Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-209

578 Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1933 július] 6-án, csütörtökön. késeket, amelyek megoldását pedig az ország dolgozó népessége elvárta volna. Nem arról van szó, nem azt várja, az ország- tőlünk, képviselőktől, hogy vájjon a kormányzó 30 napra, 90 napra vagy 9 hónapra jogosult-e elhalasztani a Képviselőház taná-oskozásait. hanem azt V/árja a nép, hogy együtt legyünk, együtt üljünk, éjjelt-nappalt eggyé téve dolgozzunk, hogy ezt az országot mai tesDedóséból kivezessük és jobb ós boldogabb államot, teremtsünk belőle Minthogy azonban ebben a törvényjavaslatban éppen az. ellenkező intézkedést. látom, a javaslatot még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy magam és pártom nevében a kormánynak most előterjesztett törvényjavaslatát elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon.) Elfogadom ezt a javaslatot, nem teljesen ugyanazon! indokoknál fogva, amelyeket a túloldalon ülő többségi párt vezérszónoka. Illés József igen t. képviselőtársam és egykori szeretett professzorom, éppen jogtörténeti professzorom, elmondott, mert^ nem tudok egyetérteni sem a Maynard-tól, a XVIII. században élt angol történetírótól vett idézettel, sem a konzekvenciákkal, amelyeket Illés József t. képviselőtársam ebből az idézetből levont, mert az a helyzet, amelyet Maynard történetkönyvében leír. az angol forradalom derekán fenníállott szituáció közben veti fel. hogy ilyen esetben mit kell cselekedni, amiről a történetíró azt mondja: erdőben vae-vunk, vadonban vagyunk és tekintet nélkül arra. hogy az országút merre vey-et, nekünk a hazavezető utat kell megkeresnünk. Hála Istennek, mi ma már nem tartunk itt. Talán úgy formulázhatnánk meg a kérdést: hol vagyunk, erdőben, vagy konszolidációban;?

1 És. ha nem vagyunk erdőben, akkor neim talál az az egész okfejtés, amelyet Illés József igen t barátom és képviselőtársam ebből levont. Mi. igenis erdőben, az anarchia erdejében voltunk 1919-ben. Ennek a ténynek konzekvenciáit 1920-ban, az I. te. megalkotásával levontuk és azóta már, igenis, jogrendben élünk: (Ügy van! Ügy van! a jobbolda Ion.) itt élünk ebben a nem végleges, de mé<ns stabil helyzetben. (Ügy/ van! Ügy van! a jobboldalon.) amelyet mindaddig, amíg a nemzet érdeke mást parancsolni nem fog, minden körülmények között fenntartan dónak vélünk. (F. Szabó Géza: Nagyon helyes!) Nem vagyunk tehát vadonban, nem vagyunk erdőbon, t. túloldalon ülő képviselőtársaim, hanem van egy helyzet, egy adott helyzet, amely Wolff ^ Károly igen t. képviselőtársam világos okfejtése szerint a magyar múlttal és a történelmi precedensekkel is egybevág. A súlypont azonban mégsem a történelmi precedensekkel való analógián, hanem a nemzet létérdekén van, (Ügy van! Ügy van! a jobbldalon.) A súlypont azon van, hogy egy nehéz, komplikált helyzetben, 1920-ban a nemzet megtalálván az akkor egyedül lehetséges megoldást, ezen az alapon álljunk mindaddig, amíg- a nemzet érdeke ezt megkívánja. Helyeslés a jobboldalon.) Ez, röviden, ebben a kérdésben — azt hiszem pjártkülönbség nélkül — az egyedül helyes álláspont, (Ügy van! Úgy van! a Jobboldalon.) amelyre azért voltam bátor rámutatni, nehogy, bizonyos mértékig még a jogbizonytalanság látszata vagy problémája is kiolvasható vagy belemagyarázható legyen Illés József igen t. képviselőtársam egyébként világos okfejtésébe. Most mi megszavazzuk a kormánynak ezt a törvényjavaslatát, bár teljes mértékben átérezzük a súlyos felelősséget, amely reánk, mint ellenzéki pártra talán kétszeresen Nehezedik akkor, amikor ellenzéki pártállásunk ellenére szavazunk meg egy javaslatot. Az igen t. túloldalon ülő képviselőtársaimnál már bizonyos beidegzettség az, hogy megszavazzák azokat a javaslatokat, amelyeket a kormányok hoznak. (Jánossy Gábor: Meggyőződésből! — Ulain Ferenc: Beidegzett meggyőződésből! — Derültség a baloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Mi tényleg lelkiismereti kérdést kell, hogy csináljunk (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) különösképpen akkor, amikor az egyébként! politikai állásfoglalásunkkal ellentétben kell egy olyan állásfoglalásra jutnunk, amilyenre ezúttal is jutottunkEn nem osztozom abban a felfogásban sem, hogy itt nem történt semmi egyéb, mint a régi állapot visszaállítása, mert clZ cl felhatalmazás, amely most adatik Magyarország kormányzójának formailag, szószerint azonos ugyan a régi királyi jogokkal, tényleg azonban sokkal többet jelent. Sokkal többet jelent azért, mert a mai Képviselőháznak más házszabályai vannak, mint a réginek. A régi országgyűlésen a Képviselőháznak legalább hathónapi spáciumot kellett engedni ahhoz, hogy az akkori házszabályok szerint a költségvetés idejében letárgyalható legyen, míg ma a költségvetésre nézve 30 napban van limitálva ennek a Háznak tanácskozási joga, tehát lényegesen több a tartalma ennek a forma szerint azonos jognak, mint amennyi annak idején ö felsége a király idejében volt. De rá kell mutatnom arra is, hogy ennek a Háznak jogköre egyébként is nagyon megszűkült a 33-as bizottság, általam és általunk egyáltalában nem akceptált rendszere és intézménye következtében. Ezzel kapcsolatban bizonyos veszélyek is adódnak ebből a most előterjesztett törvényjavaslatból, amely veszélyeket feltétlenül tisztázni kell, mielőtt ez a törvény a magyar törvénytárba végérvényesen belekerül. Képviselőttársaim már utaltak rá, hogy a 33-as bizottságnak megvan az a joga, amely szerint a Képviselőházat összehivathatja abban az esetben,, ha többségi határozattal kormányintézkedést helytelenít. Felvetem a kérdést, fennáll-e ez a jog, igen vagy nem! (vitézGombos Gyula miniszterelnök: Nem!) A törvényjavaslat felsorolja azokat a törvényeket, amelyeket ez a leendő törvény abrogál. Az a törvény azonban, amely a 33-as bizottság jogait tartalmazza, nem soroltatik fel és, miután itt egy ta.xatív felsorolással állunk szemben, ez esetben a kormánynak pótolnia kell ezt a mulasztást, mert ellenkező esetben feltétlenül félreértésre Ós bizonytalan jogi helyzetre adódik lehetőség, amely bizonytalanság rosszabb egy hibás szabályozásnál is, mert a bizonytalanság a •'legrosszabb szabályozás, különösen közjogi kérdésekben. T. Ház! De fel akarok egy másik kérdést is vetni, amely még itt nem^ szerepelt, és amelyre feltétlenül választ, világosságot és feleletet kell magában a törvényjavasatban kapnunk. Kérdem, mi történik, ha Magyarország kormányzója — ne adja Isten — meg találna halni, avagy lemondana a tisztéről, és /