Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-209

Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1933 július 6-án, csütörtökön. 579 kormányzói kézirattal van elnapolva a Ház? Ebben az esetben törvényeink szerint azonnal össze kellene ülnie az országgyűlésnek, és gondoskodnia kellene az utódlásról. Mi történik ebben a legkényesebb és legnehezebb szituációban? (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Szabályozva van!) De össze kell hívni az országgyűlést, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Harminc nap múlva! — Felkiáltások a jobboldalon: A minisztertanács határoz!) De miután a kormányzói elnapolás esetében a minisztertanácsnak sincs joga . . . (Ellenmondások a jobboldalon. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Benne van a törvényben! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Intézkedik erről az 1926. évi XXII. te.! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Én örülök ennek az interpretációnak, de szükségesnek tartottam ezt is felvetni, mert éppen ebben a nagyon veszélyes és kritikus órában rendkívüli hátrányok származhatnának a nemzetre abból, ha véletlenül ebben az időben olyan kormánya volna az országnak, amely arra az álláspontra helyezkednék, hogy nincs joga a minisztertanácsnak

1 az összehívásra, vagy pláne nincs lehetőség az országgyűlés összehivatására. .«, n a kormánynak ezt a javaslatát, amely:

.:,áfti] 'nt méltóztatnak látni, tisztán látom, '«^?* , J&n messzemenő felhatalmazást tartalmaz es a parlamenti tevékenységnek nagyon messzemenő korlátozási lehetőségeit foglalja magában, megszavazom éa megszavazzuk elsősorban a kormányzó úr személye iránti bizalomból. Ha nem vagyunk hipokraták, a kérdésnek itt van a lényege. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi meg vagyunk győződve, hogy Magyarország kormányzója nem fog visszaélni ezzel a joggal, (lígy van! jobbfelöl.) amelyet mi szívesen teszünk le a kezébe, abban a meggyőződésben, hogy ő azt soha másra, mint a nemzet javára használni nem fogja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Elvégre 13 év perspektívájából látjuk immár a kormányzó úr működését. Még az is, akinek talán voltak kételyei, — nekem egyénileg sohasem voltak — az ő kormányzói elhivatottságát illetőleg, kell, hogy beismerje, hogy az elmúlt 13 esztendő bebizonyította, hogy alkalmasabb személyt erre a tisztségre ez a nemzet nem találhatott volna. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a, középen.) Teljesen osztozom azokban az elismerő szavakban, amelyeket Wolff Károly igen t. képviselőtársam az 1919-es állapotokból való kivezetés és a megoldás megtalálása s a történelmi szerep betöltése tekintetében a kormányzó úr személyét illetőleg itt elmondott. De tovább megyek. Nemcsak az 1919—20-as megoldás megtalálása, hanem az a tevékenység is, amelyet a kormányzó úr azóta kifejtett és amelynek lényege nem más, mint a magyar államnak nemzeti alapokon történt rekonstrukciója, a kormányzó úr érdeme elsősorban. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Es még tovább megyek. Hogy európai színvonalat tudott adni ennek az országnak, hogy kifelé és befelé egyaránt méltósággal, a tekintélynek minden körülmények között való megtartásával, de szerénységgel és mértéktartással tölti be tisztét,^ ezek olyan nagy emberi kvalitások, amelyekért az egész nemzet, pártkülönbség nélkül hálával tartozik neki. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Még arra a körülményre is rá szeretnék mutatni, amit a kormányzó úr személyével kapcsolatban ez a párt, majdnem azt kellene mondanom, a legtöbbre becsül és ez a kormányzó úr népszeretete, az a komoly és őszinte ragaszkodás, amellyel ő a magyar paraszt iránt viseltetik. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Az a tény, hogy minden feudális nyegleségtől menten, magyar testvéri szeretette^ viseltetik a kérgestenyerű paraszt iránt, ez adja nekem azt az erkölcsi jogot, de kötelességet is, hogy itt a Házban elfoglalt ellenzéki álláspontom ellenére megszavazom ezt a javaslatot. (Éljen a jobboldaton és a középen.) Ilyen módon egyetértvén a javaslat lényegével, annál jobban sajnálom, hogy forma szerint ennek a törvényjavaslatnak a megszavazása nem úgy jött létre, mint ahogy én azt az appropriációs vitában annak idején javasoltam és megpendítettem. Méltóbb és szebb lett volna, ha egy pártközi megegyezés alapján egyhangúlag került volna tetői alá ez a törvényjavaslat. Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr ezt a javaslatomat nem tette mágiáévá és, bizonyos mértékig improvizálva hozta ide ezt a törvényjavaslatot. A közvéleményben is annyi ferde hír, annyi valótlannak bizonyult, azt kell mondanom ma már, rágalom keringett ezekről a kérdésekről, hogy én úgy érzem, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztése nemcsak a kormányzó úr személye iránt érzett tisstelet, hanem a kérdés hordereje ós általában az alkotmányjogi és közjogi problémákban mindenkor szükséges és kívánatos rendkívüli óvatosság következtében is helyesebben oldatott volna _ meg, ha egy pártközi megegyezés alapján jön ide, aminek, azt hiszem, komoly akadálya nem lehetett volna, mert hiszen még így is, amikor egyoldalúan csak a kormány és a többségi párt hozta ide ezt a törvényjavaslatot, azt látjuk, hogy az ellenzék többsége is megszavazza azt. Igen t. Ház! Bizonyos mértékig kifogásolom azt is, hogy időszerűtlen volt ennek a javaslatnak most kapuzárás előtt való idehozatala. Az appropriációs vitában elmondott beszédemben is utaltam arra, hogy az időpontja egy ilyen jogkiterjesztésnek, amely végeredményben mégis az országgyűlés jogaiból elvesz valamit és az államfőnek juttat valamit, időszerűbb volna, ha ez a nép jogok kiterjesztésével egyidejűleg történnék, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) ha ugyanakkor, amikor a választójogi törvény a miniszterelnök úr által is beígért titkosság alapján megvalósul, megfelelő és talán szükséges ellensúly gyanjánt a kiegyensúlyozottság biztosítása r érdekében egyidejűleg hozatott volna a Képviselőház elé ez a jog, amelyet mi a kormányzó úrnak szívesen megszavazunk, óhajtanok _ azonban azt, hogy a népjogok kiterjesztése irányában is végre megfelelő elhatározott lépés tétessék. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) Minden körülmények között óvni szeretném az igen t. kormányt és a többséget, óvni szeretném két oknál fogva is attól, hogy ennek a most megszavazott jogkörkiterjősziesnek semmiesetre és soha antiparlamentáris tendenciát ne adjon. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ez a törvényjavaslat az antiparlamentáris felfogásnak lehet nagyon komoly kün

: dulási pontja. De ebben az esetben rendkívüli illojális cselekedet volna ez Magyarország kormányzójával szemben, (Úgy van! balfelől.) aki az elé a kínos dilemma elé kerülne, hogy vagy a magyar alkotmányban lefektetett kötelezettségénél fogva, a többségi kormány

1 javaslata szerint eliárva, bizonyos mértékig szembekerüljön vagy szembeforduljon a par-