Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-209

Az országgyűlés képviselőházának 209, ülése 1933 július' 6-án, csütörtökön. 565 nézést kérek, de ez engem most kevéssé érdekel. Engem pusztán csak az érdekel, amit én az 1920 :

1. és az 1020 : XVII. tcikk alapján megállapítok, hogy tudniillik az akkori törvényhozás a 30 napos elnapolási jogot jónak látta megadni. Kérdem; ellenkezett ez a nii alkotmányunk szellemével? Kérdem: lehet azt mondani, hogy ez nem az alkotmányos élet helyreállításának érdekét szolgálta? Ezekre a kérdésekre nem is akarok felelni, hiszen az én álláspontom az, hogy a kormányzói tisztségnek a jogköre és hatásköre meg van már azzal adva, hogy a törvényhozás ezt az államfői teendőknek ellátása végett állapította meg; ennélfogva mindazt a jogot megadta^ amit szükségesnek tartott a törvényhozás az államfői működést illetőleg. Ezt azonban azzal a megszorítással tette, hogy az elnapolás jogát harminc napra korlátozta. Itt ismét nem térek ki azokra az összehasonlító törvényhozási példákra, amelyeket előttem szólott igen t. képviselőtársam felhozott. Teljesen igaza van, hogy Németországban rövidebb az elnapolási határidő, Finnországban nem tudom mennyi. A többi országokban is máskép van. Nálunk, mióta parlamentáris élet van, az elnapolási idő úgy volt szabályozva, amint azt az 1848-as és az 1867-es törvényhozások megállapították. (Ügy van! Ügy van! u jobboldalon.) Ez irányban nekem, mint pozitív jogtörténésznek, nincs kétségem. Előttem szólott igen t. képviselőtársam is bizonyára tudja, hogy az 1848 : IV. és az 1867 : X. tcikkek világosan megmondják, hogy a királyt megilleti a költségvetésnek és a zárszámadásnak a garanciája mellett a Ház elnapolásának joga, és pedig meg nem határozott időre. Ha tehát én azt mondom, hogy az államfőig teendők ideiglenes ellátására hivatott kormányzót megilletik azok a jogok, amelyek az államfő működéséhez szükségesek, akkor konzekvensen el kell fogadnom, hogy ez is megilletheti őt. A nemzetgyűléssel szemben ez nem volt szükséges, az országgyűléssel szemben igenis, szükségessé vált. Nem tartom azt, hogy ez ellentétben áll alkotmányunkkal, hogy az 1848, illetőleg 1867 óta fennálló parlamentáris alkotmányunkkal egy betűjében is ellenkeznék, (vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Jogtörténeti szempontból igaza van a képviselő úrnak, de közjogi szempontból nincs igaza!) Ha már most a t. Ház előtt fekvő törvényjavaslatot nézem, azt kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat nem tesz mást, mint hogy ezt az elnapolási jogot ettől a harmincnapos korláttól feloldja és a kormányzói tisztség gyakorlásában az elnapolási jog is teljesen helyet foglal. Ez, a kiterjesztés tehát olyan messzemenő következtetésekre mégsem adhat okot, mint aminőkre előttem felszólalt t. képviselőtársam utalt. Bizonyos az, hogy az alkotmány rendes formái között senkinek sem jutott eszébe, legalább is tudomásom szerint a magyar közjogi irodalomban nem, hogy kifogásolja a királynak azt a jogát, hogy akár 11 hónapig is elnapolja a Házat, amint azt az előbb egy közbeszólás alakjában hallottam. Ismétlem, soha senkinek sem jutott eszébe, hogy kifogásolja a királynak, az államfőnek ezt az elnapolási jogát. Miért kifogásolják akkor ezt ma? Méltóztatott volna abban az időben is produkálni azokat a dokumentumokat, hogy milyen alkalmak voltak azok, amikor a parlamentáris élet idejében, 1867 után valaki is kifogás tárgyává tette volna a királynak ezt az elnapolási jogát, amelyet nem korlátozott más, mint KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. 1 az 1848. évi és az 1867. évi említett törvénycikkek. De senki ezt nem tette. Az előbb azt tetszett mondani a törvény szövegéből kiolvasva, hogy itt csak az államfői teendők ideiglenes ellátásáról van szó. így van a törvény szövegében. De kérdem t. képviselőtársamtól: van-e állam államfő nélkül, méltóztatik-e olyan államot ismerni, ahol nincsen államfő? Hol van akkor a szuverenitás, amelyet reprezentálni kell akkor, amikor nemzetközi szerződéseket kell kötni, amikor követeket kell fogadni? Bocsánatot kérek, igenis, ez a törvény azon az alapon áll, — mert nem is lehetett más megoldást találni — -hogy a nemzetgyűlés a szuverenitás kizárólagos birtokosa, de ebből

f ne méltóztassék azt következtetni, hogy tehát, mert a nemzetgyűlés kizárólagos birtokosa a szuverenitásnak, az államfőt azok a jogok, amelyek egyébként azelőtt királyi jogok voltak, nem illetnék meg. Ezek a jogok, igenis, ép ennél a törvénynél fogva a kormányzót is megilletik, 'hiszen ez benne van a törvényben. Mármost lehet azt az álláspontot elfoglalni, hogy azt mondjuk, hogy a kormányzói tiszt, úgy, amint azt az 1920:

1. te. megállapítja, — mert vannak olyanok, akik ezt elfogadják, vagy legalább is úgylátszik, mintha ezt elfogadnák — tulajdonképpen nem is alkotmányos. Valahogy idevezetett az előttem szólott t. képviselőtársam beszéde is, hogy tehát ez tulajdonképpen nem is alkotmányos jog, hogy tehát egy új alkotmányt alkotott az a törvény és az^ utána következő törvények, amelyek nem ok nélkül és nem fráziskép hangoztatják az ősi alkotmány fennmaradását, mert tényleg ez a törvény az egész alkotmányt nem is szabályozta. Hiszen ilyen kevés szakasszal az egész alkotmányi berendezés kérdését, az államfői ihatalom, a törvényhozói, a végrehajtói, a bírói hatalom szervezetének kérdését megoldani nem lehet. Ezek nincsenek is megoldva benne, mert ; nem is vártak megoldásra. Nem is az volt a cél, hanem az, hogy — amint a törvény nagyon helyesen kifejezi — megkönnyítse az átmenetet a normális állapotra, az alkotmányosság visszaállítására. Még külön fogok szólni majd arról, hogy minő jelentősége van magának az ideiglenességnek, most azonban megállapítom azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat semmi többet nem tesz, mint hogy kiterjeszti az elnapolás jogát a kormányzói tisztre nézve úgy, amint az megillette alkotmányosan azelőtt a királyt. Ha pedig abból indulok ki, hogy a kormányzónak a királyt helyettesítő működése van, már pedig abból indulok ki, — nem tudom, más teória is lehet, hiszen van nagyon sokféle elmélet, s én ismerem is ezeket az elméleteket, hiszen sokat foglalkozom velük — és ha mi arra hivatkozunk, amiből — tudom nagyon jól — t. képviselőtársam is kiindult, hogy ennek az országnak a jogrendjét biztosítsuk, ennek az országnak a jogrendbe vetett hitét és 'bizalmát megerősítsük, akkor nem szolgálnák nagyon ennek a hitnek és bizalomnak erősítésére az olyan beszédek, amelyek azt mondják, hogy ennek az államnak nincs államfője. Igenis, ezek gyengítik ezt a hitet és bizalmat, már pedig nekünk nem ez az érdekünk. Nekünk, akik a törvényhozásban résztveszünk, — t. képviselőtársamnak épúgy, mint mindnyájunknak — az a főérdekünk, az a főfeladatunk, hogy a mi országunk népében a törvények, a jogrend iránti bizalmat erősítsük, azt minél erősebbé tegyük. 85