Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-212
636 Áz országgyűlés képviselőházának 212. ülése 1933 július 13-án, csütörtökön. nősképpen pedig a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezeknek a vidékeknek a segítségére sietni állami támogatással, azonnali pénzsegéllyel, termények nyújtásával, vetőmagvak juttatásával, adóelengedéssel, (Ulain Ferenc: És gátakkal!) és az adóvégrehajtások felfüggesztésével, (Helyeslés a baloldalon.) mert különben ezek az emiberek már a nyár folyamán sem lesznek képesek magukat élelemmel ellátni. Az elnök úr napirendi indítványát tisztelettel nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kontinens középső részén az abnormis időjárás árvizet okozott és pedig nemcsak Magyarországon, Magyarország tulajdonképpen csak közvetve vallja ennek kárát, azért, mert az elcsatolt területekről olyan vizeket kellett átvennünk, amelyek azoknak a területeknek egy nagy részét, amelyek mint nyílt árterek, mint hullámterek ismeretesek, szóval a nem mentesített területek egy jó részét, vízzel borították el. Hangsúlyozni akarom, hogy úgynevezett mentesített területet jelenleg Magyarországon nem önt el árvíz, sőt reméljük, — és erre teljes reménységem van a beérkezett jelentések szerint — olyan katasztrófától, hogy a mentesített területek is vizet kapjanak, mentesülni fogunk, ez a veszély bennünket nem fenyeget. Igen nagy és jelentékeny azonban a száma és mértéke azoknak a területeknek, amelyek 'mint nem mentesített területek ma már állandó mezőgazdasági művelés alatt állanak, mert hiszen ezek a területek hosszú évek során át mentesültek minden árvíztől, a lakosság a maga szorgalmával, buzgalmával és teljes igyekezetével azokat termővé tette és ma azokon rendszeres mezőgazdasági termelés folyik. Sajnos, sokezer holdra tehető az a rész, amely így jelenleg vízkárokat szenved. Ezeknek a károknak megakadályozására technikai eszközök nem állottak rendelkezésünkre, mert hiszen ezek a hullámterek, leginkább a töltések közé szorított hullámterek, azért alkottattak, hogy az ilyen nagy árvizek esetén a vizet felfogják. Különösen súlyosnak tartom ezek közül az úgynevezett nyílt árterületeknek, azoknak a töltések által nem határolt hullámtereknek a sorsát, amelyeknél a vízkárok különösen a borsodi részeken, de egyes más tiszamenti részeken is elő fordultaik, mert ahol a hullámteret öntötte el a víz, ott a lakosság már hozzá van szokva bizonyos rizikóhoz, már tudja, hogy saját rizikójára és felelősségére foglalkozik legelőgazdaság vagy erdőgazdaság helyett mezőgazdasági műveiésíi ágaikkal, a nyílt árterek javarésze azonban rendesen mentes szokott lenni és az ezeken kialakult rendszeres mezőgazdaság már olyan, hogy exisztenciákat biztosít, olyan, hogy arra exisztenciák a maguk életét alapítják. Ezeknél bizony, sajnos, súlyos kártételek vannak. Ezeket nem lehetett megakadályozni, mert nyúlgátak emelésére sem volt megfelelő idő, aminek egyik főokozója az volt, hogy, t amint az már annyiszor panasz tárgyává tétetett, az elcsatolt területekről, a mai cseh és román impérium alatt lévő területekről későn, bizonytalanul és nem elég precízen érkeztek be a jelentések és így a szükséges előmunkálatokat sem állt módjukban megtenni az illető érdekeltségeknek. Én mindenütt figyelemmel kísértetem ezeket a dolgokat két szempontból. Először azért, hogy megállapítsuk, melyek azok a lehetőségek, amelyeket még fel kell dolgoznunk, hogy a jövőben ilyen természetű kártételek ne forduljanak elő és melyek azok a kártételek, amelyeket azután a jövőben meg lehet akadályozná; másrészt pedig figyelemmel kísértetem azt, hogy hol történt olyan méretű kártétel és az exisztenciáknak olyan megnyomorítása, amely hatósági beavatkozást tesz szükségessé. Határozottan kijelentem, hogy minden olyan helyen, ahol ezek a kártételek a termelés folytonosságának biztosítását megakadályozzák, vagyis ahol a lakosságnak annyija sem maradt, hogy megfelelő vetőmagot tudjon a maga számára , biztosítani, be fogok ebbe az ügybe avatkozni, mert nekem feladataim körébe tartozik a termelés folytonosságának biztosítása és én az ehhez szükséges segítőeszközöket minden körülmények között kötelességemnek tartom előteremteni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Az Ínségesek kérdése nem az én hatáskörömbe tartozik ós, sajnos, arra az én tárcám keretében fedezetet előteremteni nem tudok, de azt hiszem, hogy a kormány — mint eddig is minden olyan helyen, ahol az inség megakadályozása eminens szükségesség volt — meg fogja találni az eszközöket a helyes beavatkozásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a borsodi nyílt ártér kérdését ós az úgynevezett 'menekülő utak kérdését illeti, ez klasszikus példája annak, ami minden ilyen felemás rendszernél be szokott következni. Tulajdonképpen ős-példáját mutatja ez annak a mentési munkálatnak, amely Magyarországon száz évvel ezelőtt folyt. Aki régi dolgokkal is foglalkozott, aki olvasgatott régi, ezzel a kérdéssel foglalkozó munkákat vagy olvasta a parlamenti vagy a megyegyűlési ' vitákat, az láthatja, hogy tulajdonképpen mindenütt ezeknek a menekülő utaknak a rendszere volt kiépülőben, hogy tudniillik, bizonyos területeket úgy mentesítettek, hogy más területekre vezették át a vizet. Ez volt az oka annak, hogy egységesíteni kellett Magyarországon a vízügyi munkálatokat. Ezeknél a menekülő utaknál fordul elő, hogy a víz megkerüli a menekülő utakat és hátulról folyik be a mentesített területekre, ha a víz egy kicsit magasabb. (Osváth Pál: Ez történik Borsodban!) Mindez primitív rendszerű beavatkozás, primitív rendszerű védekezési munkálat, amely megindulhatott egy bizonyos szükségmunkából ós ilyen okokból kifolyólag, de amelyet rendszerbe foglalva ... (Osváth Pál: Kidobott pénz!) Nem, kérem; beilleszthető az új védelmi vonalba, beilleszthető a most folyó új munkálatokba. (Ecíkhardt Tibor: Nem & kitűzött irányokban csinálták, máskép csinálták!) Ezek legalább az én jelentéseim szerint beilleszthetők ezekbe a generális védelmi munkálatokba, amelyek a 'borsodi nyílt ártérnek egyik részét, körülbelül a felét a jövőben tökéletesen mentesíteni hivatottak. Én magam is meg szándékozom tekinteni ezeket a munkálatokat, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mint ahogyan éppen a most következő vasárnapot is arra akarom fordítani, hogyha tiszai, szamosi, szatmáranegyei részeket látogassam meg, amire szintén különösen azért helyezek súlyt, hogy odamenve lássam: mit jelentenek ezek az országhatáron keresz
