Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-212

Áz országgyűlés képviselőházának ti Gyula kormánya által kibocsátott gazdavédelmi rendelet, mert a magántartozásokat öszszeköttetósbe hozta a közterhekkel és feltételként azt állította oda, hogy csak akkor kap valaki védelmet, akkor kap moratóriumot a tőketörlesztésre, ha a kamat mellett közterheit is befizeti. Már pedig nem kell nekem itt a Házban hangsúlyoznom azok előtt a képviselőtársaink előtt, akik kint járnak a vidéken, azt a tényt, hogy ma a gazda az adón felül nem tud semmiféle más szolgáltatást teljesíteni. (Gróf Somssieh Antal: Még azt sem!) és méltóztattak ennek ellenére tűrni, hogy a múlt évi betakarítástól kezdve ez a rendelet érvényben legyen és ennek a rendeletnek alapján a gazdákat egymásután árverezzék el ezek az altruista intézetek. (Turchányi Egon: Százakat! — Zaj a baloldalon.) Mert t. Képviselőház, azt is hangsúlyoznom kell, hogy a vidéki pénzintézetek sokkal kulánsabbak, sokkal- méltányos ab bak voltak adósaikkal szemben, saját jól felfogott érdekükben, mint a budapesti nagy altruista pénzintézetek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Így van! Elég szomorú, de így van!) Ezeknek az altruista intézeteiknek kölcsönei majdnem mind jelzálogleveles kötvényekben vannak lefektetve, amelyeknek árfolyama ott künn a külföldön 20, meg 15 százalékra esett vissza. És ezek voltak a kíméletlenek, ezek voltak a kapzsiak, ezek árvereztettek, a vidéki pénzintézetek pedig megálltak. (Turchányi Egon: Intézkedések kellenek ós nem szüneti reklám a politikai moziba!) Szintén Marsehall Ferenc t. képviselőtársam beszédére reflektálva, kénytelen vagyok itt megállapítani, hogy Imrédy pénzügyminiszter úr expozéjában (Mojzes János: Az ellenkezőjét mondotta!) azt mondotta, hogy akár sikerül a londoni gazdasági konferencia, akár nem, augusztusban ő hozza a gazdaadósságok rendezését. Es mit hallottunk pár héttel ezelőtt a mélyen t. kormány elnök úrtól? Azt, hogy ez a gazdavédelem, ez a gazdaadósságrendezés őszre marad. Mi lesz ennek a következménye? (Zaj.) Az, hogy most az aratás betakarítása után azt a nehezen megszerzett kevés terményt egymásután fogják lefoglalni és akkor sem megélni, sem adót, sem adósságot fizetni nem tud a gazda. (Zaj a baloldalon. — Sándor István: A kisebb terhet sem fogja birni!) A gazdaadósságok rendezésének még most a betakarítás előtt meg kell történnie. (Ügy van! a baloldalon) Itt a mi pártunk felvetette ennek a kérdésnek a devalvációval való megoldását. Méltóztassék más . formulát keresni. Ott felvetettük az átértékelés gondolatát. Ezt csak azért említem meg, mert Marschall Ferenc képviselőtársunk beszédéből nagyon r kicsendült a hitelélet védelme. Ha egyszer átértékelés útján rendezik a gazdaadósságokat, akkor elméletileg értékben ugyanazt fogja megkapni ci.Z cl hitelező, legyen az külföldi, vagy belföldi, amit annakidején adott, mert ma 500 pengőért ugyanazt a hold földet tudja megvásárolni, mint amelyet négy évvel ezelőtt ezer pengővel tudott megvásárolni. (Ügy van! a baloldalon, — Andaházi-Kasnya Béla: Hivatalos demagógiát csinálnak!) Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután voltaképpeni napirendi felszólalásomra térjek át. (Halljuk! Halljuk!) Engem a napirendi felszólalásra az a nagy csapás és szerencsétlenség késztet, amelyet a Tisza és mellékfolyóinak áradása okoz. Az egész magyar társadalom mély megdöbbenéssel, nagy részvéttel ülése 1933 július 13-án, csütörtökön. 635 értesült azokról az óriási károkról, amelyeket ez az árvíz emberéletben, anyagi értékben, különösen a megszállt, elszakított területek magyarlakta vidékein okozott. Elragadott munkáskezeket, letarolta a vetéseket, asszeronrbolta a házaikat ez a pusztító árvíz és nekünk, ha nem is áll módunkban a közvetlen azonnali segélynyújtás és támogatás éppen az elszakítottság miatt, úgy hiszem, kötelességünk, hogy itt a parlamentben kifejezést adjunk a magunk szeretetből fakadó együttérzésének, igazi mély részvétének. {Ügy van!) Amikor ezeket az érzéseket itt tisztelettel tolmácsolom, méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a t. Háznak és egyben a kormánynak fegyelmét arra, hogy ne feledkezzék meg a magyar impérium alatt álló területek, vidékek árvízsujtotta lakosságáról sem, mert ha ezeken a területeken méreteiben nem is volt olyan nagy az árvízveszedelem, mint a megszállt területeken, ámde az ár itt is egész községek lakosságát tette tönkre, elvitte azoknak minden terményét, elvitte azoknak minden reménységét. Különösen két vidék szomorú helyzetére mutatok rá. Az egyik a felsőszabolcsi vidék, a Tisza felső folyásának szakasza, a másik a borsodi vidék. Mind a két hely olyan, ahol eddig nem^ volt meg a rendes ár védelem, ahol nincsenek árvízvédekezési töltések, ahol a mostani hirtelenül támadt árral szemben csupán nyúlgátakkal védekeztek, amelyeiket azonban a pusztító árvíz pillanatok alatt elsodort. FelsőSzabolcsban, az én vidékemen a tél és a tavasz folyamán, levonva az előző évi árvíz tapasztalatait, igyekeztek a partot megerősíteni. A szükséges árvédekezési anyagokat odahozták, azonban elkéstek a védekezéssel és bár nagy munkahiány volt, kellő számú munkást nem alkalmaztak és nem bírták feltartóztatni ezt az árt. (Ügy van! a baloldalon.) Borsodban ellenben egészen más történt. Borsodban kidolgozták az árvédekezés .terveit, amelyeik teljesen beleillenek a Tisza árvédelmi rendszerébe. Ki is tűzték ennek alapján az árvédelmi töltések helyét, tovább azonban nem jutottak, mert ezeknek a munkálatoknak a megvalósításához 18 millió pengőre lett volna szükség, ez a pénz azonban nem volt meg. Ekkor az ottani Államépítészeti Hivatal, főleg kortescélokat szolgálva, a múlt esztendőben holmi menekülő gátak tervezetét dolgozta ki, amely egyáltalában nem illik bele az árvédelmi rendszerbe. (Hegymegi Kiss Pál: Ezért felelősségre kellene vonni a kormányt. — Zaj.) Ezeket építették ott a választások idején felfogadott munkásokkal. Ezek a menekülő gátak azonban sokkal nagyobb kárt okoztak, mint amennyi haszon belőlük származott. Összeszorították a hullámteret és ezáltal a víz romboló hatásának tettek ki olyan területeket is, amelyek rendes gátépítés mellett soha sem kerültek volna víz alá, és viszont védelem alá vettek egész hasznavehetetlen, szikes területeket, mondom, teljesen rendszertelenül, tisztán más célokat szolgálva. Ma ezek a területek el vannak öntve vízzel. Felső-Szabolcsban körülbelül 1500 holdnyi terület van eddig víz alatt. (Hegymegi Kiss Pál: A hortobágyi zsilippel most le lehetne vezetni 12.000 holdat!) Ezeknek a vidékeknek a lakosságát az előző években is súlyosan meglátogatták az elemi csapások, mert hiszen rozsdakár, szártő rothad ás, sertéspestis volt és ugyancsak az árvíz vitt el sok terményt. Tisztelettel felhívom mindezekre a t. Ház figyelmét és nagyon kérem a kormányt, külö-