Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

548 Az országgyűlés képviselőházának 2í ben a szerződési összeg 8% évente min- , den szerződési 1000 pengő után összesen 80 pengő fizetendő. Ha tehát az igényelt kölcsön­nek egy részletét folyósítják, — mert a pénzin­tézet egyáltalában semmi garanciát sem vál­lal arra, hogy azok az igénylők, akik az igé­nyelt összegnek egy nagy hányadát előre befi­zetik, mikor fogják az egész összeget megkapni — (Égy hang balfelől: Sohasem!) mondom, ha egy részletet már folyósítanak, akkor az igé­nyelt kölcsön teljes névértéke után évente to­vábbi 8%-ot kell az illetőnek fizetnie. (Gallasz Ágost Rudolf: Zsebmetszés!) De ez még -nem elég. Azonkívül foglaltatik egy további kikö­tés is ezekben a kötlevelekben, amelyeket azok a tájékozatlan adósok, akik ezeket a kötlevele­ket aláírják, rendszerint észre sem vesznek, csak akkor, ha ezt a kölcsönt, ha talán szeren­cséjük van, folyósítják részükre. Ez, a kikötés pedig a következő (olvassa): «Az intézet fenn­tartja magának azt a jogot, hogy a kiutalásra kerülő összegek 10%-át esetenként a felmondott szerződések időelőtti visszafizetésére fordít­hassa.» A pénzintézetnek tehát jogában van visszatartani további 10%-ot az igényelt ösz­szegekből arra az esetre, ha a szerződést idő előtt felmondanák. Eszerint a kőtlevél szerint tehát, amelyet a mai egészségtelen hitelviszo­nyok mellett az adósok ezrei és tízezrei írnak alá, akiket a pénzintézetek szorongatnak azért, hogy ottlévŐ kölcsöneiket, amelyeket felmond­tak, konvertálhassák, hosszúlejáratú kölcsönre alakíthassák át, a következő járulékokat köte­lesek előre befizetni: mint már mondottam, 15%-ot, 3%-ot, isimét 3% állandó ügyviteli járu­lékot, félszázalék folytatólagos ügyviteli járu­lékot, 10%-ot az intézet visszatarthat az esetle­ges időelőtti visszafizetés esetére, azonkívül pe­dig évi 8%-ot abban az esetben, ha a pénzinté­zet ennek az igényelt összegnek csak egy rész­letét is folyósította. Ez tehát kitesz körülbelül 49'5%-ot. Amint ezeknek az úgynevezett taka­rék-szövetkezeteknek prospektusaiból megálla­pítható, ezek az intézetek azokat az összegeket, amelyeket így ígérnek, illetve folyósítani akar­nak az egyes kölcsönigénylők részére, maguk­tól a kölcsönigénylőktől szedik össze. Ha nézzük .a befizetések összegét, egy ember részére, aki már előre befizeti (Gallasz Ágost Kudolf: De nem folyósítják! Csalás!) negyed­részét vagy harmadrészét az általa igényelt összegnek, abban az esetben folyósítják a köl­esönt, ha még akad háromszor, vagy négyszer annyi igénylő, aki azokat a bizonyos összege­ket előlegezni fogja, amelyeket az igénylőnek így folyósítani ígér a pénzintézet. En minden­esetre felhívni kívántam a pénzügyminiszter úr figyelmét erre a jelenségre, mert szerintem a. hitelezésnek és az üzletszerzésnek ez a módja nem egészséges és a közérdeket : veszélyezteti. Mert arról van szó, lehet, hogy kap a kölcsön­igénylők egy negyedrésze, vagy harmadrésze kölcsönt, amely a mai hitelviszonyok mellett kedvezőnek mondható, a másik háromnegyed, vagy kétharmadrész ellenben, akik a folyósított Összegeket előlegezték, egy fillért sem fognak kapni az általuk igényelt és előjegyzett köl­csönből, annak ellenére, hogy az igényelt ösz­szegnek egy nagy hányadát, harmad- vagy ne­gyedrészét már előre befizették. Mert ahhoz, hogy ők is megkaphassák az igényelt kölcsönt, ismét négyszer annyi igénylő lenne szükséges. Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úrtól erre a kérdésre sem kapok itt választ. Mindenesetre 8. ülése 1933 július 5-én, szerdán. szükségesnek tartanám, hogy ebben a kérdés­ben is nyilatkozzék a tisztelt távollevő pénz­ügyminiszter úr, nehogy esetleg a tájékozatlan­ság vagy a kellő ellenőrzés hiánya miatt azok­nak a szerencsétlen kölcsönigénylőknek tömegei áldozatul essenek az üzletszerzés eme módjának, amelyet én másnak nem nevezhetek, mint kö­zönséges szédelgésnek. {Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénz­ügyminiszter úrnak. Következik Tobler János képviselő úr 1. számú interpellációja az összkormányhoz. Ké­rem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy egyes minisztériumokban magasrangú tisztvi­selők szolgálati időben pártjelvényeket visel­nek? Hajlandó-e a miniszterelnök úr intézkedni, hogy a minisztériumok pártatlansága a jövő­ben is biztosíttassék és az ország tisztviselői szolgálati időben pártjelvényeket ne hordhas­sanak?)) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tobler János: Mélyen t. Ház! Az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, a keresz­tény gazdasági és szociális párt, a politikai szervezkedés szabadságának híve. A politikai szervezkedés szabadságát mindazon politikai mozgalmakra tartja kívánatosnak, amelyek a magyar állam gondolatával nem ellenkeznek. Egészen természetes, hogy minden politi­kai szervezkedést, — akármelyik párt részéről történjék is —• ha megfelel annak az elgondo­lásnak, hogy minden körülmények közt szol­gálnia kell a magyar állam eszményét és gon­dolatát, szívesen" látunk, akár mint testvér, akár mint ellenfél állunk is vele szemben. A politikai szervezkedést népünk politikai iskoláztatásának tartjuk és ilyen értelemben szükségesnek is véljük. Az utóbbi időkben, a legutóbbi heteken Magyarországon erősebb po­litikai szervezkedési hullámot látunk és ér­zünk. A kormánypárt szükségesnek találta tá­borát megszervezni. Ezzel a törekvéssel szem­ben semmi kifogásunk nem lehet, mert véle­ményünk szerint minden politikai pártnak jo­gában áll megszervezni tömegeit; az a politi­kai párt azonban, amely a nemzeti egység gon­dolatával indul el szervezési munkára, szer­vezkedési módszereivel elsősorban oda kell hogy törekedjék, hogy ezt a szót: nemzeti egy­ség, ne kompromittálja, ne járassa le. A nem­zeti egység gondolatát ugyanis a mi szerény véleményünk szerint nem lehet és nem szabad teljesen egy pártnak kisajátítania, mert a nemzeti ^egységet a magunk részéről nem tud­juk elképzelni hitleri alapon, hanem csak úgy, hogyha az a szívekből jön (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és nem ia terror eszközei­vel dolgozik. (Helyeslés a baloldalon.) Azokkal a módszerekkel szemben, amelyek­kel találkozunk, ha a Nemzeti Egység Pártjá­nak szervezkedését nézzük, kifogást kell emel­nünk, mert egyik-másik helyen a szervezke­déssel megbízott elemek túlmerészek működé­sükben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Amikor ilyen pártot látok, mint amilyen a nemzeti egység pártja, amely ebben a Házban nagy többséggel rendelkezik, azt kell monda­nom, hogy felesleges ilyen eszközökhöz nyúl­nia, mert vagy megvan a többsége a nemzet fiaiban, a nemzet közvéleményében, vagy pe­dig nincs, akk;or pedig Magyarországon nem

Next

/
Thumbnails
Contents