek között a felvett kölcsönből drágán felépített bérházakat építettek, amelynek lakásrészei és üzlethelyiségei a mai súlyos gazdasági helyzet következtében üresen állnak. (Meskó Zoltán: Zenepalotát is építettek!) De építettek kultúrházakat, iskolákat, sporttelepeket, színházakat, túlméretezett gőzfürdőket, túlméretezett vágóhidakat, amelyek 'egyáltalán nem hoznak jövedelmet, ezeknek kamatait, annuitását már kezdettől fogva az adózó polgároknak kellett kiizzadniuk. (Jánossy Gábor: Akkor mindenki helyeselte, most meg mindenki pálcát tör fölötte! Könnyű utólag bölcsnek lenni! — Esztergályos János: Használják azt a félegyházi fürdőt, majd nem fognak ráfizetni!) Használják. (Esztergályos János: Csináljon propagandát annak érdekében a képviselő úr! — Egy hang a középen: úgy látszik, a képviselő úr sokat fürdik! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kiss István: Már most a pénzügyminiszter úr jóakaratából ma már csak 5% kamatot tartozunk fizetni a kölcsön után, törlesztést ez idő szerint nem fizetünk, de a befektetések nagy része 5% kamatot sem jövedelmez. Igen üdvös lenne, ha a pénzügyminiszter úr olyan kimutatást terjesztene a Ház elé, amely tájékoztatna a Házat, hogy a Speyer-kölcsön terhére eszközölt beruházásokból mennyit fordítottak bizonyos célokra, és milyen összeg nem lett elég ezeknek a beruházásoknak fedezésere, mennyi az az összeg, amivel túllépték a hitelt. Akkor meggyőződhetnénk arról, hogy igenis e kölcsönt felvevő közgyűlési határozatok mellekletet képező ama kimutatásokat, amelyek a kölcsön hovafordítását tárgyalják, nem vizsgálták kellően felül, mert ha kellően felülvizsgálták volna őket, akkor nem következett volna be hiteltúllépés és a priori elejét vették volna az esetleges hiteltúllépésnek. Elérkezettnek látom az időt, hogy ezen a téren sürgősen segítségére siessenek a bajbajutott városoknak olyan formában, hogy amely városnak módjában van ingatlanai értékesítése útján tőkéhez jutni, azoknál az elidegenítésnek ne legyen akadálya még akkor sem, ha az ingatlan kivételesen nyomott áron kelne el, mert a Speyer-kölcsön árfolyama ma 20— 25-ön áll. (Kun Béla: Magánkézen vannak a Speyer-kölcsönkötvények! Meg kell szüntetni az üzérkedést!), míg az üzemek értéke talán még sem devalválódott ilyen mértékben. De segíteni lehetne a dolgon úgy is, hogy a kormány megbízásából a postatakarékpénztár és a pénzintézetek együttesen szindikátust alkotnának, amely a külföldi és belföldi tőzsdén úszó kötvényeket felvásárolná, és hazafias szempontokat is figyelembevéve, a kötvények után nem a névértéknek megfelelően fizetnék az 5% -os kedvezményes kamatot, hanem az átlagos árfolyamérték után. Akkor abba a kedvező helyzetbe juthatnánk, hogy amennyiben a forgalomba jutó kötvények 30%-a már a belföldön volna, e 30%-os kötvénymennyiség után a városok bizonyos kulcs szerint nem a névérték, hanem az árfolyam alapján fizetnék az 5%-ot. Természetesen így azután a városok, ha abba a jobb helyzetbe jutnak, .hogy az összevásárolt kötvényeket visszavásárolhatják, azokat visszavásárolják. De nemcsak a pénzintézeteknek, hanem az egyes egyéneknek is kötelességük volna ebben a nemzetvédő munkában részt venni. Nem taitom helyesnek azt, hogy egyesek mások kárára a súlyos gazdasági viszonyok közepette 25%-os kamatot élveznek a tőke után. Ebből az alkalomból elismeréssel adózom a pénzügyminiszter úrnak folyó évi április hó 30-án a 33-as bizottságon is keresztülment 4600- számú rendeleteért és ennek végrehajtása tárgyában a mai napon kiadott 1155. számú utasításáért, amelyben intézményesen megoldotta azt a régen óhajtott kérdést, hogy mindazokat a vállalatokat, amelyeknél a kincstár bármilyen formában részesedésben van, szigorú ellenőrzés alá helyezte. # A felemlített vállalatok ellenőrzésének természetes következménye az lesz, hogy a vállalatoknál mind a dologi, mind a személyi kiadások terén nagy redukció fog bekövetkezni. Ez bizonyára nagyobb összeget fog kitenni, mint az ellenőrzés költsége. De azt a célt is elérni remélem ezzel, nogy mind a külföldi,