Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1933 július 5-én, szerdán. 540 lehet hitleri diktatúrát csinálni. (Zaj a bal­" oldalon.) Azokban az eszközökben, amelyeket itt al­kalmazni látok és amelyeknek használatáról meggyőződést szereztem, sokszor a politikai szervezkedés szabadságának arculütését látom. Fel kell itt vetni ugyanis azt a kérdést, vájjon azok a köztisztviselő urak, akiket ma nagyon sok helyen ott látunk a Nemzeti Egység Párt­jának tiszteletreméltó szervezési munkájában, (Dinnyés Lajos: Falun szervez a Nemzeti Egy­ség Pártja. Itt üresek a padsorok!) milyen sze­repet töltenek be. Sajnos, a magam kerületé­ben is tapasztalhatom, hogy egyik-másik köz­ség jegyzője eltévelyedik és azt hiszi, hogy ő pártszervező ember és nem a község jegyzője. (Mojzes János: Azt hiszi, azért fizetik, hogy korteskedjék!) Mélyen t. Ház! A jegyzői hiva­tal nem pártiroda, a jegyzői hivatal nem párt­szervezési központ. A jegyzők közadókból él­vezik a maguk fizetését. A jegyző mindenkit egyformán tartozik kielégíteni és szolgálni (Ügy van! balfelől.) és nem szabad egy párt szervezése érdekében befolyást gyakorolnia. (Ügy van! balfelől. ~ Zaj.) Engedelmet kérek, t, w Ház, lehetetlennek tartom, hogy legyen egy főjegyző, mint amilyenhez szerencsém van ke­rületemben, (Dinnyés Lajos.' Szép kis szeren­cse!) aki azt mondotta az egységespárt alakuló­gyűlésén, hogy mindazok, akik hozzánk jönnek a mi pártunkba, kalácsot fognak enni, de akik nem jönnek, morzsát sem fognak kapui. (Zaj a baloldalon. — Fábián Béla: Ki az a jegyző?) T. képviselőtársam is nagyon jól ismeri: Cse­pel község jegyzője. (Fábián Béla: Igen, igen. azért kérdeztem! — Mojzes János: Huszonötöt kell ütni a nemesebbik felére!) Ilyen eszközök­kel a nemzeti egység elgondolását szolgálni nem lehet. . A t. Ház figyelmét szeretném felhívni arra is, hogy a magam részéről egészen lehetetlen­nek abszurdumnak tartom, hogy a miniszté­riumokban az ember, ha ma eljár, mindinkább latja a magasabbrangú tisztviselők gomblyu­kában a pártjelvényt. A pártjelvényeknek a minisztériumokban hivatalos időkben való hor­dásat, viselését nem tartom összeférhetőnek a minisztérium függetlenségével és a miniszté­rium pártatlanságával. (Zaj a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Merénylet a tekintély ellen! — Tauffer Gábor: A városházán már be van tiltva!) A minisztériumok mindenkor tartoz­nak az egész országot szolgálni, nem egy párt erdekeben vannak beállítva, előttük mindegy yagy mindegynek kellene lennie, hogy az ille­tők, akik odamennek igazukat keresni, málven parthoz vagy mozgalomhoz tartoznak. (Ügy van! balfelől.) En erkölcsi terrort látok ebben (ügy van! Ügy van! balfelől. - Mojzes János: erkölcstelen terror!) a kisebb tisztviselőkkel szemen, akik főnökükkel szemben kénytelenek .lovojuk biztosítása miatt arra vállalkozni, hogy ok is ezt a jelvényt hordják. (Fábián Béla: Ha.inas párt jelvényét hordanák, mi volna akkori!) Lehetetlenségnek tartom, hogy a magyar adózóközönség, a magyar polgár amiikor a minisztériumokban keresi jogát és igazat, abba a gondolatba essék, hogv nem lenne-e ügye jobban elintézve, ha ő is azt a jel­vényt hordana. Végtelenül sajnálom, hogy erre választ nem kapok. Ezért azt a kérelmet intézem a miniszterelnök úrhoz, hogy az ország érdeké­ben, a nemzet egységének érdekében ugyanazt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. azt álláspontot foglalja el, amelyet a főváros polgármestere foglalt el (Felkiáltások a balol­dalon: Éljen Sipőcz!) és tiltsa el a jelvények­nek, bármilyen pártjelvények hivatalos idők­ben, hivatalos helyeken való viselését, (He­lyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisz­terelnök úrnak. Következik Tóbler János képviselő úr má­sodik számú interpellációja az összkormány­hoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpellációt felolvasni. BrantSt' Vilmos jegyző -(olvassa): v «Figye­lembevéve, hogy a XVII. munkaügyi konfe­rencián a m. kir. kormány a tmunkaidő ^ meg­rövidítésének sürgőssége ellen foglalt állást, kérdem, mit óhajt a m. kir. kormány tenni, hogy a munkanélküliséget leépítse s a nyár­dacára munka nélkül szűkölködő százezreken segíthessen?* Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tóbler János: Mélyen t. Ház! A most le­zajlott és befejeződött genfi XVII. nemzet­közi munkaügyi konferencia legfontosabb tárgya a munkanélküliség kérdése volt. A munkanélküliséget az olasz kormány úgy gon­dolta megszüntetni, hogy a munkaidő rövidí­téséhez fogott hozzá, illetőleg egy nemzetközi egyezményt kívánt errevonatkozólag előkészí­teni. A 40 órás munkahét, mint említettem, na­pirenden volt és tagadhatatlanul inagyon sok pro és contra észrevételre adott alkalmat. Hozzá kell fűznöm rögtön, hogy a 40 órás munkahét nemzetközi megoldásánál senki sem gondolt a mezőgazdasági alkalmazottakra, vagy a mezőgazdaságra. Amikor azonban ma a világon 30 millió munkanélküli van és csa­li dtaadaikkal együtt (Mojzes János: Százmil­lión felül!) ezeknek a száma százmillión felni van. tehát százmillió ember életéről és jövőjé­ről kell és kellene frondoskodni. megérthető, hogy a világ szociálpolitikusai és_ egyes kor­mányai e kérdés megoldását kívánják és akar­ják. ' A 40 órás munkahéttel szemhen kifogások emeltettek az egyes kormányok és a munka­adó-érdekeltségek részéről is. Az egyes kormá­nyok, többek között a mi magyar kormányunk is a nemzetközi) tnumkaügyi hivatalhoz inté­zett jelentésében azt mondotta, hogy a 40 órás munkahét bevezetése a munkanélküliséget nem oldja meg. A munkanélküliség megoldását a 40 órás munkahéttől senki sem várja, de ta­gadhatatlan, hogy a 40 órás munkahét beveze­tése újabb és újabb ezreknek és ezreknek adna, ha mindjárt rövidített munkai ehetőséget is, de mégis bizonyos keresethez juttatná őket. Ezen a kereseti lehetőségen van á hangsúly, azon vam a hangsúly, hogy igenis minél több fo­gyasztót, minél több egyéniséget kell teremte­nünk, akiknek fizetése megüti azt a mértéket, nmelv a megélhetéshez.szükséges. Miután most az érdekelt körök nin­csenek itt, interpellációmat rövidebbre sza­bom és azt kérdem itt a kormánytól, (Mojzes János: Nyaralnak!) hogy ha már a negyven órás munkahét lehetősége ellen állást foglalt és a pártjához tartozó kép­viselőket is ilyen állásfoglalásra bírta, ezt a nagyfokú munkanélküliséget, amely Magyarországon is megvan, hogyan akarja és kívánja csökkenteni? Most, amikor a Ház szabadságra megy, a munkanélküliek száz­ezrei kíváncsiak lennének arra, vájjon mit 83

Next

/
Thumbnails
Contents