Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

48 Az országgyűlés képviselőházának meggyőződésem is, ösztönöm is az én megoldásomat sugalmazzák. De kapacitálható vagyok olyan kérdésekben, amelyekben elsősorban a nemzetről van szo. r-enugasom szerint ez az új politikai stílus, amelyet örömmel látok kibontakozni a miniszterelnöki tárca költségvetésénél és általában az egész költségvetésnek vitájában. w

Itt térek át Eckhardt igen tisztelt képviselőtársamnak felszólalására, amely főleg a világgazdasági konferenciával foglalkozott. Az igen tiszteit képviselő úrnak előnyösebb a helyzete, mint az enyém. Ö világosan megmondhatja a véleményét, ő elveket állíthat fel, de nem felelős ezekért az elvekért, csak a történelmi felelősség terheli; az én általam kinynarJíoztaiOEt eiveKert azonban a kormány felelős, amennyiben tehát én nyilatkozom, nekem sokkal óvatosabbnak kell lennem. Be kell jelentenem a tisztelt Háznak, hogy a miiltheti minisztertanács letárgyalta azt az utasítást, amellyel elláttuk a világgazdasági értekezleten bennünket képviselő bizottságot. Ezt az instrukciót publikálni nem tartom helyesnek, azt ott kell publikálni. {Helyeslés.) Nem tartom pedig helyesnek azért, mert bármennyire kívánom is idealizálni az embereket, főleg a politikus urakat, akik képviselni fogják nemzetüket, mégis azon a nézeten vagyok, hogy mindenki a sacro egoismo elve szerint fog eljárni és a maga ntmzete egyéni véleményét és érdekéi fogja képviselni. A mi utasításunk kiterjedt mindenre, felöleli az egész gazdasági, politikai, társadalmi életünket 1918-tól kezdodőleg, mert hiszen — amennyiben a magyar kormány expozét ad — a világnak tudomására kell hozni, hogy a magyar helyzetnek valóban mi az arculatai Sajnos, az előttem való időkben sem volt a magyar kormánynak és nekem sincs rendelkezésemre bocsátva az az eszköz, amellyel a magyar kérdéseket állandóan propagálhatnám. Más országok — itt csak a kisantant országaira mutatok rá — milliókat és milliókat költenek 1918 óta annak bizonyítására, hogy mennyire van nekik igazuk és mennyire nincs ennek a csonka országnak igaza. Éppen ezért nagyon örülök, hogy éppen a vezetésem alatt álló kormány ideje alatt ^ebben a tekintetben is bizonyos fordulat állt elő, amennyiben igen sok külföldi látogat el hozzánk és mi is gondoskodunk állandóan a külföldnek felvilágosításáról, mert akit nem ismernek, arról vagy igazságtalan ítéletet mondanak, vagy egyáltalán nem mondanak ítéletet, ami még súlyosabb. (Ügy van! Ügy van!) A világgazdasági konferencián igeni3 előtárjuk mindazokat a bajokat, — gazdaságig és más szempontból is — amelyek a magyar életnek kifejlődését megnehezítik. Tehát felvilágosító tendenciával megyünk a világgazdasági konferenciára — ezt kívánom válaszolni Eckhardt igen t. képviselőtársamnak — felvilágosító tendenciával, mert ma már nem az ismeretlen magyar nemzet mondja meg a véleményét, hanem az ismert magyar nemzet. Azt hiszem, a magyar nemzet képviselőinek szavát figyelemmel fogják hallgatni, mert a világgazdasági, és a világpolitikai válságban, amelyben élünk, Magyarország az első szenvedő. Ezt mindenkinek meg kell értenie, aki bennünket látott, aki bennünket ismert, aki történelmünket tanulmányozta és mindenkinek meg kell értenie, aki érzi, — mint ahogy éreznie kell — hogy itt Kelet-Európában erre a nemzetre igen nagy történelmi hivatás vár még 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. nemcsak gazdasági, hanem általános politikai és történelmi szempontból is. (Ügy van! Ügy van!) Már most a kérdés az, vájjon a világgazdasági konferencia alkalmas fórum-e 62 nemzet képviselőjének jelenlétében letárgyalni a világgazdaság sajgó problémáit. Néhányan szkeptikusok^ voltak — és majdnem igazoltan — a leszerelési konferencia kérdésében, pedig a leszerelés könnyebb probléma, mint a világgazdasági konferenciáé, mert a világgazdasági konferencia olyan kemény fába vágta a fejszéjét, amellyel emberi agyvelő — azt hiszem — nem tud megbirkózni. Olyan nagyok a problémák, olyan nagy a differenciálódás a világrészek gazdasági életében külön-külön és egymáshoz való viszonyukban, hogy nem akarom elhinni, hogy adatott emberi elme, amely ezt teljes egészében felfogja; ezenkívül pedig nem tudom felfogni, hogy amennyiben az egyes kérdések exponáltainak, a kiegyenlítődés tendenciája érvényesülhetne-e máról holnapra. Mi ennek ellenére azzal á szándékkal megyünk Londonba, hogy becsületes őszinteséggel feltárjuk a magunk álláspontját, és becsületes őszinteséggel akarunk résztvenni a világgazdasági helyzet'szanálásában, dacára, hogy tudatában vagyunk annak, hogy a 62 nemzet között nem az első és nem is a második szerep a mienk, mert hiszen illő, hogy ezekben a kérdésekben elöljáróban a nagy nemzetek mutassanak jó példát és a megoldás felé ők segítsenek, mert a hatalmi eszközök is elsősorban ezeknek a kezében vannak letéve. Tehát hisszük, akarunk hinni abban, hogy a világgazdasági konferencia eredményhez vezet, mert ha nem, akkor legalább is annak a felismeréséhez fog vezetni, hogy egy más, sürgősen megoldandó kérdés vetődik fel és ebben egyetétek Eckhardt Tibor igen t. képvislőtársam fejtegetésével, — az európai gazdasági helyzet közelebb van az élethez, a megvalósításhoz is, mint a világgazdasági konferencia öszszes nagy célkitűzéseinek megvalósítása. Ámde az európai gazdasági helyzet megoldásánál a politika igen nagy szerepet játszik. Mindaddig, amíg a politikai kérdésekben nincs meg a megegyezés, amíg az egyes nemzetek lelkiegyensúlyában nincs meg a stabilitás, amennyiben a kölcsönös megértés szelleme nem fogja^ áthatni Európa népeit, ezek az európai népek nem fogják tudni megóvni azt az előkelő gazdasági pozíciót sem, amelyről Eckhardt Tibor t. képviselőtársam elmélkedett. Ha pedig nern sikerül az európai probléma megoldása, akkor nekünk utánoznunk kell a kisantantnak a stílusát. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Friedrich István t. képviselőtársam a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál azt mondotta, hogy nyitva vannak az ajtók. Az ajtók nyitva vannak, ámde nern tudom, ki nyitotta ki és nem tudom, hogy milyen szándékkal nyitották ki azokat, nem tudom, hogy a nyitott ajtó mögött ki és milyen szándékkal áll. Ezért óvatosaknak kell lennünk, amikor a nyitott ajtók rendelkezésre állnak. Én, mielőtt egy ismeretlen helyre belépnék, rendkívül óvatosan teszem a Iában a küszöbre. Vannak nyitott ajtók, amelyeken szívesen teszem be a lábamat, mert tudom, hogy barátok fogadnak, vannak azonban olyan látszólag nyitott ajtók is, amelyekről nem tudom, hogy nem csapdák-e, amelyekben a politikai magyar nemzetet akarják eltemetni? (Ügy van! jobbfelől.) A kisantant vezető államf érf iai mindig hangoztatják a dunai államok^ együttműködésének szükségességét, hangoztatják a békének szüksé-