Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-209

Az országgyűlés képviselőházának 20 ma a népeknek és nemzeteknek az az érdekük, hogy legyenek felelőség-teljes és kötelességtudó, függetlenségükre büszke állampolgárai ós legyen felelősséget ismerő és kötelességüket tudó törvényhozásuk, parlamentjük. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Róma óta történelmi tény és történelmi tapasztalat, hogy az erős parlamentek — akkoriban az erős szenátus, később az erős törvényhozások — jelentik a, nemzetnek, az országnak a nagyságát, amelyet egyes diktátorok csak elbuktatni tudnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Hol van az egységespárf? Mégis csak szégyen, gyalázat!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Az egységespárton nincs egy képviselő sémi! Hallatlan! Botrány!) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. (Kertész Miklós: Már feloszlatták önmagukat?) Csendet kérek! (Esztergályos János: A parlament megcsúfolása ez! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Bneliinger Manó: Utalok arra, hogy például Csehszlovákiában éppen e napokban törvényjavaslatot terjesztettek "be, amely szigorúan meg akarja szabni r az államfő kötelességét, felelősségi körét, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) holott igazán azt lehetne mondani, hogy Csehszlovákia államfője véletlenül olyan ember, akivel meg lehetne elégedve minden más kis állam is. Belátó, nagytudású, nagyműveltségű európai, demokratikus gondolkozású ós érzésű emberről van szó, aki azonkívül még a mai Csehszlovákiának a megalapítója is. Mégis a, cseh parlament szükségét látja annak, hogy ezzel a férfiúval szemben is bizonyos prevenciót gyakoroljon és a maga jogait, a maga felsőbbségét biztosítsa,. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Általában az a felfogásunk, hogy ha akár havonta, váltakoznak is a kormányok, mint Franciaországban, vagy más demokratikus államban, ha van egy olyan abszolút korlátozott monarchia, mint Anglia, vagy ha vannak országok, ahol szinte már hetenkint referendumok, népszavazások útján döntenek el törvényeket, nem pedig diktatórikus úton, ez az államnak, a népnek, csak hasznára és nem kárára van, ellenben az erős diktatúrának, a tartós abszolutizmusnak hosszrí és véres polgárbáború szokott a vége lenni. Mi tehát azt gondoljuk, hogy amire szükség van, az nem eg'y ilyen törvényjavaslat, mint amilyent most tárgyal a Ház, hanem szükség van egy parlamentre, amely a legtökéletesebb, legteljesebb közszabadságok alapján jön létre, egy parlamentre, amely erős, amely állandóan együtt van, amely minden jogot magának tarthat fenn, amely tárgyalhat és intézkedhetik a nemzet boldogulása felől. Nincs szükség azonban olyan helyzetre, mint amilyent ezzel a javaslattal ís elő akarnak segíteni, hogy a parlament bármikor haza

: küldhető, bármikor elnapolható és feloszlatható legyen csak azért, hogy ne kelljen tovább tárgyalni azokat a kérdéseket, amelyek a nemzetnek életbevágó problémái. Hivatkoztam az előbb az egyik magyar történetíróra. Még csak néhány sorát kívánom itt idézni, azt állapította meg — nagyon helyesen — ebben a Világostól—Trianonig című művében (olvassa): «Az a politika, amely köztudattá és állambölcseleti elvvé tette azt a .felfogást, hogy ami nem kérdés az országgyűlésen, az nem kérdés a közéletben seiu, az '. ülése 1933 július 6-án, csütörtökön. 569 egyik alapvető oka lett a történelmi Magyarország összeomlásának.» (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én tehát azt mondom, hogy a parlament jogaiból nemhogy elvenni nem. volna szabad, hanem igenis ezeket a jogokat fokozni, szaporítani kellene, elsősorban természetesen úgy, hogy a közszabadságokat állítjuk helyre, a közszabadságokat teremtjük ftieig és hogy a mai, a korrupcióra alkalmat, adó nyiltszavazásos rendszer helyett a titkosságot teremtjük meg. (Ügy van! ügy van! a, szélsőbaloldalon.) Arra vállalkoztam, hogy magából az 1920. évi I, tc.-ből kívánom kimutatni a titkosság prioritására és a demokrácia érvényesítésére vonatkozó követelésünket; ezt az 1920 :

1. te. előadójának szavaiból és álláspontjából akarom kimutatni. Azt olvashattuk többek között az előadónak, Túri Béla igen t. képviselőtársamnak előadói beszédében (olvassa): «Azt hiszem, a kormányok, amelyek az országot kormányozták, tényleg a leghelyesebb utat választották, amikor az általános, titkos, egyenlő, kötelező stb. választójog alapján osztatlan, egységes nemzetgyűlést hívtak össze. (Elénk helyeslés és taps.) Ebben az egységes, osztatlan nemzetgyűlésben látom én a legpregnánsabban kifejeződni a nemzetnek azt a jogát, amelyről szóltam.^ Ez a mód a legmegnyugtatóbban és a kétséget legjobban kizáróan fejezi ki, hogy ezekben a történelmi időkben mi a nemzetnek az akarata.» Tehát a legkiterjedtebben és legmesszebbmenőén gyakorlandó jog az a lényeg, amelyre az előadó beszédében rámutatott, sőt ezt szószerint is megtette, amikor azt mondja többek közt, hogy (olvassa): «A kérdés tehát nem' is az, hogy kié a jog, hanem hogy a

r nemzeti akarat megnyilvánulása •minden kétséget kizáró legyen, mert végre is minden alkotmányban a formák felett is ez a lényeg.» De hogy semmi kétség ne lehessen, hogy egy szűkebb választójogi parlamentet nem tartott volna az^ előadó illetékesnek az 1920. évi I. te. megalkotására, ezt a következő szavai bizonyítják ((olvassa): «Azt hiszem tehát, hogy azt sem meri senki sem állítani, hogy a régi szűk választójogon létrejött képviselőház és a részben, ugyebár, rendi alapokon nyugvó főrendiház fejezte volna ki a nemzet akaratát úgy, hogy ahhoz semmi kétség nem fért volna.» Itt rá akarok mutatni egy mondatban arra, hogy maga az előadó volt az, aki rámutatott a dolognak rendkívül fontos külpolitikai szempontjára is, amikor azt mondja: «Hogy a régi összetételű országgyűlés nem fejezhette volna ki a nemzet akaratát, erre nézve, tudjuk, a győztes államok kifejezetten is nyilatkoztak. De eltekintve ettől a körülménytől, ettől a külpolitikai októl, azt mondom, az egész nemzetnek ez volt a felfogása, az egész nemzetnek ez volt az alkotmányos közérzülete.» Akiknek azonban még ez sem elég, azok számára utalnom kell egy körülményre, amely éppen a mi viszonyaink közt mutatja a mi követelésünknek, a titkosság prioritására vonatkozó követelésünknek jogosultságát, szerintem döntő* módon. Tudniillik arról is volt szó az előadó beszédében, amivel gyakran találkozunk, ha ezt a követelésünket ma hangoztatjuk. A miniszterelnök úr többször említette, hogy a titkosságra vonatkozó törvényjavaslatot be akarja terjeszteni. Ezzel ő maga is el-