Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-211

622 Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 193$ július 10-én, hétfőn. vállalkoznak, végig mindenkinek biztosítani kell a létminimumot. Vegye tekintetbe a mélyen tisztelt miniszter úr itt azt is, hogy a legutóbbi időben Németországban és más országokban is bizonyos izolálás mutatkozik ezen a téren. Elmúlt ereje annak a közmondásnak, . hogy a művész hazája a nagyvilág. Nem eresztik be ma álmagyar művészt oda, ahol a magyar kultúrdicsőséget külföldön hirdethette. Azt a művészt, aki nem kaphat ott künn szerződést, nem szabad úgy büntetni, hogy itthon se tudjon élni. mert nem lehet nagyon megvigasztalni a Szózat szavaival, hogy: itt élned, halnod kell — ha egyszer a halódást mozdítjuk elő. Ha az államháztartásban tallózni méltóztatnának mélyen t. képviselőtársaim, azt hiszem, megtalálnák azt, hogy olyanok húznak nyugdíjat, akik több címen vesznek fel az állampénztárból pénzeket. Ha ezeket elvennők ós a művészek megsegítésére fordítanók, azt hiszem, nem volna ilyen vigasztalan a helyzet. Mégis csak képtelenség, hogy Magyarország első két művészeti intézményeinek tényezői, előadó művészei ilyen mostoha sorsban részesüljenek. Lehetetlenség, hogy azzal vigasztalódjanak, hogy más tisztviselőkkel is így van, mert vallom, hogy más tisztviselőkkel sem lett volna szabad így elbánni. Ha egy országban a pénzügyi egyensúlyt másként nem tudják megoldani, mint a tisztviselők munkájának a leértékelésével, ez nézetem szerint nem egészséges pénzügyi koncepció. Nem lehet a szegény díjnokokon, bírákon és egyéb közhivatalnokon, most pedig pláne a művészeken megtakarítani azt, amit a Futurán és a Hangyán elherdáltunk. Nem lehet az, hogy egy helytelen gazdasági koncepció vigaszversenyét azokkal futtassák meg, akik a művészet szolgálatában állanak. Nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy segítsen ezeken a művészeken, mert nemcsak egyéneken segít ez álltai, hanem Magyarországnak azt a kultúrfölényét építi vele tovább, amelyet boldogult emlékű Klebelsherg Kunó nagy megértéssel rakott le ebben az országban. A túloldalon tapsoltak minden egyes esetben, amikor igazolta, hogy az, ami tanításra, tanulásra és művészetre kell egy államnak, az sokszorosan visszafizetődik. Tehát ne zárkózzunk el, a többség ne zárkózzék el a megértéstől, a miniszter úr pedig ne hagyja el egy jó lélekkel, tiszta magyar világnézettel dolgozó kultuszminiszternek azt az útját és azt az ösvényt, amely nem akar azokon takarékoskodni, akik a maguk, szellemi javából sokkal többet adnak az országnak, mint bárki a világon. Én a miniszter úr méltánylásába ajánlom ezt a kérdést. Elnök: Megállapítom, hogy Gál Jenő képviselő űr a Ház elnökségétől a házszabályok 143. szakaszának c) pontja alapján kapott engedélyt, felszólalása, amely rendelkezés szerint mindazok röviden felszólalhatnak, akik a házszabályok valamely rendelkezésének a fennforgó esetre való alkalmazása céljából röviden szólani kívánnak. A képviselő úr felszólalásában ezt az engedélykört túllépte, tekintettel azonban arra, hogy fontos témát óhajtott még a nyári szünet előtt a Ház elé hozni, beszédében megzavarni nem óhajtottam, de kijelentem, hogy ez a jövőre nézve precedensül nem fog szolgálni. (Helyeslés.) A kultuszminiszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! Gál Jenő t. képviselőtársam az 1928/29. évi költségvetésre hivatkozva szememre vetette, hogy a jövő évi költségvetésben nem eléggé biztosítottam az állami színházak működésének anyagi előfeltételeit. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy a múlt esztendei, vagyis az 1932/33. évi költségvetéshez viszonyítva, az 1933/34. évi költségvetés egyetlen egy fillérrel sem tartalmaz kevesebb összeget. Az állami színházak állami javadalma tehát ugyanabban az öszszegben szerepel a jövő évi költségvetésben, amellyel az az ideiben szerepelt. A színészek fizetésének kérdéséről nekem ebben a keretben: a főváros által rendelkezésemre bocsátott 200.000 pengős szubvenció keretében, amelyet ezennel köszönettel nyugtázok a fővárossal szemben — legutóbbi felszólalásomban tudniillik kifogásoltam, hogy a főváros ezt az öszszeget nem bocsátotta rendelkezésemre — és végül a két állami színháznak körülbelül egy millió pengőt kitevő összbevételének, vagyis körülbelül 3,200.000 pengőnek keretében kell gondoskodnom. Ebben a keretben a fizetések a jövő évre nem voltak fenntarthatók az eddigi színvonalon. Nem voltak pedig azért, mert a bevételi előirányzatot az idei év eredményéhez képest kellett megállapítanom és az új igazgatás működése folytán várható bevételi többlettel most még nem számolhattam. Végre kellett tehát hajtanom bizonyos fizetési redukciót. Ez a redukció körülbelül megfelel annak, amit az állami tisztviselőkkel szemben folyó évi március hóban végrehajtottunk, Nevezetesen az 1200 pengős létminimum mentesítve van a leszállítás alól, 1200-tól 3000 pengőig 5%-os csökkentés történt, a 3000 pengőn felüli fizetéseknél pedig általában 5—12% között mozog ez a csökkentés. A személyzetnél disztingválni kell karszemélyzet, statiszták, akiket éppen t. képviselőtársam is említett, és a magánszereplők között. Ez a lineáris, 5—6%-os csökkentés a karszemélyzetnél és zenekari-, énekkari- és egyéb kisebb személyzetnél érvényesült. A magánszereplőknél azonban azonkívül, amit a költségvetés mai bevételei lehetségessé tesznek, figyelembe kell vennünk a színészek értékét az új évad szempontjából. Méltóztatnak tudni, hogy a színészi fizetések a magánszereplőket illetőleg soha sem voltak állandók. TTj szerződéskor mindig egyiknek magasabban, másiknak alacsonyabban volt megállapítva a fizetése. Bizonyos arányosítások történnek, vannak színészek, akik az új évadban kisebb fizetéssel szerepelnek, vannak, akiknek, ha kedvező bevételi reményeink teljesedni fognak, emeltetni fog a fizetésük. Az én törekvésem az, hogy az idei évad keretében a Nemzeti Színháznál az új vezető, Vojnovich kormánybiztos úr, aki mint igazgató annakidején nem volt hajlandó a kinevezést vállalni, de most az újabb válság után szíves volt kérésemre elvállalni a Nemzeti Színház vezetését ebben a minőségben, biztosítsa azt az eredményt, hogy M jövő évadban már ismét áttérhetünk az arányosításnak arra a rendszerére, mely az azt megérdemlő — és túlnyomórészben megérdemlő — színészeink fizetésénél bizonyos emeléseket is lehetővé fog tenni. Ezt óhajtottam itt a Képviselőházban erre vonatkozólag elmondani. (Éljenzés és taips a jobboldalon és ti középen.) Elnök: Következik a belügyminiszter úr