Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-209
566 Az országgyűlés képviselőházának í Azt a nóvumot, hogy a harminc napon túli elnapolás lehetséges, jogi szempontból nem tudom kifogásolni. Ha egyszer a kormányzói tisztnek, mint rendkívül idők tisztségének helyzetét nézem és a kormányzói hatáskört megállapítom, mint a király helyettesítéséből folyó hatáskört, akkor ezt nekem el kell fogadnom. Itt beszédemet be is fejezhetném, mert -hiszen ebben benne foglaltatik körülbelül- az álláspontom. Es ha ezt még sem teszem, erre nemcsak előttem szólott képviselőtársam beszéde ö&ztönöz, hanem az is, hogy szükségesnek tartom, Ihogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyaiéba alkalmával felemeljem szavamat és foglalkozzam úgy a törvényjavaslatban, mint^ a törvényben hivatkozott ideiglenesség kérdéséviu. Törvényünk azt mondja, hogy: «az államfői működés ideiglenes gyakorlatával» •— amíg tudniillik íz államfői tiszt véglegesen rendeztetik. Ez > az ideiglenesség nem azt jelenti, hogy azok a jogszabályok és intézmények, amelyeket 1920 óta alkotott a törvényhozás, ideiglenesek. (Rassöcr Károly: Ilyet nem állíthat senki!) Vannak> akik állítják. Bocsánatot kérek, én terjedelmes irodalmat tudnék itt erre vonatkozólag felsorolni t. képviselőtársamnak. Hiszen hallottam eVre vonatkozó közbeszólást, és meg tudnám mutatni, hogy minő következtetéseket szoktak leVsmni az ideiglenességből. Levonják például azt a konzekvenciát, hogy mindaz, amit itt az -országgyűlés hoz, nem törvény, csak majd a szokásjog fogja azzá tenni, ha ugyan azzá teszd^ba elfogadja az ország népe. Levonják azt á következtetést is, hogy itt a jogrend kettőssége áll fenn: van igazi jogrend és egy úgynevezett szurrogát jogrend. Ezt a kifejezést is használták. Nem jó szolgálatot tesznek azok, akik egy magas és nemes cél érdekében ezeket az elméleteket és tanításokat állítják fel. Magyarországnak, ha az abnormis időkből el akar érkezni a normális időkbe, éppen arra van szüksége, hogy a mai jogrend iránt a hitet erősítse, a törvények tiszteletét erősítse. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Azok a tanítások, amelyek a jogrend ideiglenességét, szurrogátum-jellegét és a kettős jogrend elvét hirdetik, csak arra alkalmasak, hogy szétrombolják a törvények tiszteletét, amivel a normális időkhöz való visszatérést nehezítik és teszik majdnem lehetetlenné. Mert könnyű a ^törvényeknek az ideiglenességéről, kettősségéről, a kettős jogrendről beszélni és ezzel alapjaiban meggyengíteni magát a jogrendet, de igen • nehéz azután visszaállítani a bizalmat, a jogérzetet és annak mélyebb gyökereit. Itt ismét hivatkozom Deák Ferencre — s azt hiszem, ez az idézet az, amelyben találkozunk — aki azt mondja, hogy (olvassa): «Az átmeneti korszaknak sajátsága, talán átka az ideiglenesség, de nehéz belőle rögtön kivergődni. Ha mindent)^ — itt azokra hivatkozott, amik 1868 előtt történtek — «azonnal törvénytelennek nyilvánítanánk, akkor valóban az ország alkotmánya, szabadsága, jogérdekei és minden viszonyai, fel lennének forgatva.» (Rassay Károly: Ebben egyetértünk valamennyien!) Azt kérdem, hogy az ideiglenesség kérdésében nem azt az álláspontot kell-e elfoglalnunk, hogy az igenis, átmeneti állapot, nem jelenti azonban az általunk hozott jogszabá9. ülése 1933 július\6-án, csütörtökön. lyok és intézmények ideiglenességét. Ez tisztán csak azt a célt szolgálja, hogy éppen az ősi királyság intézménye erősíttessék meg. Amíg az ideiglenességnek ez a célja, addig én azt a legnagyobb mértékben támogatom. En egy hosszú életet, annak minden munkájával, a magyar nemzet régi intézményeinek és múltjának szolgálatában töltöttem el. (Éljenzés a jobboldalon.) Ha körülnézek a mélyen t. Házban >— nem tudom, fogom-e tudni ezt ismételhetni — minden oldalon, a szélsőbaltól kezdve olyanokat látok magam körül, akik az én tanítványaim voltak, és akik tanúságot tehetnek arról, hogy soha több alkotmánytisztelet, soha a törvénynek, jognak rendületlenebb és nagyobb tiszteletét nem hallották, mint az én ajkaimról. (Elénk éljenzés.) Ha tehát én erre a szubjektív momentumra is hivatkozom, ami, azt hiszem, jogos, — és méltóztassanak megengedni, azok az én objektív argumentumaim, amelyekkel ennek a törvényjavaslatnak a jogszerűségét támogattam — akkor talán ezzel is egy bizonyos erőt nyerhetek. Úgyis a jogban annak erkölcsi része, annak igazi belső tartalma az erősebb, nem a kényszer. Es itt csak azt mondhatom, hogy azok, akik a formális jog követelményeihez ragaszkodnak, lehetetlenné teszik az alkotmányos tárgyalásokat és a törvényesség uralmát. Éppen a túlmerev törvényesség álláspontjával abnormis helyzetekből nem lehet a normális, időkben alkotott jogszabályok alapján kiszabadulni. Ezt nemcsak a magam véleményeképpen mondom el, hanem azoknak összefoglalásakép, amiket annakidején jogilag hasonló helyzetben, nem ilyen rettenetesen súlyos és válságos időben a haza bölcse, Deák Ferenc mondott. Befejezem beszédemet azzal, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert én e törvényjavaslatban is egy garanciáját látom — ellentétben előttem felszólalt t. képviselőtársammal — annak, hogy amint eddig az egész idő alatt az alkotmányosságnak a legszigorúbb, a legminuciózusabb felügyeletével és ellenőrzésével, illetőleg gyakorlásával találkoztam az államfő részéről, úgy ezentúl is azzal fogok találkozni, ennélfogva nincs semmi okom arra, hogy ezt az elnapolási jogot, amely, mint a király helyettesét, őt jog szerint is megilleti, neki meg ne adjam. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Brandt Vilmos jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: Igen t. Ház! (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Kétféle népség van ebben a parlamentben 1 ! — Rassay Károly: Kernelem! — Farkas István: Népség és katonaság? — Rassay Károly: Remélem, hogy kétféle van! — Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem, képviselő úr, szíveskedjék beszédét megkezdeni. (Rassay Károly: Tessék inkább helyet foglaltatni a képviselő urakkal! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő uraik! {Rassay Károly (a jobboldal felé): Ott vlain lártmla, nem itt! — Zaj.) Buchinger Manó: A napirenden levő javaslat az 1920 : 1. tcikket kívánja korrigálni és kiegészíteni. (Mozgás a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Az 1920 : 1. tcikk a lezajlott forradalomnak és egy új kormányzati rendszer létrejöttének útkeresztezés énéi keletkezett. Az akkori történelmi idők és viszonyok vihara az 1920 : 1.