Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

Az országgyűlés képviselőházának 1 gességét, hangoztatják a Magyarországgal való kooperáció szükségességét, hangoztatják kisebbségeink védelmének szükségességét, hangoztatják a politika kiküszöbölésének szükségességét és minden lépésük a sakktábla szabályai szerint politikai sakkhúzássá válik akkor is, ha kultúráról, akkor is, ha közgazdasági kérdésekről, akkor is, ha a kisebb államok íigrárkooperációjáról beszélnek. T. Ház! Mi ezeréves nemzet vagyunk és a történelmi és politikai érzék bennünk erőteljesen ki van fejlődve. Mem lehet velünk olyan játékot folytatni, amelyet mi nem veszünk észre. Őszinteség a jelszó az én felfogásom szerint és ha velünk kooperálni akar valaki, akkor őszintén le kell ülni, mint ahogy én hivatalomnál fogva őszintén megmondtam azokat a feltételeket, melyek mellett Magyarország igenis hajlandó lesz még a kisantant államokkal is a kooperáció álláspontjára helyezkedni. Abban is egyetértek Eckhardt Tibor igen ti képviselőtársam fejtegetéseivel, amennyiben ő az agrárkérdések domináns voltát aláhúzta. Lényeges az volna, ha felismerve az agrártermelés fontosságát, igenis, az egész világra ezt a kérdést — majdnem azt mondhatnám — rayomi'OMia, megállapítaná a termelési lehetőségeket, megállapítaná az önköltségi árak mellett való értékesítés szükségét és megállapítaná azokat a rayonokat, amelyek egyik vagy másik agrárország érdekszférájába tartoznak, Mindezeket a. kérdéseket azonban megint csak &

r politika keresztezi és éppen ezért vissza is térek arra, hogy a politikai atmoszféra enyhülése, a politikai kérdések becsületes megoldása nélkül nincs kiegyensúlyozott közgazdasági élei sem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Annyira viszont nem süllyedt le ez a nemzet, hogy kizárólagos közgazdasági érdekeknek feláldozzon politikai érdekeket. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ez nem kalarábé-probléma, nem kukuruc-kérdés!) Képviselőtársam közbeszólásával valószínűleg a német-magyar kereskedelmi szerződésre gondolt, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem! — Felkiáltások balfelől: Igazat ad! Megerősíti!) mert akkor erre válaszoltam volna, így azonban ez tárgytalan. Az is természetes, hogy arról nem lehet szó, hogy a magyar mezőgazdaság a maga termelését máról holnapra átállítsa, mert bár én is helyeslem ezt az álláspontot, ma senki sem vállalkoznék arra, hogy a maga területét máról holnapra, egy bizonytalan jövő érdekében átállítása másirányú gazdasági termelés céljaira. (Ügy van! jobb felől.) A piacok biztosítása nélkül ugyanis hiába állítom át a mezőgazdasági termelést. Az is igaz, és a nemzeti munkatervben, amelyet — köszönettel tudomásul veszem — többen idéztek ma is, meg van állapítva, hogy ha agrárérdek összeütközésbe kerül az ipari érdekkel, akkor a kormány agrárpolitikát kíván folytatni. (Kun Béla: Csak látnánk!) Kun Béla nem látja, lehajtja a fejét, azért nem látja. (Szabóky Jenő: Ne hajtsa le a fejét, mindjárt látja! — Kun Béla: Nem látok agrárpolitikát!) Remélem, képviselőtársam nincs meggyőződve arról, hogy rosszakarat van részünkről. (Kun Béla: A világért sem, csak nem látom! — Elnök csenget.) Csakhogy többen vannak, akik ebbe beleszólnak, például a piacot jelentő idegen ország vezetői is, akik autarkiás agrárpolitikát folytatnak. Természetes, hogy olyan ország, mint Magyarország, agrárkivitel tekintetében feleslegekkel rendelKÉPVISELŐHÁZI NAPIZÓ XYM. )3. ülése 1933 június 6-án, kedden. 49 kezvén, csak olyan országokkal léphet összeköttetésbe, amelyek ipari termelési felesleggel rendelkeznek, mert a do ut des álláspontja így • van kiegyensúlyozva és így van képviselve. Természetes, hogy azok az államok, amelyek át akarnak venni tőlünk agrárproduktumokat vagy hajlamosaknak mutatkoznak erre, azt fogják tőlünk kérni: tessék viszont ellenszolgáltatást adni, ez pedig csak ipari téren lehetséges. Ebben a tekintetben szintén teljes egészében egyetértek a kisgazdapárttal, amelynek programmja — úgylátszik — rendkívül kis mértékben különbözik a nemzeti egység pártjának programmjától. (Derültség.) Nem ás csodálom, hiszen egymás mellett születtünk. (Ulain Ferenc: Tizennégy éve együtt csináltuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Közös politikai bölcsőben ringattak bennünket — hogy a karikaturistáknak is adjak egy témát. (Derültség és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Természetes, hogy egyforma a felj fogásunk, mert ebben a Házban legújabban még a szociáldemokratapárt is agrár irányzatot kezd képviselni. Érthető is, mert minden politikai párt a súlypontot keresi politikájában, lévén pedig a súlypont az agrár társadalom, mivel ez az ország lakosságának hatnyolcad része, logikus, hogy aki hatalomra akar kerülni, annak — legalább is szóval — agrár érdekeket kell kifejezésre juttatnia. (Derütség jobbfelől.) Logikus tehát, hogy amikor ütközik a, feét érdek, igenis az ipar rovására kell előtérbe tolni a mezőgazdasági érdekeket. A mi programmunk ezt nem ma és nem tegnap mondotta, hanem mindenkor ezt hirdette a párt. A régebben szövetséges keresztény gazdasági párt és az újonnan megszületett független kisgazdapárt is ezt vallja. Abban a kérdésben tehát nincs közöttünk ellentét, hogy, ha kell, az ipar rovására kell a mezőgazdaságot előnyben részesíteni, mert ez jelenti a többség érvényesülését. (Ügy van! Ügy van! — Taps balfelől.) En azonban ezt így oldottam meg: az ipar feladata, hogy a Duna medencéjében keleti és délkeleti irányba gravitáljon és ott szerezzen piacokat. A mezőgazdaság feladata viszont a nyugati irány. így talán megoldható a kérdés erőszakos intézkedések nélkül is, mert hiszen nézetem szerint az a helyes politika, amelynek i sikerül az ellentétek kiküszöbölésével mégis az j eredeti irányban haladni. T. Ház! Ma engem másodszor méltóztattak i hallgatni nagy türelemmel, amit hálásan nyugtázok és köszönök. Ez a türelem rám nézve nagy felelősséget jelent, mert ha provokálják a ! harcot, akkor könnyebb megállni itt a helyet, ! ha azonban nagy a jóakarat, akkor kizárólag rajtam van a felelősség. Ez arra fog engem késztetni, hogy fokozott mértékben haladjak azon az úton, amelyen eddig is jártam. (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincsen. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnökségi tárca költségvetését és ezzel kap[ csolatban a költségvetés L, II., III., VII. és : VIII. fejezeteit általánosságban a részletes tárI gyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a miniszterelnökségi tárca költl ségvetését és vele kapcsolatban a költségvetés 1 L, II., III., VII. és VIII. fejezeteit általá7