Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 19%. ülése 1933 június 7-én, szerdán. 59 ságot kihordani, ezt már keresőképesnek állapítják meg és megróják 6—8—10—12 pengő adóval amellett, hogy nincs is egység abban, amit itt Budapesten ezen a téren tapasztalunk. Egy interpellációmra azt mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy ez törvény, és ameddig az egyházak a törvényt betartják, nevezetesen ameddig nem mennek túl azon a határon, amely bizonyos rendeletben meg van állapítva, addig nem avatkozhatik bele. En azonban nem is kívánom a pénzügyminiszter beavatkozását ebben a kérdésben, mert azok, akik az egyházi adót kivetik, főleg a fővárosban elég ügyesek ahhoz, hogy nem mennek a határon túl, csak állandóan a határt súrolják. Amit kérek, az az, hogy általában • tegye a pénzügyminisztérium vizsgálat tárgyává az egyházi adókat és az egyházi hatóságokkal való egyetértésben törekedjék arra, hogy ezeket a lakosság kereseti viszonyaihoz mérten leszállítsa. Teljes lehetetlenség az, hogy munkásemberek, akik alig keresnek annyit, amiből meg tudnak élni, olyan súlyos adókat fizessenek, hogy sok esetben az egyházi adó magasabb, mint az állami adó, amit annak a proletárnak fizetnie kell. Ma, amikor 1927 óta 49%-kai csökkentek a bérek, amikor az építőmunkások, akik a múlt esztendőben még 60—70 filléres órabért kerestek, csak 30—40 filléreket keresnek, az 1927-ben megállapított egyházi adókat fizetni nem lehet. Ez képtelenség. Amit itt kérek, az semmi egyéb, mint az, hogy a pénzügyminiszter úr vegye ezt a dolgot revízió alá. Még arra is hajlandó vagyok, hogy elhigyjem, miszerint az egyházi hatóságok ennek a pénzügyminiszteri rábeszélésnek hatása , alatt valamit engedni fognak ezekből az adókból. Kérnem kell továbbá a pénzügyminisztériumot, hogy az adóvégrehajtások során ne engedjen olyan ingóságokat lefoglalni, amelyeket a végrehajtási törvény a foglalás alól mentesít. Több ilyen esetet hoztunk már a Ház ele. A pénzügyminisztérium igen t. képviselője minden esetben megígérte, hogy vizsgálatot indít s megszünteti ezt az abuzust. Azt kellett azonban tapasztalnunk, hogy ezen a téren alig-alig történt valami változás. Az őszi és az idei évi tavaszi adó-tatárjárásnál azt kellett látnunk, hogy a legszükségesebb bútorokat, ágyneműket, a legminimálisabb, egy-két napra szóló élelmiszerkészletét lefoglalták és eltranszferálták. Megtörtént itt Budapesten, hogy egy derék asztalosiparosnak azt a gépét, amelyet állami támogatással vásárolt, és amely gépnek értéke körülbelül 2000 pengő volt, 100 pengő adóhátralékért elkótyavetyélték, úgyhogy ez a szerencsétlen ember teljésen tönkrement. Ezt a. törvénytelen eljárást nem szabad tovább tűrni, ez elkeseredést vált iki a lakosság körében. Szükség van tehát arra, hogy a pénzügyminisztérium egy általános rendelkezést bocsásson ki, amely az adóvégrehajtó közegeket arra utasítja, hogy a végrehajtási törvény vonatkozó rendelkezéseinek pontosan tegyenek eleget, és hogy a pénzügyminisztérium. szigorúan utasítsa őket arra, hogy olyan tárgyak lefoglalásától, amelyek nem foglalhatók le, a jövőben tartózkodjanak. Itt van a pécsi iparosságnak egy jajkiáltása. Sajnos, az idő nem engedi meg, hogy felolvassam, de azt hiszem, hogy a Háznak többi tagja is megkapta. Ha egyszer már a kisiparosok, ezek a gutgesinnt emberek feljajdulnak, hogy velük szemben milyen méltánytalanság és igazságtalanság történik, ha ők sírva-ríva kérik a kormánytól, hogy az összes ingatlan-árveréseket átmeneti időre azonnal függessze fel, akkor kétségtelenül nagy baj van. Arra kérem a pénzügyminisztériumot, hogy tartsa be a Korán szavát és ne követeljen a polgároktól olyat, amit egészségük és becsületük kockáztatása nélkül teljesíteni nem tudnak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Köszönöm a figyelmeztetést, egy szót kérek még. Azzal akarom beszédemet befejezni, hogy a miniszterelnök úr a közelmúltban felszólította az iparosokat és kereskedőket arra, hogy kezdjék meg végre az árak leszállítását. Azt hiszem, ha a miniszterelnök úr egy kicsit körülnézett volna a saját portáján, igenis talált volna leszállítani valót. Nagyon célirányos lett volna például a dohányáruk árát leszállítani, amelyek a mai kereseti viszonyokkal egyáltalában nincsenek összhangban. Folyton olvassuk, hogy olyan óriási dohánykészletek halmozódtak fel, amelyeket nem, tudnak eladni. Tegnap itt az előadó úr tremoló hangon azt mondta, hogy a dohány

: gyártmányok alig fogynak. Hogyan fogyjanak, amikor a silány keresetű munkás nem képes megfizetni a dohánygyártmányokat. Amikor felemelték a dohánygyártmányok árát, akkor a finom szivar és szivarka árát 5—10%-kai, az, olcsókét 30—40%-al emelték fel. Erre nézve követendő példának állítom oda Franciaországot. Franciaországban gondoskodott a kormány arról, hogy állandóan olcsó legven a kenyér, ne legyen drága a bor és annak a dohányfajtának árát, amelyet a munkásság, a kispolgárság használ, a francia kormány semmi körülmények között nem engedi emelni. Méltóztassék tehát erre is gondot fordítani . és méltóztassék minél előbb leszállítani a dohányárakat; meg méltóztatnak látni, hogy a dohány fogyasztás emelkedni fog. Egyébként, mert a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetem, a tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Patacsi Dénes jegyző: Kiss István! Kiss István: T. Ház! Előttem szóló t. képviselőtársam behatóan foglalkozott adórendszerünkkel, kiterjeszkedett az adóbehajtás és különösen az egyházi adóztatás kérdéseire. Ezek mind olyan nagy problémák, hogy ha részletesen akarnék erre választ adni, hosszabb időt venne igénybe, mint amennyi rendelkezésemre áll. Legyen szabad azonban mégis egy megjegyzést tennem az egyházi adókra vonatkozólag. Igaz, hogy az egyházak, — legyen az református, katolikus vagy bármely egyház — a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok között nehezen tengetik életüket, és talán egyes he^ lyeken aránytalanul több adó van kivetve, mint kellene. De nem áll az, hogy az adókivetés ellen nem lehet jogorvoslattal élni.' Igenis, a különböző egyházaknál le van fektetve az, hogy mi módon lehet jogorvoslattal élni az adókivetési határozatok ellen. Említettem, hogy ez egyházanként különböző, miért is arra kérem a t. képviselőtársamat, méltóztassék eltekinteni attól, hogy részletesen foglalkozzam ezzel a tárggyal. T. Ház! A költségvetés egy nemzet törekvéseinek, vágyainak, erejének és élniakarásának hű tükre. Ha az előttünk fekvő költségvetést beható vizsgálat tárgyává tesszük, azt látjuk, hogy az széleskörű körültekintéssel, alapossággal és bölcs mérséklettel készült és csak a feltétlenül szükséges és okvetlenül ki-