Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

48 Az országgyűlés képviselőházának meggyőződésem is, ösztönöm is az én megoldá­somat sugalmazzák. De kapacitálható vagyok olyan kérdések­ben, amelyekben elsősorban a nemzetről van szo. r-enugasom szerint ez az új politikai stí­lus, amelyet örömmel látok kibontakozni a mi­niszterelnöki tárca költségvetésénél és általá­ban az egész költségvetésnek vitájában. w Itt térek át Eckhardt igen tisztelt képvi­selőtársamnak felszólalására, amely főleg a vi­lággazdasági konferenciával foglalkozott. Az igen tiszteit képviselő úrnak előnyösebb a helyzete, mint az enyém. Ö világosan meg­mondhatja a véleményét, ő elveket állíthat fel, de nem felelős ezekért az elvekért, csak a tör­ténelmi felelősség terheli; az én általam ki­nynarJíoztaiOEt eiveKert azonban a kormány felelős, amennyiben tehát én nyilatkozom, ne­kem sokkal óvatosabbnak kell lennem. Be kell jelentenem a tisztelt Háznak, hogy a miiltheti minisztertanács letárgyalta azt az utasítást, amellyel elláttuk a világgazdasági értekezleten bennünket képviselő bizottságot. Ezt az instrukciót publikálni nem tartom he­lyesnek, azt ott kell publikálni. {Helyeslés.) Nem tartom pedig helyesnek azért, mert bár­mennyire kívánom is idealizálni az embereket, főleg a politikus urakat, akik képviselni fog­ják nemzetüket, mégis azon a nézeten vagyok, hogy mindenki a sacro egoismo elve szerint fog eljárni és a maga ntmzete egyéni vélemé­nyét és érdekéi fogja képviselni. A mi utasí­tásunk kiterjedt mindenre, felöleli az egész gaz­dasági, politikai, társadalmi életünket 1918-tól kezdodőleg, mert hiszen — amennyiben a ma­gyar kormány expozét ad — a világnak tudo­mására kell hozni, hogy a magyar helyzetnek valóban mi az arculatai Sajnos, az előttem való időkben sem volt a magyar kormánynak és nekem sincs rendel­kezésemre bocsátva az az eszköz, amellyel a magyar kérdéseket állandóan propagálhatnám. Más országok — itt csak a kisantant orszá­gaira mutatok rá — milliókat és milliókat köl­tenek 1918 óta annak bizonyítására, hogy mennyire van nekik igazuk és mennyire nincs ennek a csonka országnak igaza. Éppen ezért nagyon örülök, hogy éppen a vezetésem alatt álló kormány ideje alatt ^ebben a tekintetben is bizonyos fordulat állt elő, amennyiben igen sok külföldi látogat el hoz­zánk és mi is gondoskodunk állandóan a kül­földnek felvilágosításáról, mert akit nem is­mernek, arról vagy igazságtalan ítéletet mon­danak, vagy egyáltalán nem mondanak ítéle­tet, ami még súlyosabb. (Ügy van! Ügy van!) A világgazdasági konferencián igeni3 elő­tárjuk mindazokat a bajokat, — gazdaságig és más szempontból is — amelyek a magyar élet­nek kifejlődését megnehezítik. Tehát felvilágo­sító tendenciával megyünk a világgazdasági konferenciára — ezt kívánom válaszolni Eck­hardt igen t. képviselőtársamnak — felvilágo­sító tendenciával, mert ma már nem az isme­retlen magyar nemzet mondja meg a vélemé­nyét, hanem az ismert magyar nemzet. Azt hi­szem, a magyar nemzet képviselőinek szavát figyelemmel fogják hallgatni, mert a világgaz­dasági, és a világpolitikai válságban, amelyben élünk, Magyarország az első szenvedő. Ezt mindenkinek meg kell értenie, aki ben­nünket látott, aki bennünket ismert, aki törté­nelmünket tanulmányozta és mindenkinek meg kell értenie, aki érzi, — mint ahogy éreznie kell — hogy itt Kelet-Európában erre a nem­zetre igen nagy történelmi hivatás vár még 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. nemcsak gazdasági, hanem általános politikai és történelmi szempontból is. (Ügy van! Ügy van!) Már most a kérdés az, vájjon a világgazda­sági konferencia alkalmas fórum-e 62 nemzet képviselőjének jelenlétében letárgyalni a világ­gazdaság sajgó problémáit. Néhányan szkepti­kusok^ voltak — és majdnem igazoltan — a le­szerelési konferencia kérdésében, pedig a lesze­relés könnyebb probléma, mint a világgazda­sági konferenciáé, mert a világgazdasági kon­ferencia olyan kemény fába vágta a fejszéjét, amellyel emberi agyvelő — azt hiszem — nem tud megbirkózni. Olyan nagyok a problémák, olyan nagy a differenciálódás a világrészek gazdasági életében külön-külön és egymáshoz való viszonyukban, hogy nem akarom el­hinni, hogy adatott emberi elme, amely ezt tel­jes egészében felfogja; ezenkívül pedig nem tudom felfogni, hogy amennyiben az egyes kérdések exponáltainak, a kiegyenlítődés ten­denciája érvényesülhetne-e máról holnapra. Mi ennek ellenére azzal á szándékkal megyünk Londonba, hogy becsületes őszinteséggel feltár­juk a magunk álláspontját, és becsületes őszin­teséggel akarunk résztvenni a világgazdasági helyzet'szanálásában, dacára, hogy tudatában vagyunk annak, hogy a 62 nemzet között nem az első és nem is a második szerep a mienk, mert hiszen illő, hogy ezekben a kérdésekben elöljáróban a nagy nemzetek mutassanak jó példát és a megoldás felé ők segítsenek, mert a hatalmi eszközök is elsősorban ezeknek a ke­zében vannak letéve. Tehát hisszük, akarunk hinni abban, hogy a világgazdasági konferencia eredményhez ve­zet, mert ha nem, akkor legalább is annak a felismeréséhez fog vezetni, hogy egy más, sür­gősen megoldandó kérdés vetődik fel és ebben egyetétek Eckhardt Tibor igen t. képvislő­társam fejtegetésével, — az európai gazdasági helyzet közelebb van az élethez, a megvalósítás­hoz is, mint a világgazdasági konferencia ösz­szes nagy célkitűzéseinek megvalósítása. Ámde az európai gazdasági helyzet megoldásánál a politika igen nagy szerepet játszik. Mindaddig, amíg a politikai kérdésekben nincs meg a meg­egyezés, amíg az egyes nemzetek lelkiegyen­súlyában nincs meg a stabilitás, amennyiben a kölcsönös megértés szelleme nem fogja^ át­hatni Európa népeit, ezek az európai népek nem fogják tudni megóvni azt az előkelő gaz­dasági pozíciót sem, amelyről Eckhardt Tibor t. képviselőtársam elmélkedett. Ha pedig nern sikerül az európai probléma megoldása, akkor nekünk utánoznunk kell a kisantantnak a stí­lusát. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Friedrich István t. képviselőtársam a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál azt mondotta, hogy nyitva vannak az ajtók. Az ajtók nyitva vannak, ámde nern tudom, ki nyitotta ki és nem tudom, hogy milyen szándékkal nyitották ki azokat, nem tudom, hogy a nyitott ajtó mö­gött ki és milyen szándékkal áll. Ezért óva­tosaknak kell lennünk, amikor a nyitott ajtók rendelkezésre állnak. Én, mielőtt egy ismeret­len helyre belépnék, rendkívül óvatosan teszem a Iában a küszöbre. Vannak nyitott ajtók, amelyeken szívesen teszem be a lábamat, mert tudom, hogy barátok fogadnak, vannak azon­ban olyan látszólag nyitott ajtók is, amelyek­ről nem tudom, hogy nem csapdák-e, amelyek­ben a politikai magyar nemzetet akarják elte­metni? (Ügy van! jobbfelől.) A kisantant vezető államf érf iai mindig han­goztatják a dunai államok^ együttműködésének szükségességét, hangoztatják a békének szüksé-

Next

/
Thumbnails
Contents